Pelikánangolna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Pelikánangolna
A hal feje
A hal feje
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Elopomorpha
Rend: Pelikánangolna-alakúak (Saccopharyngiformes)
Család: Eurypharyngidae
Nem: Eurypharynx
Vaillant, 1882
Faj: E. pelecanoides
Tudományos név
Eurypharynx pelecanoides
Vaillant, 1882
Szinonimák
  • Euripharynx pelecanoides Vaillant, 1882
  • Eurypharynx richardi Roule, 1914
  • Gastrostomus bairdii Gill & Ryder, 1883
  • Gastrostomus pacificus Bean, 1904
  • Leptocephalus pseudolatissimus Bertin, 1936
  • Macropharynx longicaudatus Brauer, 1902
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pelikánangolna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pelikánangolna témájú médiaállományokat és Pelikánangolna témájú kategóriát.

A pelikánangolna (Eurypharynx pelecanoides) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pelikánangolna-alakúak (Saccopharyngiformes) rendjébe, ezen belül az Eurypharyngidae családjába és az Eurypharynx nemébe tartozó egyetlen faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A pelikánangolna mindhárom főbb óceán trópusi és mérsékelt öveiben előfordul, azonban 500-7625 méteres mélységek között; általában 1200-1400 méter mélyen található meg. A kutatók a Csendes-óceán keleti részén, főleg az Amerikai Egyesült Államokbeli Kaliforniától egészen Peruig találják meg.

Megjelenése[szerkesztés]

Az eddig kifogott példányok közül a legnagyobb hímek elérték a 100 centiméteres hosszúságot, de az átlagos méretük 55 centiméter. Sem hátúszó- és sem farok alatti úszótüskéi nincsenek. A szája igen hatalmas; ezt az állkapocsnak egy hátrahajló nyúlványa is elősegíti. A szájának az alsó töve, gyakran a hal hasi részének közepétől vagy annál is hátrábbról kezdődik. A száját alkotó bőre is jól ki tud nyúlni. A farokúszója hátrafelé haladva, egyre vékonyabb lesz; nagy részén világítószervek találhatók, tehát képes a biolumineszcenciára. Nincsenek pikkelyei. Az oldalvonalán nem pórusok vannak, hanem kis, csoportokba tömörülő csőnyúlványok.

Életmódja[szerkesztés]

Mélytengeri ragadozó hal, amely főleg úszórákokkal táplálkozik, de étrendjét kiegészítheti csontos halakkal, fejlábúakkal és más gerinctelenekkel.

Szaporodása[szerkesztés]

Ez a hal ikrák által szaporodik. Az ikrák szabadon lebegnek a vízben. Úgy az ikra, mint az ivadék része a környezetét alkotó planktonnak. Egyes kifogott példányok, mindkét nemből, valamint a nőstényekben talált ikrák vizsgálata, arra hagy következtetni, hogy ez a mélytengeri halfaj egyszer szaporodó; vagyis az első szaporodása után nemsokára elpusztul.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]