Partíció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A partíció a merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, legalább egy formázott partíciót kell tartalmaznia.

Mikor érdemes több partíciót használni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy partíció egyetlen fájlrendszer adatait képes tárolni, ezért ha több fájlrendszert szeretnénk, mindenképpen particionálnunk kell a merevlemezt. Több oka is lehet különböző fájlrendszerek használatának: egyrészt különböző operációs rendszerek használata, másrészt ha kisebb logikai egységekre akarjuk bontani a merevlemezünket. Ez utóbbinak az a veszélye, hogy mivel egy partíció méretét előre meg kell adni, előfordulhat hogy egy partíciónk betelik, míg némelyik szinte teljesen kihasználatlan. Egyes rendszerek képesek a partícióikat átméretezni (általában csak növelni).

Unix és Unix-szerű rendszerek particionálási szokásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Unix és Unix-szerű (például Linux) rendszereken biztonsági és praktikus okokból több partíciót szokás létrehozni. Ezeken a rendszereken a fájlok és könyvtárak egyetlen faszerkezetben foglalnak helyet, szemben az MS-DOS és Windows rendszerekből ismert meghajtókkal (minden meghajtó egy fastruktúrát tartalmaz, amit egy betűjel azonosít). Itt a partíciókat egy csatolásnak (mount) nevezett művelettel kapcsoljuk a fastruktúrába. A gyökérkönyvtár minden alkönyvtára jól definiált tulajdonságokkal rendelkező fájlokat tartalmaz, ezért ezeket az esetek többségében célszerű külön partícióra rakni. Ajánlott még csere (angolul: swap) partíciót használni, bár használata nem kötelező.

Biztonsági okokból ajánlott különböző partícióra tenni:

  • /tmp   Ideiglenes fájlokat tartalmaz. Ajánlott csatolási opciók: noexec, nodev
  • /home   A felhasználók adatait tartalmazza. Ajánlott csatolási opciók: nodev
  • /var   A gyakran változó fájlokat és naplófájlokat tartalmazza. Ajánlott csatolási opciók: nodev, noexec
  • /usr   A programok és a hozzájuk tartozó állandó adatok (ikonok, header fájlok). Ajánlott csatolási opciók: ro,nodev

MBR partíciós tábla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személyi számítógépeken (PC) a rendszertöltés (boot) folyamatának részeként a BIOS betölti a merevlemez fő rendszertöltő rekordját (Master Boot Record, MBR), innen folytatódik az operációs rendszer betöltése. A fő rendszertöltő rekordban legfeljebb négy partíció adatainak tárolására van hely, ezért a merevlemez legfeljebb négy valódi partíciót tartalmazhat. Particionáláskor meg kell adni az aktív (boot) partíciót, ami MS-DOS és Windows rendszereken rendszerint az első elsődleges partíció, hogy a rendszer bootolásra képes legyen.

A partíciók típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Partíciótípusok: elsődleges, kiterjesztett és logikai partíciók (Windowsban használatos meghajtójelekkel)

Elsődleges (primary) partíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fő rendszertöltő rekordban lévő fő partíciós táblában (Master Partition Table) elhelyezkedő partíciók. Egyes operációs rendszerek igénylik, hogy első (rendszer-) partíciójuk elsődleges legyen, ilyenek például az MS-DOS, Windows és a Minix. Más operációs rendszerek nem szabják ezt meg, ilyen például a Linux. A merevlemezen legfeljebb 4 elsődleges partíció lehet. A rendszerindításra kijelölt partíciót aktív partíciónak nevezzük.

Kiterjesztett (extended) partíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a legfeljebb négy partíció hamar kevésnek bizonyult és a fő rendszertöltő rekordban nem volt több hely, szükségessé vált a probléma megkerülése. A kiterjesztett partíció egy olyan elsődleges partíció, amely nem fájlrendszert, hanem logikai partíciókat tartalmaz, így lehetővé válik több partíció használata. A partíciótáblában egyetlen kiterjesztett partíció lehet, a többinek elsődlegesnek kell lennie.

Logikai (logical) partíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiterjesztett partíción belül elhelyezkedő partíció. Fizikailag nem különül el attól.

Particionáló programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb operációs rendszeren az "fdisk" nevű program használható a merevlemez particionálására, Linuxon elérhető a "cfdisk" nevű program is.

A cfdisk program

Szükség lehet arra, hogy egy már partíciókat tartalmazó merevlemez partíciós tábláját megváltoztassuk, anélkül, hogy ezzel adatvesztést okoznánk. Erre a célra használható Windows rendszereken a Partition Magic vagy az EaseUS-nak a Partition Master nevű programja, Unix rendszereken a parted nevű program, melynek léteznek grafikus frontendjei, például a qtparted.

A GParted program
Figyelem! Meglévő partíciós tábla átírása esetén erősen ajánlott biztonsági mentést készíteni a merevlemezen található adatokról, mert a program használata közben visszavonhatatlan károkat okozhatunk, ha nem vagyunk elég körültekintőek.

BSD disklabel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BSD operációs rendszereken a disklabel egy adattároló eszközön (például merevlemez) lévő rekord, mely a partíciók elhelyezkedésének információit tartalmazza. Mivel a BSD operációs rendszerek PC-re is telepíthetők, ebben az esetben az MBR partíciós táblában egy elsődleges partíció tartalmazza a disklabelt. A disklabel 16 bejegyzést tartalmaz, így 16 partíció számára van elég hely. Hagyományosan ezeket az angol ábécé első 16 betűjével (a-p) jelöljük. Az első három partíciónak – szintén hagyományosan – speciális jelentése van.

  • Az 'a' a root partíció
  • A 'b' a swap partíció
  • A 'c' átfedi a többi partícióbejegyzést, és a teljes, disklabellel megcímzett merevlemez-szeletet rögzíti. Ebből adódóan a gyakorlatban a disklabel csak 15 partíciót tartalmazhat, és a kezdete és a hossza rögzített.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]