Peale-papagájamandina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Peale-papagájamandina
Fijiparrotfinch savusavu jun08.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Díszpintyfélék (Estrildidae)
Nem: Erythrura
Faj: E. pealii
Tudományos név
Erythrura pealii
(Hartlaub, 1852)
Szinonimák
  • Fidzsi papagájamandina
Elterjedés
Erythrura pealii map.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Peale-papagájamandina témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Peale-papagájamandina témájú kategóriát.

Fiji Parrotfinch colo jun07.jpg

A Peale-papagájamandina vagy fidzsi papagájamandina (Erythrura pealii) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.

A régebbi irodalmakban, egészen az 1970-es évek végéig a fajt a szamoai papagájamandina (Erythrura cyaneovirens) alfajaként írták le. Számos szakértő véleménye szerint azonban ezt a papagájamandinát az erős ökoetológiai különbség miatt önálló fajként kell kezelni. A tudományos faj megjelölése még mindig nem egységes, így nemzetközileg még mindig a szamoai papagájamandina alfajaként említik Erythrura cyaneovirens pealii néven, mások pedig önálló fajként Erythrura pealii néven.

Előfordulása[szerkesztés]

A Fidzsi-szigetek endemikus madárfaja. A szigetország több szigetén is megtalálható. Síkvidéki esőerdők és nyílt erdőségek, valamint füves rétek lakója.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 11-12 centiméter. Zömében az egész testrész (nyak, hát, szárnyak, mell, has és alsó farok fedők) zöld színű. Egy erős vörös tollazat található a fejükön, ami egészen a fej hátsó részéig elhúzódik. Ez a vörös rész a fej oldalán fekete szalaggal szegélyezett. Kiterjedése a fekete szalaggal különböző mértékű lehet, egyedenként változó. A maradék tollazat kék. A hímeknél vörös tollazat sok esetben nagyobb és kiterjedtebb mint a tojóknál, de ez alapján nem lehet egyértelműen az ivarokat megkülönböztetni. A tojó sok esetben mattabb színű. A nemek megkülönböztetése a nagyon változékony tollazat miatt nem egyszerű. Vannak egyedek melyeknek sárgás homloka vagy hiányoznak a fekete szegélycsík. Ezek mind a faj variációkra vagy pedig a különböző tenyésztési/tartási körülményekre vezethetőek vissza.

Életmódja[szerkesztés]

Fészkelési időben párban, különben kis csapatokban (max. 20 egyed) jár táplálék után. Rendkívül aktív, gyors mozgású madár, táplálkozás közben villámgyorsan repülnek bokorról bokorra, kerülve a nyílt térségeket. A rovarokat gyakran a virágokról csipegetik le, miközben ügyesen egyensúlyoznak a vékony szárakon. Kisebb csapatban a talajon, keresgéli magvakból és rovarokból álló táplálékát.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészkét bokrokra, fákra, időnként sziklamélyedésekbe rakja. A hím hordja a fészekanyagot, a tojó elrendezi. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a költési idő 15-17 nap. Nappal felváltva ülnek, éjjel csak a tojó kotlik. Kelés után mindkét szülő etet, a fiókák 18-22 naposan hagyják el a fészket, és többé már nem térnek vissza oda. A kirepülés után az öregek még két hétig etetik a fiakat, melyek kb. 33-35 napos korukban válnak önállóvá. A fiatalok sárgás szürkészöldek, alul világosabbak. A kirepülés után hamarosan megindul a színeződés, és normális körülmények között 4 hónap alatt be is fejeződik.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]