Paradicsom-sarlósmoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Paradicsom-sarlósmoly
Tuta absoluta 5432149.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Öregcsalád: Sarlós ajkú molyszerűek (Gelechioidea)
Család: Sarlós ajkú molyfélék (Gelechiidae)
Nemzetség: Gnorimoschemini
Nem: Tuta
Faj: T. absoluta
Tudományos név
Tuta absoluta
(Meyrick, 1917)
Szinonimák
  • Phthorimaea absoluta Meyrick,

1917

  • Gnorimoschema absoluta Clarke, 1962
  • Scrobipalpula absoluta Povolny, 1964
  • Scrobipalpuloides absoluta Povolny, 1987.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Paradicsom-sarlósmoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Paradicsom-sarlósmoly témájú médiaállományokat és Paradicsom-sarlósmoly témájú kategóriát.

A paradicsom-sarlósmoly, paradicsom levélaknázómoly vagy egyszerűen paradicsommoly (Tuta absoluta) veszélyes kártevő lepkefaj a sarlós ajkú molyfélék (Gelechiidae) családjában.

Elterjedése[szerkesztés]

Őshazája Dél-Amerika, a fajt 1917-ben találták meg először Peruban. A 20. sz. folyamán Dél-Amerika nagy részén elterjedt, nagy jelentőségű kártevővé vált.

Első európai megjelenése Dél-Spanyolországban volt 2006-ban, első magyarországi példányát 2009-ben[1] vagy 2010-ben találták meg.[2] Eredeti elterjedési területén kívül jelenleg Európa nagy részén, Ázsiában a Közel-Keleten és Afrika nagy részén is előfordul a faj.

Megjelenése[szerkesztés]

Szárnyfesztávolsága 10-12 mm, elülső szárnyának alapszíne szürkés, sárgás, rajta fekete foltok láthatók. A hátsó szárny töve világosabb, csúcsa felé sötét, barnásszürke. Megjelenésében hasonló a rozsdaszárnyú sarlósmolyhoz (Scrobipalpa atriplicella).

A sárgásfehér színű tojások 0,2-0,4 mm hosszúságúak, melyből a frissen kelt lárvák 0,4-0,5-, a kifejlett hernyók 9–10 mm-es nagyságot érnek el, alapszínük sárgászöld, fejükön fekete foltot viselnek.

Életmódja, kártétele[szerkesztés]

A kártevő alak a lárva, mely elsősorban a paradicsom leveleiben készít járatokat, itt aknázó életmódot folytat, de képes megrágni tápnövény szárát és a termést is. A paradicsomon kívül egyéb burgonyafélékhez (Solanaceae) tartozó növényeket és egyéb fajokat (pl. veteménybab, petúnia) is tápnövényének tekinthet. Táplálkozásával a lárva jelentős levélfelületet képes aknázni.

A nőstény a levelekre, esetleg a szárra rakja le összesen 250-300 tojását. Nem differenciál, a levél színére és fonákára egyaránt helyez tojásokat. A hernyók kedvező hőmérsékleti körülmények között 4-5 nap alatt kelnek ki. A hernyó sorozatos vedlések után a levélben, talajban, vagy egyéb rejtekhelyen bábozódik. Gyakran veszi igénybe a különböző növényházi eszközöket, pl. rakodóládákat, melyek következtében könnyedén terjedhetnek egyik helyről a másikra. A bábstádium hossza 9-10 nap. A nőstény imágók élettartama 10-15 nap, a hímeké mindössze 6-7. A nőstények naponta legfeljebb egyszer párzanak, életükben összesen maximum 6 alkalommal.

Határozatlan nemzedékszámú faj, megfelelő hőmérsékleti körülmények között folyamatosan jelen vannak, termesztőberendezésekben évente akár 10-12 nemzedéke is kifejlődhet, melyek át is fedik egymást. A fejlődés független a nappalhosszúságtól. A nőstények párzás nélkül is raknak termékeny tojásokat, tehát a faj szűznemzéssel is képes szaporodni.

Az imágók nappal rejtőzködnek, alkonyatkor aktivizálódnak, és a kora hajnali órákig repülnek.

Védekezés[szerkesztés]

Előrejelzés[szerkesztés]

Feromoncsapdával megfogott imágók tömege

A védekezés megfelelő időzítéséhez ismerni kell a faj rajzási idejét, ami különböző előrejelzési technikákkal valósítható meg.

A faj nősténye által termelt szexuálferomon kémiai összetétele ismert, szintetikus úton előállítható, így alkalmas a faj hímjeinek csapdázására.[3] Mivel az imágók a lombozat alsó szintjében aktívak, a csapdák elhelyezését a növénymagasságtól függetlenül 60 cm-es magasságba érdemes kihelyezni.

Előrejelzésre és tömegcsapdázásra is alkalmasak a fénycsapdák, hátrányuk azonban, hogy a növényházakba telepített hasznos szervezeteket is elpusztíthatják.

Megelőzés[szerkesztés]

Azokban a növényházakban, ahol a faj még nem jelent meg, a megelőzésre kell fektetni a legnagyobb hangsúlyt. A termesztőberendezésekbe érkező eszközök, áruk alapos átvizsgálása, kettős ajtós beléptetési rendszer, illetve szellőzőkre elhelyezett izolációs háló alkalmazásával jelentősen csökkenthető a kártevővel való fertőződés veszélye.

Biológiai védekezés[szerkesztés]

A védekezési technológia javarészt a biológiai védekezési módszerek alkalmazásából tevődik össze. A kártevő ellen jól bevethető a Macrolophus melanotoma  ragadozó poloska és a Trichogramma achaeae tojásfürkész, állománypermetezésre a Baciullus thuringiensis var. kurstaki baktériumfaj használható.

Kémiai védekezés[szerkesztés]

A védekezés rendszerében a kémiai védekezésnek kiegészítő szerep juthat, a permetezésre spinosad, indoxakarb, imidacloprid hatóanyagú növényvédő szerek használhatók.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horváth Csilla. „A zöldség- és gyümölcságazat lehetőségei”. Kertészet és Szőlészet 64 (38), 9. o.  
  2. Gólya G. (2010): The first report of Tuta absoluta in Hungary. – EPPO Reporting Service No. 3, 2010/052.
  3. Paradicsom levélaknázómoly - Tuta absoluta Meyrick (PDF). CSALOMON® csapdák. (Hozzáférés: 2015. november 20.)

Források[szerkesztés]