Ugrás a tartalomhoz

Paavo Haavikko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paavo Haavikko
SzületettPaavo Juhani Haavikko
1931. január 25.[1][2][3][4][5]
Helsinki
Elhunyt2008. október 6. (77 évesen)[6][1][2][4][5]
Helsinki
ÁlneveAnders Lieksman
Állampolgárságafinn
Házastársa
  • Marja-Liisa Vartio (1955 – 1966. június 17.)
  • Ritva Haavikko (1971 – 2008. október 6.)
Foglalkozása
Kitüntetései
  • a Helsinki Egyetem díszdoktora
  • Eino Leino-díj (1963)
  • Aleksis Kivi-díj (1966)
  • A Finn Oroszlánrend Pro Finlandia érme (1967)
  • Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj (1984)[7]
  • Swedish Academy Nordic Prize (1993)
  • America Award in Literature (2007)
  • Samuli Paronen Prize (2008)
Halál okabetegség
SírhelyeHietaniemi temető[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Paavo Haavikko témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paavo Juhani Haavikko (Helsinki, 1931. január 25. – Helsinki, 2008. október 6.) finn költő, drámaíró, esszéista és lapszerkesztő. Finnország egyik legkiemelkedőbb írójaként tartják számon. Több, mint hetven írása jelent meg; verseit tizenkét nyelvre fordították le.

Magánélete

[szerkesztés]

Paavo Haavikko Helsinkiben született és nőtt fel. Apja, Heikki Adrian Haavikko kezdetben könyvkötő, később a kereskedelem import ágazatában helyezkedett el; anyja Rauha Pyykönen. 1951-ben a Kallio Koedukált Középiskolában fejezte be tanulóéveit, és ekkor jelentek meg első versei is.[9]

Az 1950-es években több versgyűjteményt tett közzé, amelyek később a Talvipalatsi („A téli palota”; 1959) című kiadásban értek össze.[9] A feltörekvő finn modernizmus élvonalában mozgott, és a következő évtizedekben jelentős hatást gyakorolt a költészeten kívül más műfajokra is. Irodalmi tevékenységének folytán generációja és a teljes háború utáni időszak vezető írójává vált Finnországban.[10]

Paavo Haavikko első felesége, Marja-Liisa Vartio (1924–1966) írónő társaságában

Haavikko első felesége, Marja-Liisa Vartio szintén író volt, két gyermekük született, Johanna (1956) és Heikki (1960). Felesége 1966-ban bekövetkezett halálát követően sokáig felhagyott az írással,[9] majd 1971-ben feleségül vette Ritva Rainio irodalomtörténészt,[11] azonban a pár 1983 óta külön élt az író 2008-ban bekövetkezett haláláig.[10]

Irodalmi pályája

[szerkesztés]

Haavikko költőként kezdte pályafutását, de szinte az összes műfajban kipróbálta magát. Drámái ritkaságszámba mentek a klasszikus színházi ábrázolás területein. Közreműködött az 1982-ben sugárzott Rauta-aika ("Vaskor") televíziós sorozat elkészítésében, a műsor az ő szövegkönyve (Kullervon tarina) alapján készült el és jelentős sikereket ért el a televíziós dráma műfajában. A Ratsumies ("A Lovas") és Kuningas lähtee Ranskaan ("A király Franciaországba megy") című operák is keze munkáját jegyzik: Aulis Sallinen zeneszerző Haavikko librettóira komponálta meg a műveket.[12]

Haavikko számos munkáját helyezte történelmi kontextusba, de sokszor tett utalásokat a modern politika helyzeteire is. Agricola ja kettu ("Agricola és a róka") című darabjában találkozhatunk Juho Kusti Paasikivi és Sztálin alakjával, vagy Urho Kaleva Kekkonennel viking uralkodó képében.[9] A Suomen Kuvalehti ("Finnország képes-lapja") című heti magazinban az ország vezető politikusait és köztisztviselőit vizsgálta.[10]


Haavikko költészetében a visszatérő motívumok közé tartozik a király, a palota, a kert és az erdő képe.[10] Nagy érzékenységgel élt a szerelem, a romantika és a férfiak és nők közötti kapcsolatok leírásának eszközeivel. Első felesége halála után fordult a költészetben kevésbé tárgyalt témák, a gazdaság, politika és társadalom kérdései felé.[12]

Üzleti tevékenysége

[szerkesztés]

1967-től 1983-ig Haavikko az Otava kiadóvállalat irodalmi igazgatója, és 1989-től haláláig az Art House kiadó tulajdonosa.[9]

Ő és családja egy üzemanyag felhasználásra előállító tőzeggyárat üzemeltetett,[13] emellett jelentős erdőbirtokkal is rendelkezett. Családjára 3 millió euró értékű örökséget hagyott halála után.[12]

Kitüntetései

[szerkesztés]
  • Aleksis Kivi-díj, Finn Irodalmi Társaság, 1966;[10]
  • Pro Finlandia Medal, 1967;
  • 1969-ben a Helsinki Egyetem tiszteletbeli doktora;[10]
  • Finnország Fehér Rózsájának elsőrendű lovagjává ütötték 1978-ben;
  • Neustadt nemzetközi irodalmi díj, 1984;
  • 1993-ban megnyerte a Swedish Academy Nordic Prize-t[10] (a díj "kis Nobel"-néven is ismert);
  • America Award-díj; 2007.

Munkássága

[szerkesztés]

Haavikko művei számos irodalmi műfajt képviselnek, beleértve az operákhoz íródott librettókat. Karrierje kivételes alkotói munkáról tanúskodik: minden nyolc hónapra egy saját maga által megjelentetett könyvet publikált.[9]

Lírai művei

[szerkesztés]
  • Tiet etäisyyksiin (1951) WSOY
  • Tuuliöinä (1953) Otava
  • Synnyinmaa (1955) Otava
  • Lehdet lehtiä (1958) Otava
  • Talvipalatsi (1959) Otava (angolul megjelent: A téli palota)
  • Puut, kaikki heidän vihreytensä (1966) Otava
  • Runoja matkalta salmen ylitse (1973) Otava
  • Kaksikymmentä ja yksi (1974) Otava (angolul megjelent: Egy és húsz)
  • Puolustuspuhe (1977) WSOY - versek és aforizmák
  • Viisi sarjaa nopeasti virtaavasta elämästä (1987) Art House
  • Toukokuu, ikuinen (1988) Art House
  • Rakkaudesta ja kuolemasta (1989) Art House
  • Talvirunoja (1990) Art House
  • Puiden ylivertaisuudesta (1993) Art House
  • Prosperon runot (2001) Art House

Versgyűjteményei

[szerkesztés]
  • Runot 1951–1961 (1962) Otava
  • Runot 1949–1974 (1975) Otava
  • Runoelmat (1975) Otava
  • Sillat. Valitut runot (1984) Otava
  • Runot! Runot 1984–1992 WSOY 1992
    Magába foglalja A határidő után (1984), Con amore, con furore (1985), Viisi sarjaa nopeasti virtaavasta elämästä (1987), Toukokuu, ikuinen (1988), Talvirunoja (1990), Musta herbaario (1992) című verseket és a Pimeys ("Sötétség", 1984.) című aforizmagyűjteményben megjelent műveit, valamint a Kansalaisvapaudestát (1989). Amikor A határidő után és a Con amore, con furore először megjelentek, a szerző csak a szűk baráti körében terjesztette őket. A Musta herbaario c. mű korábban nem jelent meg.
  • Kirjainmerkit mustat. Runot 1949–1966 (1993) WSOY
  • Tyrannin ylistys. Runot 1970–1981 (1994) WSOY
  • Valitut runot (2006) WSOY

Drámái

[szerkesztés]
  • Münchausen; Nuket: Kaksi näytelmää (1960) Otava
  • Ylilääkäri: Kaksi näytelmää (1968) Otava. Tartalmazza a Ylilääkäri és a Agricola ja kettu c. drámákat.
  • Soitannollinen ilta Viipurissa 1918 (1978) Otava ISBN 951-1-04977-1.
  • Viisi pientä draamallista tekstiä (1981) Otava ISBN 951-1-06332-4.
  • Sulka: 12 näytelmää (1997) ISBN 951-0-21855-3 ISBN 951-0-21855-3.
    • Tartalma:
      • Sulka (1973);
      • Ratsumies ("A lovas", 1974);
      • Kuningas lähtee Ranskaan ("A király Franciaországba megy", 1974.);
      • Harald Pitkäikäinen ("Hosszúéletű Harald", 1974);
      • Agricola ja kettu (1968);
      • Kuningas Harald, jäähyväiset (rádiójáték, 1978);
      • Kaisa ja Otto (1976);
      • Herra Östanskog (1981);
      • Ne vahvimmat miehet ei ehjiksi jää (1976);
      • Naismetsä (rádiójáték, 1989);
      • Englantilainen tarina (1990);
      • Anastasia ja minä ("Anasztázia és én", 1992.).
  • Airo ja Brita (1999) ISBN 951-884-259-0.
  • Hitlerin sateenvarjo (2004) ISBN 951-0-29123-4.

Librettói

[szerkesztés]
  • Paavo Suuri. Suuri juoksu. Suuri uni. (2000)
  • Ratsumies ("A lovas", 1974.)
  • Kuningas lähtee Ranskaan ("A király Franciaországba megy", 1974.)

Prózai művei

[szerkesztés]
  • Yksityisiä asioita (1960.)
  • Toinen taivas ja maa (1961.)
  • Vuodet (1962.)
  • Lasi Claudius Civiliksen salaliittolaisten pöydällä. Kolme novellia (1964.)
  • Barr-niminen mies (1976.)
  • Rauta-aika (1982.)
  • Kullervon tarina ("Kullervo története", 1982.)
  • Naismetsä (1987.)
  • Erään opportunistin iltapäivä (1988.)
  • Fleurin koulusyksy (1992.)
  • Anastasia ja minä (1994.)
  • Yksityisiä asioita: 60-luvun proosa (1995.)
  • Fantastisia kertomuksia: Proosa 1976–1995 (1996.)
  • Pahin ja paras (1996.)
  • Mustat kantarellit: Kolme novellia (2004.)

Magyarul

[szerkesztés]
  • Hosszúéletű Harald (dráma; "Harald Pitkäikäinen", 1974) bibl.u Archiválva 2019. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben[14] magyarul. Szopori Nagy Lajos fordítása
  • Paavo Haavikko–Pentti Saarikoski: Két finn költő versei; vál., ford. Jávorszky Béla; Jávorszky Béla, Bp., 1976
  • Vaskor; ford. Kozmács István; Európa, Bp., 1986 (JAK füzetek. Műfordítások)
  • A hold udvartartása. Versek; vál., utószó Jávorszky Béla, ford. Csoóri Sándor et al.; Európa, Bp., 1985
    • Készült az alábbi kötetek alapján: Runot 1951–1961 (1962)
    • Runot 1949–1974 (1975)
    • Runoelmat (1975)
    • Viiniä, kirjoitusta (1977)
  • Hosszúéletű Harald. Elbeszélés arról, mi történt, amikor Hosszúéletű Harald király a hatodik nyarat telelte át Angliában, egybehívta népét, és le akart mondani a hatalomról; ford. Szopori Nagy Lajos; Shark Print, Kaposvár, 2000 (Editio plurilingua)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society – Suomen Historiallinen Seura. (Hozzáférés: 2017. január 26.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ http://www.yle.fi/news/id103711.html
  7. ↑ https://www.neustadtprize.org/1984-neustadt-laureate-paavo-haavikko/, 2022. július 5.
  8. ↑ https://www.helsinginseurakunnat.fi/material/attachments/hautausmaat/hietaniemi/w8GZkM0y7/Hietaniemen_merkittavia_vainajia.pdf
  9. ↑ a b c d e f Riikonen: Haavikko, Paavo (1931 - 2008). Kansallisbiografia - The National Biography of Finland. Biografiakeskus, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. (Hozzáférés: 2016. május 5.)
  10. ↑ a b c d e f g Liukkonen: Paavo Haavikko (1931-2008). Authors Calendar. Kuusankoski library. (Hozzáférés: 2016. május 5.)
  11. ↑ Riikonen: Haavikko, Paavo (1931 - 2008) (finn nyelven). Kansallisbiografia. Biografiakeskus, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. (Hozzáférés: 2016. szeptember 19.)
  12. ↑ a b c Tapio: Elämä oli ennen toisenlaista, mutta nyt se on toisenlaista (finn nyelven). Seinäjoen kaupungiteatteri, 2014 (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  13. ↑ Tolonen: Kustantajaperhe tekee turvebisnestä (finn nyelven). Kaleva, 2002 (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  14. ↑ PAAVO HAAVIKKO: Hosszúéletű Harald. www.bibl.u-szeged.hu. [2019. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 20.)

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paavo Haavikko című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paavo_Haavikko&oldid=25627094”