Ugrás a tartalomhoz

Paracrinia haswelli

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paracrinia haswelli
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Paracrinia
Heyer & Liem, 1976
Faj: P. haswelli
Tudományos név
Paracrinia haswelli
(Fletcher, 1894)
Szinonimák
  • Crinia haswelli Fletcher, 1894
  • Crinia affinis haswelliLoveridge, 1935
  • Paracrinia haswelli — Heyer & Liem, 1976
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Paracrinia haswelli témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Paracrinia haswelli témájú kategóriát.

A Paracrinia haswelli a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Paracrinia nembe tartozó faj. A Paracrinia nem monotipikus faja.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Új-Dél-Wales államban, Sidney-től délre fekvő parti területeken, egészen Victoria állam keleti területeiig honos. Elterjedési területének mérete megközelítőleg 96 500 km².[1]

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét William Aitcheson Haswell (1854–1925) ausztrál zoológus tiszteletére kapta az első példányok felfedezésében való szerepéért.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]
Hasi oldala

Közepes méretű békafaj, testhossza elérheti a 3,5 cm-t.[3] Háta vörösesbarna vagy szürkésbarna, középen gyakran halvány hosszanti csíkkal és sötétbarna vagy fekete foltokkal. Az orrlyukaktól a karokig egy jól kivehető fekete csík húzódik. Hasa krémszínű, barna foltokkal. Pupillája csaknem kerek, írisze aranyszínű. A hónalj, az ágyék és a combok hátsó része élénkpiros. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén apró korongok vannak.[3]

Életmódja

[szerkesztés]
Ebihal

Párás szklerofil (kemény levelű) erdőkben és a patakok, mocsarak és gátak peremvegetációjában él.[1] A patakmedrekben, kövek alatt rejtőzik. Ősztől tavaszig szaporodik. A nőstény a petéket kis csomókban rakja le, a petecsomók a gátak és tavak vízfelszíne alatti növényzethez tapadnak. Az ebihalak hossza elérheti az 5,5 cm-t, és sárgásbarna vagy fekete színűek. Gyakran a víztestek sekély vizében maradnak, és körülbelül három hónapig tart, amíg békává fejlődnek, bár a hidegebb területeken ehhez az ebihalaknak sokkal hosszabb időre is szükségük lehet.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több védett területen is előfordul.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c AmphibiaWeb
  2. Fletcher, 1894 : Description of a new cystignathoid frog from New South Wales. Proceedings of the Linnean Society of New South Wales, Ser. 2, vol. 8, p. 522-523.
  3. a b c FrogID, Australian Museum

Források

[szerkesztés]