Paulheim Ferenc (építész, 1898–1974)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az 1898–1974 között élt építészmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Paulheim Ferenc (egyértelműsítő lap).
Paulheim Ferenc
SzületettPaulheim Ferenc János
1898. március 29.
Budapest
Elhunyt1974. január 1. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiPaulheim Ferenc
Foglalkozásaépítész
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1921)
Sablon • Wikidata • Segítség

Paulheim Ferenc, Paulheim Ferenc János (Budapest, Erzsébetváros, 1898. március 29.[1] – Budapest, 1974. január 1.)[2] építészmérnök, politikus (Magyar Élet Keresztény Községi Pártja/Magyar Élet Pártja), kormányfőtanácsos. Paulheim Ferenc, szintén neves építész fia.

Élete[szerkesztés]

Paulheim Konrád Ferenc és Piringer Antónia Terézia fiaként született. A Szent István Gimnázium után az egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi József Műegyetemen végezte. 1921-ben építészi oklevelet, 1923-ban pedig építőmesteri oklevelet is szerzett.

Külföldi tanulmányútjai során beutazta Európa, Afrika és Ázsia nagy részét. Visszatérve belépett édesapja építési irodájába. 1926-ban már mint önálló építész, elsősorban tervezőként volt tevékeny.

1923-ban tervezte és vezette a Községi Temetkezési Intézet budai telepének építkezését, 1925-ben a csepeli Kultúrház-pályázatra beadott terve elismerést, 1927-ben székesfővárosi bérháztervpályázaton díjat és dicsérő elismerést is nyert. 1925-ben az Ilka utcában épített családi villát, majd 1926-ban a Budapesti Korcsolyázó Egylet megbízásából elkészítette Budapest első műjégpályáját (Városligeti Műjégpálya), 1927-ben az Angol–Magyar Bank Bécsi úti bérházcsoportját (Hikisch Rezső műépítésszel együtt) és a Belvárosi Takarékpénztár Raktár utcai kislakásos bérházát, majd 1930-ig a Kartács utcában egy bérpalotát, a Szent Domonkos-rend Thököly úti kultúrház átépítését és a Glória filmszínházat, a Magyar Fémlemez Ipargyár építkezését, a Mester utcai hétemeletes bérpalotát (amelynél az akkori világnézetet képviselő, modern nyerstégla architektúrát alkalmazta) stb. 1933-ban a Kerepesi úti ügetőpálya akkor modern architektúrájú tribünjét[3] tervezte, amivel a műépítész külföldi versenyen aranyérmet[4] is nyert.

1920-tól a Biztosító Társaságok műépítész szakértője volt. 1938-ban Budapest főváros törvényhatósági bizottságában, mint póttag a következő megüresedett rendes tagsági helyekre került be: a szavazatszedő küldöttség, a munkásügyi bizottság és az út- és csatornaépítési szakbizottság, majd a magasépítési szakbizottság, a városfejlesztési különbizottság, illetve a XIV. kerületi testnevelési bizottság. 1942. decemberében a közigazgatási bizottságba is tagságot nyert.[5][6] 1940-től a Magyar Élet Keresztény Községi Párt főtitkára volt.[7] A vagyon-válság VII. kerületi döntőbíróságának alelnöke volt.

1950 után főként kórházakat, szanatóriumokat tervezett, majd az 1960-as évek elején meginduló társasház-tervezésben vett részt.[8] Az 1954. évi Mezőgazdasági Kiállításon tervfőmérnöki minőségben dolgozott.[9]

1974. január 1-én váratlanul hunyt el szívizomelhalás következtében mint aranydiplomás építészmérnök. 1974. január 9-én 11.30 órakor a Farkasréti temető halottasházából kísérték utolsó útjára.[10]

A Mérnöki Kamarának alapítótagja volt. 1929-ben belépett a Magyar Vöröskereszt Egylet örökös tagságába.[11] 1938-ban az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó elnökévé választották elhunyt édesapja helyére.[12] Az Országos Vizsla Club választmányának is tagja volt.[13] 1942-ben a Keresztény Építőmesterek Tábora (KÉT), a keresztény nemzeti jobboldali építőmesterek munkaközössége egyhangúlag elnökévé választotta.[14] 1943-tól a Magyar Élet Pártja pártigazgató helyettesévé nevezték ki.[15]

Felesége Winkler Anna volt, akivel 1949-ben kötött házasságot Budapesten.

Elismerései[szerkesztés]

  • 1930 - a XII. Nemzetközi Építészkongresszus dicsérő elismerése
  • 1935 - a brüsszeli világkiállítás emlékérme
  • 1939 - a műcsarnoki kiállítás Neuschloss-Klussy-emlékérem
  • 1943 - Nemzetvédelmi Kereszt (a világháborút követő forradalmak és ellenforradalmak idején, valamint az ország elszakított területeinek visszaszerzése körül életüket veszélyeztető önfeláldozással véghezvitt cselekedeteik elismeréseként)[16]
  • 1943 - a m. kir. kormányfőtanácsosi cím (építészmérnök, székesfővárosi bizottsági tagnak a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül)[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Születése bejegyezve a Bp. VII. ker. állami születési akv. 1080/1898. folyószáma alatt.
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 2/1974. folyószáma alatt.
  3. ↑ Művészeti Lexikon 2. L-Z, 1935 (adt.arcanum.com)
  4. ↑ Rohamosan fejlődik az ügetősport, Függetlenség 11. évfolyam 104. szám, 1943. május 9. (adt.arcanum.com)
  5. ↑ Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei (pg=176 ; 354 ; 357), library.hungaricana.hu - 1938
  6. ↑ Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei, library.hungaricana.hu - 1942.
  7. ↑ Bemutatkozott a Magyar Élet Ke­resztény Községi Párt uj vezetősége, Nemzeti Ujság 22. évfolyam 163. szám, 1940. július 20. (adt.arcanum.com)
  8. ↑ Pusztai László: Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának gyűjteményei (1982—1985), Magyar Építőművészet 35. évfolyam 5. szám, 1986 (adt.arcanum.com)
  9. ↑ Az 1954. évi Mezőgazdasági Kiállítás, Magyar Építőművészet 4. évfolyam 1-2. szám - 1955. (adt.arcanum.com)
  10. ↑ Halálozás, Magyar Nemzet 30. évfolyam 4. szám, 1974. január 6. ([1]adt.arcanum.com)
  11. ↑ A Magyar Vöröskereszt Egylet Nemzeti Ujság 11. évfolyam 36. szám, 1929. február 13. (adt.arcanum.com)
  12. ↑ Az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinóelnökválasztó közgyűlése. , Magyarság 19. évfolyam 75. szám, 1938. április 3. (adt.arcanum.com)
  13. ↑ A vadászkutya 2. évfolyam 3. szám, 1941. március 15. (adt.arcanum.com)
  14. ↑ Paulheim Ferencet választotta elnökévé a KÉT., Esti Ujság 7. évfolyam 69. szám, 1942. március 26. (adt.arcanum.com)
  15. ↑ A főpolgármester bejelentette: a MÉP kifelé is erőteljes szervezkedést kíván folytatni, Magyarság 24. évfolyam 215. szám, 1943. szeptember 23.
  16. ↑ Kitüntetések, kinevezések., A vadászkutya 4. évfolyam 2. szám, 1943. márc. 15 (adt.arcanum.com)
  17. ↑ Kitüntetés, Fővárosi Közlöny 54. évfolyam 20. szám, 1943. máj. 14 (adt.arcanum.com)

Források[szerkesztés]

  • Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona, 1930 (adt.arcanum.com)
  • Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 2. M-Zs, 1940. (adt.arcanum.com)
Ez az építészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paulheim_Ferenc_(építész,_1898–1974)&oldid=26763617”