Pajtás (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dömsöd/Siófok/Pajtás
A Füredi emlékmű
A Füredi emlékmű
Hajótípus Csavargőzös, 1955-től motorhajó
Pályafutása
Építő Schlick Nicholson hajógyár
Megrendelés 1916
Építés kezdete 1916
Vízre bocsátás 1917.
Szolgálatba állítás 1918.
Szolgálat vége 1987.
Sorsa jelenleg a pilismaróti hajótemetőben található
Általános jellemzők
Hossz 27 m
Üzemanyag szén, olaj

Férőhelyek száma 150 / 200
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dömsöd/Siófok/Pajtás témájú médiaállományokat.

A Pajtás (majd Siófok, aztán Dömsöd) nevű gőzhajó 1917-ben épült a Shlick Hajógyárban Budapesten, 1918-ban állt szolgálatba és 1987-ig szolgált. 1954. május 30-án felborult a Balatonon, 22 halálos áldozatot követelve.

Története[szerkesztés]

Mindegyik testvérhajóját római számmal jelölték, ekkor II. néven közlekedett. Dunai átkelőhajó volt, de a II. világháborúban a Markó utcánál aknára futott, és elsüllyedt. 1946-ban kiemelték a folyóból és felújították. A hajót 1951-ben átszállították a Balatonra, hogy az ott meginduló hajózás egyik első hajója legyen. Ekkor kapta a Pajtás nevet. Ehhez a siófoki hajójavító műhelyben másik (nagyobb) hajócsavart kapott és a hajótestet megmagasították, hogy több utast szállíthasson, de állékonysági vizsgálatot nem végeztek rajta. Amikor a személyzete észlelte a veszélyes labilitást, jelentették, de az illetékesek nem reagáltak rá.

A katasztrófa[szerkesztés]

1954. május 30-án, gyermeknapon a hajó Siófokról indult Tihanyba Balatonfüred érintésével menetrend szerint jó látási viszonyok közt. A fedélzeten hat fős személyzet kb. 170-175 utast szállított. Amikor Füredet készült elhagyni a hajó, az épp akkor rendezett vitorlásverseny tárult az utasok elé, akik a hajó a bal oldalára mentek, hogy lássák a viadalt. A túl magasra átépített hajó hirtelen balra billent, majd imbolyogni kezdett. A megijedt utasok a jobb oldalra szaladtak, mire a hajó jobbra dőlt. Az utasok ismét átszaladtak a bal oldalra. Erre a hajó ismét, ezúttal végleg balra dőlt, és fel is borult Heisz János kapitány minden ellenkormányzási kísérlete ellenére. Ebben a pillanatban Vámosi Gyula fűtő kiengedte a gőzt, megmentve ezzel a túlélők nagy részét, de ő maga a hullámsírba szállt. A hajó felborulásának igazi oka korábbi átépítése lehetett, amivel a hajó erősen labilissá vált.[1] A versenyben részt vevő vitorlások és sok más hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést, ennek ellenére a tragédiának 23 (egyes források szerint 27) halálos áldozata és több mint 50 sérültje volt, főleg gyerekek.

A kapitányt a baleset után azonnal letartóztatták, nyolc és fél hónapig volt vizsgálati fogságban, első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. A legfelsőbb bíróság társait felmentette, és Heisz János büntetését nyolc és fél hónap börtönre változtatta, melyet a vizsgálati fogsággal letöltöttnek minősítettek.

A tragédiáról nem volt szabad a valóságnak megfelelően beszámolni. Az ÁVH éppen ott tartózkodó emberei a segítségnyújtás helyett a szemtanúk fényképezőgépeinek összeszedésével törődtek. A korabeli újság, a Szabad Nép nagyon bagatellizáló beszámolót jelentetett meg a tragédiáról, mindössze 12 áldozatról és néhány sérültről írt. A baleset után a hajót ismét kiemelték, motorhajóvá alakították, átkeresztelték Siófokra, később pedig Dömsöd néven újból a Dunán járt az 1987-es nyugdíjazásáig.

2002-ben magántulajdonba, majd nem sokkal később a pilismaróti roncstemetőbe került.

A tragédia emlékére 1999. május 30-án egy emlékművet állítottak Balatonfüreden és Balatonakalin.

A Szabad Népben megjelent hír szövege:

A Magyar Távirati Iroda közli, hogy a Pajtás nevű balatoni csavargőzös 1954. május 30-án, délelőtt 11.45 órakor Balatonfürednél felborult. A hajón a személyzettel együtt 185 fő tartózkodott. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul, nagy erővel megindultak. A hajón utazók közül 12 személy életét vesztette. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek. A felborult hajó felemelése, valamint a felelős személyeknek a megállapítása folyamatban van.

A katasztrófa emlékműve Balatonakalin

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]