Pereszlényi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pereszlényi János
Született1831. december 25.
Ipolypásztó
Elhunyt1894. január 12. (62 évesen)
Győr
Foglalkozásalelkész,
újságíró,
lapszerkesztő,
költő
SablonWikidataSegítség

Pereszlényi János (Ipolypásztó, 1831. december 25.Győr, 1894. január 12.) református lelkész, újságíró, lapszerkesztő, költő. 1873 után Győr református lelkésze, a helyi közélet és közművelődés jeles alakja, a Győri Lapok és a Hazánk című lapok szerkesztője volt.

Életútja[szerkesztés]

Földművescsaládban született, szülei gyermekkorában meghaltak. Korán árvaságra jutva Kovács Sebestény József református lelkész gyámsága alatt előbb szülőhelyén végzett magántanulmányokat, majd a gimnázium felsőbb osztályait a Pápai Református Kollégiumban járta ki 1846 és 1855 között. Aktívan részt vett az iskola önképzőköri munkájában, annak egy ideig teológus elnöke is volt. 1855-től három évig a Komárom vármegyei Császár református elemi iskolájának hitoktatója volt, majd 1858-ban sikeres papi vizsgáit követően pappá szentelték. Ezután nyolc hónapig Tatán volt segédlelkész, később az ászári, 1862 és 1872 között pedig a mocsai református egyházközség választott lelkészeként tevékenykedett.

1872-ben választották meg a győri református gyülekezet lelkészévé, a hivatalt 1873-ban foglalta el és haláláig viselte. Lelkészi munkája mellett 1877-től a győri Tanítóképző Intézet református hitoktatójaként is tevékenykedett, betöltötte a dunántúli református egyházkerület jegyzői tisztét, 1885–1888-ban pedig a Pápai Állami Tanítóképző Intézet igazgatótanácsának tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Egyházi hivatalviselése mellett jelentős közművelődési tevékenységet fejtett ki, a győri közélet egyik megbecsült alakja volt. A városi képviselőtestület tagjaként aktívan részt vett a helyi politika alakításában, gyűjtést szervezett új református templom építésére. Emellett negyvennyolcas szemléletű publicisztikáival hívta fel magára a figyelmet. Állandó levelezője volt a Pesti Naplónak, az 1870-es években írt a Győri Közlöny, a Komáromi Lapok, a Szabad Polgár, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap számára. 1878-tól rövid ideig a Győri Lapok főmunkatársa és szerkesztője, 1880 és 1882, illetve 1885 és 1889 között pedig a Függetlenségi Párt Győrben kiadott lapja, a Hazánk felelős szerkesztője volt. 1885 őszén ő hívta meg a laphoz főmunkatársnak a fiatal Gárdonyi Gézát, akinek itt indult el újságírói karrierje. Ugyancsak 1885-ben indította útjára és három évig szerkesztette a Dunántúli Protestáns Közlönyt.

Szépirodalommal és teológiával is foglalkozott. A magyar néphez című ódájáért a Vörösmarty Mihály elnökölte bírálóbizottság neki ítélte a pályadíjat. Az 1859. évi tatai Kazinczy Ferenc-emlékünnepség vezérszónoka volt, ekkor szavalta el Kazinczy Ferenc szelleméhez írt ódáját. Több költeménye jelent meg hírlapok hasábjain, s hagyatékában mintegy négyszáz halotti beszéde és imája maradt fenn. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban nagy visszhangot keltett Ballagi Mórral folytatott dogmatikai vitája.

Főbb művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]