Passero-foki csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Passero-foki tengeri csata
A passero-foki csata Richard Paton festményén (1767).
A passero-foki csata Richard Paton festményén (1767).

Konfliktus A négyes szövetség háborúja
Időpont 1718. augusztus 11.
Helyszín Passero-fok, Délkelet-Szicília
Eredmény döntő brit győzelem
Szemben álló felek
Flag of Great Britain (1707–1800).svg Nagy-BritanniaBandera de España 1701-1760.svg Spanyol Királyság
Parancsnokok
Naval Ensign of Great Britain (1707–1800).svg George Byng admirálisFlag of Spain (1785–1873, 1875–1931).svg Antonio de Gaztañeta admirális
Flag of Spain (1785–1873, 1875–1931).svg Fernando Chacón
Szemben álló erők
Naval Ensign of Great Britain (1707–1800).svg 22 sorhajó, 7 egyéb hajó
Összesen 1444 ágyú, 9000 főnyi legénység.
Flag of Spain (1785–1873, 1875–1931).svg 23 sorhajó, 7 egyéb nagyhajó, 6 fregatt, 11 kisebb hajó.
Összesen 1320 ágyú, 9000 főnyi legénység.
Veszteségek
Naval Ensign of Great Britain (1707–1800).svg 500 fő elesett, sebesült.[1]Flag of Spain (1785–1873, 1875–1931).svg 10 sorhajót elfogtak, 4 sorhajó elsüllyedt, 4 fregattot elfogtak, 3 kisebb hajót elfogtak, 6 elsüllyedt.
Emberveszteség:
2400 fő elesett, sebesült, 3600 fő eltűnt.[1]
Térkép
Passero-fok(Capo Passero) (Szicília)
Passero-fok(Capo Passero)
Passero-fok
(Capo Passero)
Pozíció Szicília térképén
é. sz. 36° 41′ 20″, k. h. 15° 08′ 14″Koordináták: é. sz. 36° 41′ 20″, k. h. 15° 08′ 14″

A Passero-foki tengeri csata 1718. augusztus 11-én folyt le Spanyolország és Nagy-Britannia Egyesült Királyságának hadiflotta-kötelékei között, Szicília délnyugati csücskénél, a Passero-foknál (Capo Passero). Az összeütközésre a a négyes szövetség háborúját közvetlenül megelőző hadművelet során, de négy hónappal a formális hadüzenetek elküldése előtt zajlott le. Az ütközetben az Antonio de Gaztañeta admirális vezette spanyol expedíciós flotta döntő vereséget szenvedett a George Byng admirális által vezetett brit flottillától, ezzel lehetővé vált, hogy a Habsburg Birodalom csapatai 1719-re visszafoglalják Szicíliát. (Az olasz Passero-fok neve más idegen nyelvekben Passaro-fokként is íródhat.)

Előzmények[szerkesztés]

Az utrechti békeszerződésben Spanyolországot megfosztották minden itáliai és németalföldi birtokától. V. Fülöp spanyol király fegyverrel kívánta visszaszerezni elvesztett tartományait. A spanyol expanziós tervek miatt 1717. január 4-én Franciaország, Nagy-Britannia és a Holland Köztársaság megkötötte a hármas szövetséget.

1717 novemberében a spanyol hadsereg – kihasználva az 1716-ban kitört Habsburg–török háborút – megszállta a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szardínia szigetét. A baszk származású Antonio de Gaztañeta (Castaneta) admirális által irányított spanyol flottakötelék július 3-án csapatokat tett partra Szicíliában is, a Savoyai-ház birtokán. Bevették Palermót, és hamarosan elfoglalták az egész szigetet. Ausztria csak a pozsareváci békeszerződés megkötése (1718. július 21.) után tudott érdemben reagálni. 1718. augusztus 2-án a londoni egyezményben a VI. Károly német-római császár is csatlakozott a hármas szövetséghez, létrejött a négyes szövetség, amely ultimátumot küldött a madridi kormánynak, követelve a megszállt területek kiürítését, hadüzenet fenyegetése alatt.

Nápoly osztrák alkirálya, Wirich Philipp von Daun tábornok[2] birodalmi csapatokat gyűjtött össze, de Szicíliába való átszállításukat a spanyol flotta közelsége lehetetlenné tette. Nagy-Britannia ekkor még nem állt hadban Spanyolországgal, de I. György brit király, mint Hannover választófejedelme, formálisan a német-római császár hűbérese volt. Részben emiatt,[3] részben a gyermek XV. Lajos trónjának megszerzésére irányuló spanyol tervek miatt Nagy-Britannia király úgy döntött, támogatja a császár dél-itáliai háborúját. John Byng admirális parancsnoksága alatt a Földközi-tenger nyugati medencéjébe küldött egy erős flottillát, hivatalosan csak „a brit kereskedelmi érdekek védelmében.”

Az ütközet lefolyása[szerkesztés]

A brit flottakötelék a szicíliai partvidék mentén haladva kutatott a spanyol flotta után. 1718. augusztus 10-én a reggeli órákban Byng meglátta a spanyol felderítő hajókat a Messinai-szorosban. A nap és az éjszaka folyamán Byng 21 hajóból álló flottája a part mentén áthajózott a szoroson. Augusztus 11-én Szicília délkeleti csúcsánál, a Passero-fok (vagy Passaro-fok) közelében meglepte Gaztañeta admirális kb. 30 hajóból álló spanyol flottáját.[4] A mintegy 26 hadihajó, 2 gyújtóhajó, 4 bombavető hajó, és 7 gálya mellett a spanyol flottát számos hadianyag-szállító és raktárhajó kísérte.

A brit flotta feltűnésekor a spanyol kötelék laza alakzatban hajózott. Gaztañeta még nem tudhatott a négyes szövetség egy héttel korábbi megalakulásáról, sem a Madridba küldött hadüzenetről. A brit flotta közeledését nem értelmezték ellenséges harci cselekménynek. A brit csoportból Byng kikülönítette leggyorsabb járatú hajóit, hogy a könnyű reggeli szélben előőrsként haladjanak. A két flotta igen közel került egymáshoz.

Gaztañeta utasítására a hátsó sorokban haladó kisebb hajók a part felé indultak, a nagy hadihajók a brit flottakötelék elé hajóztak. Byng utasítására George Walton kapitány vezetése alatt a HMS Canterbury, HMS Bonaventure, HMS Argyll, HMS Burford és négy másik brit hajó kivált a kötelékből, és a kisebb spanyol hajók csoportja után eredt. A nap folyamán Walton csoportja utolérte és elfogta szinte az összes kisebb spanyol hajót. Ezeket utóbb Menorcán gyűjtötték össze.

Brit hajók tűz alá veszik a San Felipe el Real zászlóshajót (középen)

A brit flotta zöme laza vonalban szétbontakozott a spanyol flotta körül. A spanyol hajók hadrendbe sorakoztak, Byng hajói a spanyol vonal mindkét oldalán pozíciókat foglaltak. A két flotta óvatosan kerülgette egymást. Mivel nem állt fenn hivatalos hadiállapot, Gaztañeta került minden provokációt, de hajóit készenlétbe hozta.

Délutánra Byng admirális sógora, Streynsham Master kapitány, a HMS Superbe parancsnoka – állítólag unalmában – támadást intézett Gaztañeta zászlóshajója, a San Felipe El Real ellen. A spanyol admirális mindkét lábán megsebesült, hajóját Master kapitány megadásra kényszerítette. A tengeri hadviselés történetében ritkán esett meg, hogy egy magányos hadihajó kapitánya önálló akcióban fogságba ejti az ellenséges flotta főparancsnokát. A parancsnok nélkül maradt spanyol flotta szétszóródott, a hajók különböző irányokban igyekeztek menekülni. A történet más változata szerint a spanyolok tüzeltek először, Byng hadmozdulataival ügyesen provokálta Gaztañetát. A kialakuló csatában a brit flotta (Byng hivatalos jelentése szerint „önvédelemből”) szétverte a spanyol köteléket (10 sorhajót és 4 fregattot zsákmányoltak, 4 sorhajót elsüllyesztettek).[5]

A Passero-foki világítótorony

Következmények[szerkesztés]

Az 1710-es években újonnan felépített spanyol királyi flotta erejének megtörése megnyitotta az utat Szicília visszafoglalása előtt. A Szardínián és a Szicíliában álló spanyol csapatok utánpótlása nehezebbé vált. A brit hajók 1718. október 13-án Milazzo közelében partra szállították a Nápolyi Királyságban összegyülekezett Habsburg-haderőt. 1718. december 17-én Spanyolország elutasította az ultimátumot, erre Nagy-Britannia, a Habsburg Birodalom (Ausztria) és a Francia Királyság hadat üzent. Megkezdődött a négyes szövetség háborúja (1718–1720). A spanyol flotta fenyegetésétől megszabadulva a Szicíliában operáló császári szárazföldi hadsereg a következő évben, 1719-ben visszafoglalta Messinát, az oda menekült spanyol hajókat a kikötőben elpusztították. A szorongatott Spanyolország 1720-ban fegyverszünetet kért. A hágai békeszerződésben V. Fülöp spanyol király elfogadta a négyes szövetség feltételeit és kivonta csapatait Szardíniáról és Szicíliából.

A győztes Byng admirálist I. György brit király busásan megjutalmazta. Teljhatalmat adott neki, hogy az Egyesült Királyság nevében tárgyalhasson az itáliai fejedelemségek uralkodóival. 1721-ben, amikor Byng visszatért Londonba, a király a brit királyi flotta ellentengernagyává nevezte ki, helyet adott neki a belső királyi tanácsban (Privy Council), végül nemesi címeket adott neki: Southill bárójává nevezte ki, és megtette a devoni Torrington első vikomtjává.

A csatában elfogott spanyol hajók közül a 80 ágyús Principe de Asturias korábban a brit flotta kötelékébe tartozott, HMS Cumberland néven. 1707-ben, a spanyol örökösödési háború során egy ütközetben a franciák elfogták, és később eladták a spanyoloknak. A Passero-foki csata után a visszaszerzett hajót a britek a Habsburg Birodalomnak adták el. 1731-ben, a lengyel örökösödési háború előestéjén a britek felajánlották a spanyoloknak, hogy a Menorcán veszteglő többi elzsákmányolt hajót visszaadják Spanyolországnak. De a gondozás nélkül hagyott hajók állaga addigra annyira leromlott, hogy használhatatlanná váltak, bontásra kerültek.

A Passero-foki tengeri csata szokatlan vonása, hogy békeidőben zajlott, hadüzenetek váltása nélkül. Diplomáciai szempontból egy európai hatalmi szövetség kollektív biztonsági intézkedésének tekinthető, amelyben Nagy-Britannia, a Habsburg Britannia és Franciaország megkísérelték helyreállítani az 1713–14-es utrechti, rastatti és badeni békeszerződésekben kialakított, Spanyolország által felborított európai nagyhatalmi egyensúlyt. Ami a tengeri hadviselés tudományát illeti, Sir George Byng ellentengernagy bemutatta, hogy a Királyi Haditengerészet nem ragaszkodik mereven a harcvonalban való támadáshoz, sikeresen és rugalmasan képes alkalmazkodni a szokatlan harci helyzetekhez is. Mindazonáltal nem tagadható, hogy Byng megsemmisítő győzelmében nagy szerepet játszott az ultimátumról nem tudó Gaztañeta admirális gyanútlansága és elővigyázatlansága.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Gaston Bodart: Militär-historisches Kriegs-Lexikon, (1618-1905). Wien, 1908 176. old.
  2. Leopold Joseph von Daun császári tábornagy apja.
  3. http://www.encyclopedia.com/topic/Battle_of_Cape_Passaro.aspx
  4. A források némileg eltérő adatokat közölnek a flották erejéről és a veszteségekről
  5. http://ageofsail.devhub.com/blog/532648-battle-of-cape-passaro-11-august-1718/

Források[szerkesztés]

  • The Battle of Cape Passaro (angolul)
  • John Byng csatái / Byng’s Battles: Cape Passaro, 1718. (angolul)
  • Battle of Cape Passaro. Age of Sails. (angolul)
  • John D. Harbron: Trafalgar and the Spanish Navy, Naval Institute Press, 1988. (Google books) (angolul)
  • Pattee Byng’s journal, 1718-1720, kiadó: J. L. Cranmer-Byng, Navy Records Society, London, 1950. (angolul)
  • Si George Byng: Victory at Cape Passaro, 1718. in: British Naval Documents, 1204–1960, editor John B. Hattendorf et al., 360–362. old. (Publications of the Navy Records Society, Vol. 131. London: Navy Records Society, 1993.
  • Rudolph Rittmeyer: Seekriege und Seekriegswesen in ihrer weltgeschichtlichen Entwicklung. Mit besonderer Berücksichtigung der grossen Seekriege des XVII. and XVIII. Jahrhunderts, Berlin, 1907. (németül)