Ugrás a tartalomhoz

Pelletkazán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pelletkazán a szilárd tüzelésű kazánok azon fajtája, amely biomasszából, fenyő vagy bármilyen más fafajta faipari melléktermékéből (forgács, fűrészpor, kisebb fahulladék darabok) készített pellet elégetésével fűt.[1]

Alapanyaga

[szerkesztés]

Az égéshez használt pellet egy olyan természetes fából készült, biomassza-alapanyagokból sajtolt, henger alakú, nagy nyomáson préselt rostos anyag, amelyet önmaga vagy egyéb belekevert anyag tart össze, ennek köszönhetően kiválóan ég. Általában 6 mm átmérőjű és 2,5–5 cm hosszúságú. Leggyakrabban fűrészpor vagy faforgács felhasználásával készül. A fából készített fapellet átlagos hőértéke 5,14 kWh/kg, hamutartalma 0,5–1%. Energiaértéke magas, tárolása egyszerű.[2]

Részei

[szerkesztés]

Általában három fő részét különböztetjük meg. Ezek a következők: pellet tárolására és égőhöz szállítására szolgáló rész, pelletégető rész, végezetül pedig a hőcserélő, azaz maga a kazán.[3]

Működése

[szerkesztés]

A pelletégetőben található csiga folyamatosan és automatikusan adagolja a forgácsot, pelletet szabályozott működés mellett. Az égéshez használt levegőt az égőben elhelyezett ventilátor biztosítja. A magasabb hatásfokkal üzemelő kazánok lambda-szondával felszerelve támogatják a hatékonyabb működést. Ezután a hőcserélőben felszabadult hőenergia átadódik a hőszállító közegnek.

Rendkívül környezetbarát fűtési módszer,[forrás?] mert újrahasznosított alapanyagokat használ el, valamint károsanyag-kibocsátása is alacsony, köszönhetően szabályozott működésének.

Mivel a fűrészporból préselt pellet szemcsemérete homogénebb a fánál, ezért automatizáltabban fűthető vele a kazán, mint a tűzifával. A pellettartályban maximálisan elhelyezhető 1 m³ fapelletet egy 3,5 kW-os kazán átlagosan egy hónap alatt használja fel. Az égés következtében keletkező, 1 kg-ot nem meghaladó salakanyag pedig a kazán salaktálcájára jut. Automatizált működésének köszönhetően napokon át képes a megfelelő hőmérsékletet biztosítani felügyelet nélkül.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Hogyankell
  2. VGF Szaklap
  3. VGF Szaklap. [2016. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 25.)