Pecsétfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pecsétfa
Evolúciós időszak: Karbon-kora perm
Megkövesedett gyökér Durhamban
Megkövesedett gyökér Durhamban
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Korpafüvek (Lycopodiophyta)
Osztály: Pikkelyfák (Lepidodendropsida)
Rend: Lepidodendrales
Család: Pikkelyfafélék (Lepidodendraceae)
Nemzetség: Sigillaria
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pecsétfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pecsétfa témájú kategóriát.

A pecsétfa (Sigillaria) a pikkelyfák (Lepidodendropsida) osztályának a Lepidodendrales rendjébe, ezen belül a pikkelyfafélék (Lepidodendraceae) családjába tartozó nemzetség.

Tudnivalók[szerkesztés]

Elképzelések a növényről

A pecsétfa egy kihalt, spórás, faszerű nemzetség, amely a késő karbon korszakban volt elterjedt, de már a perm elejére eltűnt. A pecsétfa egy korpafű volt és rokonságban állt a valódi korpafüvekkel (Lycopodiopsida), de még közelebbi rokonságban a durdafüvekkel (Isoetopsida). Régebben a Lepidodendronnal helyezték egy nemzetségbe. A pecsétfa egy faszerű növény volt, magas, néha szétágazó törzzsel, amelynek hiányzott a fás része. A törzsnek a támaszt, a gyűrűkben elhelyezkedő levéltokok alkották, amelyek a törzs felszínén ültek. A törzs belseje parenchimával volt teli. Az idős levéltokok szétnyíltak, ahogyan a növény kezdett nőni, így létrehozva a jellegzetes rombusz alakú mintát, amely a kövületeken látható. A törzsön fotoszintetizáló réteg helyezkedett el, ami azt jelenti, hogy a pecsétfa törzse zöld színű volt.

A 20-30 méter magas faszerű növény törzse nem ágazott el, csúcsán körülbelül 1 méter hosszú, keskeny levelekből álló levélüstök fejlődött. A leveken csak egy erezet húzódott. A növény, spóráit tobozszerű képződményekben termelte, ezek az ágak végén helyezkedtek el. A pecsétfának, mint a többi korpafűnek rövid volt az élete; néhány év alatt kifejlődött, szaporodott és elhalt.

Egyesek szerint a pecsétfa csak egyszer szaporodott az élete során, szaporodása után mindjárt elpusztult, de ez még nem bizonyított.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi fajok tartoznak:[1]

  • Sigillaria alveolaris Brongniart, (1828)
  • Sigillaria barbata Weiss, (1887)
  • Sigillaria bicostata Weiss, (1887)
  • Sigillaria boblayi Brongniart, (1828)
  • Sigillaria brardii Brongniart, (1828)
  • Sigillaria cancriformis Weiss, (1887)
  • Sigillaria cristata Sauveur, (1848)
  • Sigillaria cumulata Weiss, (1887)
  • Sigillaria davreuxii Brongniart, (1828)
  • Sigillaria densifolia Brongniart, (1836)
  • Sigillaria elegans Sternberg, (1825)
  • Sigillaria elongata Brongniart, (1824)
  • Sigillaria fossorum Weiss, (1887)
  • Sigillaria hexagona Brongniart, (1828)
  • Sigillaria loricata Weiss, (1887)
  • Sigillaria mammiliaris Brongniart, (1824)
  • Sigillaria menardi Brongniart, (1828)
  • Sigillaria micaudi (Zeller, (1886-1888)
  • Sigillaria monostigma Lesquereux, (1866)
  • Sigillaria orbicularis Brongniart, (1828)
  • Sigillaria ovata Sauveur, (1848)
  • Sigillaria pachyderma Brongniart, (1828)
  • Sigillaria principes Weiss, (1881)
  • Sigillaria reticulata Lesquereux, (1860)
  • Sigillaria rugosa Brongniart, (1828)
  • Sigillaria saulii Brongniart, (1836)
  • Sigillaria schotheimiana Brongniart, (1836)
  • Sigillaria scutellata Brongniart, (1822)
  • Sigillaria sillimanni Brongniart, (1828)
  • Sigillaria tesselata Brongniart, (1828)
  • Sigillaria transversalis Brongniart, (1828)
  • Sigillaria trigona Sternberg, (1826)
  • Sigillaria voltzii Brongniart, (1828)

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sigillaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

  • William A. DiMichele, Richard M. Bateman: The Rhizomorphic Lycopsids: A Case-Study in Paleobotanical Classification. Systematic Botany, 1996, Band 21, S. 535-552.
  • Thomas N. Taylor, Edith L. Taylor, Michael Krings: Paleobotany. The Biology and Evolution of Fossil Plants. Second Edition, Academic Press 2009, ISBN 978-0-12-373972-8. S. 303-307
  • J. W. Sir Dawson - On the structure and affinities of Sigillaria, Calamites and Calamodendron - Paperback – August 16, 2011 ISBN 1175560871
  • Silva Pineda, A. (2003). "Flora del Pérmico de la región de Izúcar de Matamoros, Puebla". En Soto, L. A. Agustín Ayala-Castañares: universitario, impulsor de la investigación científica. UNAM. p. 371. ISBN 9789703207893
  • Fossil Plants Vol.II
  • The Columbia Encyclopedia