Pamela Anne Melroy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pamela Anne Melroy

Pamela Anne Melroy (Palo Alto, Kalifornia, 1961. szeptember 17. –) amerikai űrhajósnő, ezredes. Eileen Collins után a második amerikai nő, aki a Space Shuttle parancsnoka lehetett.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983-ban a Wellesley College keretében fizikából és csillagászatból kapott oklevelet. 1983-tól az Air Force ROTC program munkatársa. 1984-ben a Massachusetts Institute of Technology (MIT) keretében Föld és bolygókutatásból megvédte diplomáját. 1985-ben pilóta vizsgát tett. Szolgálati repülőgépe a KC–10 volt. A Sivatagi Pajzs és aSivatagi Vihar résztvevőjeként 200 támogató harci bevetésen vett részt. 1991-ben tesztpilóta kiképzésben részesült. A KC–10 fejlesztésének tesztpilótája. Több mint 5000 órát tartózkodott a levegőben, több mint 50 különböző repülőgépen szolgált vagy tesztelt.

1994. december 9-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Egy éves űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép rendszerismerete, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlás. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után kapható repülési engedély. Kiképzett űrhajósként tagja volt több támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatnak. Az Űrhajózási Hivatal megbízásából az Advanced Projectsben dolgozott. Három űrszolgálata alatt összesen 38 napot, 20 órát és 04 percet (932 órát) töltött a világűrben. 2009. júliusában köszönt el az űrhajósoktól. 2009-től a Lockheed Martin helyettes Program Managere. 2011-től a Federal Aviation Administration (FAA) vezető műszaki tanácsadója és igazgatója a helyszíni műveleteknek. 2013-tól a DARPA igazgatóhelyettese.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–92, a Discovery űrrepülőgép 28. repülésének pilótája. Indult Floridából és érkezett Kaliforniába. Az ISS űrállomás első Z1 rácselemét kapcsolták a Unity modul felső (azaz zenitirányú) csatlakozójára; erre utal a Z1 jelölés. Az egységen helyezték el az űrállomás 4 db iránybeállító giroszkópját és a nagy-sebességű adatátvitelt biztosító Ku sávú forgatható parabolaantennát, ami a geostacionárius pályán keringő TDRS műholdakkal biztosít összeköttetést, továbbá egy ideiglenes csatlakozót a PMA dokkolókabinoknak. Első űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 21 órát, 40 percet és 25 másodpercet (310 órát) töltött a világűrben. 8 500 000 kilométert (4 900 000 mérföldet) repült, 202-ször kerülte meg a Földet.
  • STS–112, a Atlantis űrrepülőgép 26. repülésének pilótája. A Nemzetközi Űrállomásra (ISS) szállították a harmadik darab S1 rácsos egységet. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot hajtottak végre. Első alkalommal szereltek fel külső kamerát, hogy láthatóvá tegyék a külső munkálatokat. Második űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 19 órát, 58 percet és 44 másodpercet (260 órát) töltött a világűrben. Három űrsétát (kutatást, szerelést) végeztek a rácsos szerkezet felszereléséért. 7 200 000 kilométert (4 450 000 mérföldet) repült, 170 alkalommal kerülte meg a Földet.
  • STS–120 a Discovery űrrepülőgép 34. repülésén parancsnoka. Olaszország által készített Harmónia modult (összekötő modul) szállította az ISS űrállomásra, majd űrhajósai űrsétával (kutatás, szerelés) pozíciójába helyezték. Egyszerre kettő női parancsnok tartózkodott az ISS fedélzetén – Peggy Annette Whitson ISS parancsnok és Pamela Anne Melroy az STS–120 űrrepülőgép parancsnoka. Harmadik űrrepülésén összesen 15 napot, 2 órát és 23 percet (362 óra) töltött a világűrben. 10 050 000 kilométert (6 200 000 mérföldet) repült, 238-szor kerülte meg a Földet.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselheti az űrhajós szárnyat.
  • Több katonai, polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]