Pamlényi Ervin
| Pamlényi Ervin | |
| Született | 1919. december 5. Budapest |
| Elhunyt | 1984. augusztus 14. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | történész, kiadóvezető |
| Iskolái | Pázmány Péter Tudományegyetem |
| Kitüntetései | Akadémiai Díj (1965) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (Hv802-289. fülke)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pamlényi Ervin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pamlényi Ervin (Budapest, 1919. december 5. – Budapest, 1984. augusztus 14.) magyar történész, egyetemi docens, kiadóvezető, a történelemtudomány kandidátusa (1967).
Élete[szerkesztés]
1938-ban jelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1943-ban szerzett történelem-latin szakos tanári diplomát. Ezt követően a Postás Nyugdíjpótló Egyesület tisztviselője volt, majd 1944-ben egy könyvkereskedésben segéd. 1945-ben a Magyar Rádió aktuális, később oktatási osztályvezetője volt, egészen 1949-ig, mikor is a Magyar Országos Levéltár kamarai, később az 1920 utáni iratok referense volt, 1954-ig. Ekkor a Századok c. periodika szerkesztőségi titkára lett, és emellett az Acta Historica c. lapot is szerkesztette. 1956-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében tudományos munkatárs, 1962-től négy éven át vezette a XIX. századi magyar történelemmel foglalkozó osztályt. 1957–1975 között a Századok felelős szerkesztője volt, eközben pedig 1964–1969 között irányította a 10 kötetet megélő Magyarország története adminisztratív munkálatait. Az 1960-as évektől fogva a Magyar Nemzetnél is dolgozott, előbb mint külső munkatárs, majd egy időben a lap kulturális rovatvezetője. 1967-től az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága történelem szakbizottságának titkára volt, két év múlva már mint egyetemi docens tanított az ELTE-n. 1973-tól az akadémiai Történettudományi Intézet historiográfiai kutatócsoportját vezette, 1975-től négy éven át a bécsi Collégium Hungaricum vezetője, majd 1984-es nyugdíjazásáig a Gondolat Kiadó irodalmi vezetője volt.
Történetíróként a Horthy-korszak politikatörténetével, illetve historiográfiával foglalkozott.
Fő művei[szerkesztés]
- A fehér-terror (Karsai Elekkel, Budapest, 1951)
- A magyar nép története (összeáll., társszerző, Budapest, 1954)
- Horváth Mihály (Budapest, 1954)
- A Horthy-korszak választási visszaélései (Budapest, 1958)
- A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből (szerk., bev. Szabó Ágnessel, Budapest, 1963)
- A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933-1944 (összeáll., bev. Ránki Györggyel és másokkal, Budapest, 1968)
- Magyarország története képekben (társszerzőkkel, Budapest, 1972)
- A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada (társszerzőkkel, Budapest, 1975)
- A Magyar Tudományos Akadémia kiadványai, 1828-1950 (szerk., Budapest, 1978)
- A Századok repertóriuma, 1867-1975 (szerk., Budapest, 1987)
- Pályák és irányok. Historiográfiai és művelődéstörténeti tanulmányok (összegyűjtötte, szerk., Pritz Pállal, Budapest, 1989)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1994, Akadémiai. 697–698. p.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Glatz Ferenc: P. E. halálára (Századok, 1985. 3. sz.)
- Gunst Péter: P. E. (Tört. Szle., 1985. 3. sz.)
- Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., 1997, 2000, Enciklopédia Kiadó.
- Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., 1963-1965, Akadémiai Kiadó.
- Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., 1861-1918, 1921, 1924-1943, Magyar Tudományos Akadémia.
- Mucsi Ferenc: E. P. (Acta Hist. Acad. Sci. Hung., 1986. 1-2. sz.)
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-, Babits.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., 2004, Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., 1994, Akadémiai Kiadó.