Pamlényi Ervin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pamlényi Ervin
Született 1919. december 5.
Budapest
Elhunyt 1984. augusztus 14. (64 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész, kiadóvezető
Iskolái Pázmány Péter Tudományegyetem
Kitüntetései Akadémiai Díj (1965)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pamlényi Ervin témájú médiaállományokat.

Pamlényi Ervin (Budapest, 1919. december 5. – Budapest, 1984. augusztus 14.) magyar történész, egyetemi docens, kiadóvezető, a történelemtudomány kandidátusa (1967).

Élete[szerkesztés]

1938-ban jelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1943-ban szerzett történelem-latin szakos tanári diplomát. Ezt követően a Postás Nyugdíjpótló Egyesület tisztviselője volt, majd 1944-ben egy könyvkereskedésben segéd. 1945-ben a Magyar Rádió aktuális, később oktatási osztályvezetője volt, egészen 1949-ig, mikor is a Magyar Országos Levéltár kamarai, később az 1920 utáni iratok referense volt, 1954-ig. Ekkor a Századok c. periodika szerkesztőségi titkára lett, és emellett az Acta Historica c. lapot is szerkesztette. 1956-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében tudományos munkatárs, 1962-től négy éven át vezette a XIX. századi magyar történelemmel foglalkozó osztályt. 1957 és 1975 között a Századok felelős szerkesztője volt, eközben pedig 1964-69-ben irányította a 10 kötetet megélő Magyarország története adminisztratív munkálatait. Az 1960-as évektől fogva a Magyar Nemzetnél is dolgozott, előbb mint külső munkatárs, majd egy időben a lap kulturális rovatvezetője. 1967-től az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága történelem szakbizottságának titkára volt, két év múlva már mint egyetemi docens tanított az ELTE-n. 1973-tól az akadémiai Történettudományi Intézet historiográfiai kutatócsoportját vezette, 1975-től négy éven át a bécsi Collégium Hungaricum vezetője, majd 1984-es nyugdíjazásáig a Gondolat Kiadó irodalmi vezetője volt.

Történetíróként a Horthy-korszak politikatörténetével, illetve historiográfiával foglalkozott.

Fő művei[szerkesztés]

  • A fehér-terror (Karsai Elekkel, Bp., 1951);
  • A magyar nép története (összeáll., társszerző, Bp., 1954);
  • Horváth Mihály (Bp., 1954);
  • A Horthy-korszak választási visszaélései (Bp., 1958);
  • A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből (szerk., bev. Szabó Ágnessel, Bp., 1963);
  • A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933-1944 (összeáll., bev. Ránki Györggyel és másokkal, Bp., 1968);
  • Magyarország története képekben (társszerzőkkel, Bp., 1972);
  • A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada (társszerzőkkel, Bp., 1975);
  • A Magyar Tudományos Akadémia kiadványai, 1828-1950 (szerk., Bp., 1978);
  • A Századok repertóriuma, 1867-1975 (szerk., Bp., 1987);
  • Pályák és irányok. Historiográfiai és művelődéstörténeti tanulmányok (összegyűjtötte, szerk., Pritz Pállal, Bp., 1989).

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1994, Akadémiai. 697–698. p.
  • Pamlényi Ervin. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum Hozzáférés: 2015. november 24.

További információk[szerkesztés]

  • Glatz Ferenc: P. E. halálára (Századok, 1985. 3. sz.)
  • Gunst Péter: P. E. (Tört. Szle., 1985. 3. sz.)
  • Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., 1997, 2000, Enciklopédia Kiadó.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., 1963-1965, Akadémiai Kiadó.
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., 1861-1918, 1921, 1924-1943, Magyar Tudományos Akadémia.
  • Mucsi Ferenc: E. P. (Acta Hist. Acad. Sci. Hung., 1986. 1-2. sz.)
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-, Babits.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., 2004, Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., 1994, Akadémiai Kiadó.