Parodontológia

A parodontológia (a görög παρά para "mellett"; ὀδούς odous "foga", birtokos ὀδόντος odontos) a fogászat speciális ága. A fogágybetegség, orvosi néven parodontitis (közismert nevén fogínysorvadás) a fogat körülvevő szövetek baktériumok okozta gyulladásos megbetegedése. A támogató szövetek a következők: a periodontium, amely magában foglalja a fogíny (fogíny), alveoláris csont, cementum, és a periodontális ligamentum. A fogágybetegségekre specializálódott fogorvos a parodontológus.

Parodontális betegségek

A fogágy mindazon szövetek együttese, amelyek a fogakat stabilan a helyükön rögzítik. Ide tartozik: az íny, a fogakat a csonthoz rögzítő kollagén rostok, a foggyökér cementrétege (amelybe a rostok beágyazódnak) és a fogat körülvevő csont. Ha a fogágy gyulladása előrehaladott, az előbb említett szövetek mindegyike érintetté válik. A fogágybetegségről azért érdemes tudni, mert viszonylag kevés tünet jelentkezése mellett is a fogak elvesztéséhez vezet.

A betegség kezdetén ínygyulladás alakul ki, melynek tünetei, hogy az íny vörössé válik, megduzzad és erősebb nyomásra, vagy akár a fogmosás során vérzik. Abban az esetben, ha betegséget nem ismerik fel időben, és nem történik megfelelő kezelés, a gyulladás krónikussá válik, átalakul fogágybetegséggé. Ilyen esetekben a fellazult íny és a fog felszíne között egy fokozatosan mélyülő rés, úgynevezett tasak alakul ki.

A betegség előrehaladtával egyre mélyebbé válnak ezek a kialakult tasakok, ezért egyre kevésbé lehetséges a tisztításuk. Ezáltal egyre agresszívebb baktériumok szaporodnak el az íny alatti oxigénhiányos környezetben. Ennek következtében a tartószövetek előrehaladott pusztulása következik be, mely a fogak meglazulásához és végül elvesztéséhez vezet bizonyos idő eltelte után. A betegség kevésbé ismert következménye a fogak elvándorlása, ami a gyulladás miatt meggyengült csont miatt  következik be. Egyszerűen nem képes ellenállni a rágóerőknek a meggyengült csont. 2017-es statisztikai adatok szerint továbbra is ez a betegség a vezető ok a felnőttkori fogvesztések esetében.

Fogágybetegség tünetei

Korai státiumban észlelhető tünetek:

• az ínyvérzés
• fokozott fogkőképződés
• kellemetlen szájszag/lehelet
• kezelés nélkül a csont is gyulladásba kerül a fogak meglazulnak. 

A fogágybetegséget kialakulásáért a szájban megtalálható baktériumok megváltozott összetétele felelős. Meghatározott kórokozó fajok felszaporodása okozza. Ezek az agresszív baktériumok forrása jellemzően az eltávolítatlan lepedék, fogkő. A nem megfelelő fogmosási technika vagy a fogmosás részleges vagy teljes hiánya, illetve a plakk eltávolítását megnehezítő nem megfelelően kialakított (elálló) tömés- és koronaszélek okozhatják. 

Súlyosbító tényezők

Számos súlyosbító tényező létezik, melyek figyelembevételére van szükség a fogágybetegségek kezelése során. Ezek gátolják a gyógyulást és/vagy segítenek az újbóli kialakulás során. 

Rossz szájhigiéné

• Nem megfelelő technikával, gyakorisággal, eszközökkel végzett szájápolás szerepe

Dohányzás

• A dohányzás gátolja az immunrendszeri védekezést
• A dohányfüst miatt károsodik az íny vérkeringése

Örökletes tényezők

• Csökkent immunrendszeri védekezés
• A szájüreg családi környezet által kialakított összetétele

Hormonális változások

• Serdülőkor és terhesség alatt fokozódhatnak a gyulladásos tünetek

Általános szervezeti tényezők

• Cukorbetegség, immunhiányos állapotok súlyosbító szerepe

Gyógyszerszedés

• Egyes gyógyszerfajták szedése ínyduzzanatot okozhat
• Néhány csontritkulásra szedett gyógyszer hátráltathatja a sebgyógyulást

További információk

• A mozgó fogak jó része ma már megmenthető - Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinika adjunktusának, Dr. Molnár Bálint parodontológus publikációja
• Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinika - A fogágybetegségről pácienseknek
• Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinika
• Magyar Parodontológiai Társaság
• Magyar Fogorvosok Egyesülete
• Magyar Orvosi Kamara - Fogorvosi Tagozata