Parasztfelkelés
A parasztfelkelés a kései középkorban, többnyire a 14-15. században lezajlott fegyveres összecsapásokat jelenti, melyeket – a hagyományos felfogás szerint – időről időre a társadalom kiváltsággal nem rendelkező, alávetett helyzetű, földműveléssel foglalkozó csoportjai robbantottak ki. A parasztfelkelések bázisát azonban nem szűkíthetjük kizárólag a jobbágyokra: a harcokban nagy számban vettek részt kisnemesek, Nyugat-Európában városi polgárok, vagy a Dózsa György által vezetett parasztháború esetében a mezővárosi árutermelő-kereskedő réteg képviselői.
Korszakolásuk[szerkesztés]
A történeti kutatás megkülönbözteti a többségében rurális népesség által lakott, mezőgazdaság által dominált középkori-kora újkori Európa jobbágyfelkeléseit az iparosodás és polgárosodás korának parasztmozgalmaitól. Társadalomtörténeti és jogi szempontból indokoltnak tűnik a francia forradalom előtti és utáni parasztfelkelések megkülönböztetése, ezért tekintik páran az 1846-os galíciai felkelést az "európai történelem utolsó parasztfelkelésének,"[1] ugyanakkor sok történész az 1907-es román parasztháborút tekinti az utolsó ilyen konfliktusnak. A történeti irodalomban parasztfelkeléseknek nevezett késő középkori összecsapásokat a 14. századi flandriai, angliai és franciaországi lázadások nyitották, majd az 1524–1525-ben lezajló nagy német parasztháború zárta azokat.
A késő középkori felkelések okai[szerkesztés]
Az elhúzódó háborúk költségeit a középkori uralkodók többnyire a jobbágyságra hárították, emellett gyakran éltek a pénzrontás eszközével. A pénzgazdálkodás jelentőségének növekedésével a nemesség is egyre több pénzben követelte meg a jobbágyok tartozását. A felkelések leggyakoribb oka a háború, éhínség és pestis lehetett. Mindez megmagyarázná, miért a 14. századi nyugat-európai válsággal egy időben került sor felkelésekre. Ugyanakkor Közép-Európa királyságai (Magyar-, Cseh- és Lengyelország) éppen a 14. században számítottak erős és prosperáló hatalomnak, a válságjelenségek itt a következő évszázadban jelentkeztek.
Magyarország a 16. század elején rendkívül rossz gazdasági helyzetben volt. 1508-ban és 1510-ben éhínség pusztított, 1511-ben pestisjárvány is kitört. „Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az 1510-es évek elején – előttünk ismeretlen okból – a jobbágyság helyzetében valami kedvezőtlen, talán tragikus fordulat történt. Mibenlétét a szakirodalomnak még nem sikerült felderítenie.”[2]
Vallási és ideológiai vonatkozások[szerkesztés]
A középkori parasztfelkeléseknek a vagyoni egyenlőséget és a társadalmi intézmények feleslegességét hirdető eretnekmozgalmakkal és világvége-várásokkal való kapcsolatát mára igazolta a kutatás. Szűcs Jenő tanulmányaiban az 1514-es konfliktusok vallásos hátterét emelte ki. Szerinte a parasztháború ideológiájának egyik gyökere az a társadalombírálat lehetett, amelyet a ferences prédikátorok, közülük is elsősorban az obszerváns ferencesek fejtettek ki. A fenti eszmeiség Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát prédikációminta-gyűjteményeiben is megfogható.[3]
Híres parasztfelkelések[szerkesztés]
Magyarországon[szerkesztés]
| Erdélyi parasztfelkelés | 1437 | Budai Nagy Antal | Az erdélyi püspök által egyben követelt egyházi tized ellen 1437 nyara és 1437 decembere között. |
| Dózsa György-féle parasztfelkelés | 1514 | Dózsa György | A Bakócz Tamás által szervezett török elleni keresztes hadjáratból kinőtt felkelés 1514 április és július között. |
| Cserni Jován-felkelés | 1527 | Cserni Jován | |
| Karácsony György-féle fölkelés | 1569–1570 | Karácsony György | |
| Horvát parasztháború | 1572–1573 | Gubecz Máté | Egy nagyszabású felkelés volt 1572–1573-ban Horvátország és Szlavónia területén. |
| Székely felkelés | 1595–1596 | nincs | |
| Császár Péter-féle felkelés | 1631–1632 | Császár Péter | |
| Szegedinác Péró-felkelés | 1735–1736 | Szegedinác Jovánovics Péró | |
| Nyugat-dunántúli felkelés | 1765–1766 | a Mária Terézia alatti kegyetlen jobbágyterhek miatt | |
| Erdélyi paraszfelkelés | 1784 | Vasile Ursu Nicola (Horea), Ion Oargă Cloșca, Gheorghe Crișan |
|
| Kolerafelkelés | 1831 | nincs |
Nemzetközileg[szerkesztés]
- 1343-ban a Nagy észt felkelés
- 1358-ban a francia jacquerie
- 1381-ben Wat Tyler felkelése Angliában
- 1524–1525-ös német parasztháború
- 1572–73-as horvát parasztháború
- 1606–1607-es Ivan Bolotnyikov parasztfelkelése Oroszországban
- 1753-as Törő-féle parasztfelkelés
- 1773-as Pugacsov-felkelés az Orosz Birodalomban
- 1846-os felkelés Galíciában, a Habsburg Birodalomban
- 1907-es román parasztháború
- 1920-as Antonov-féle parasztfelkelés Szovjet-Oroszországban, Tambovban
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Galíciai felkelés (angol nyelven)
- ↑ Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Budapest, Gondolat Kiadó, 1981. 125. o.
- ↑ Szűcs Jenő: A ferences obszervencia és az 1514. évi parasztháború. (Egy kódex tanúsága). In: Levéltári Közlemények. 1972. 213-263. o.
Források[szerkesztés]
- A parasztfelkelés leverése, e-kompetencia.si
További információk[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Parasztháboruk, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. január 17.