Nemespann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Paňa szócikkből átirányítva)
Nemespann (Paňa)
A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus templom
A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus templom
Nemespann címere
Nemespann címere		 Nemespann zászlaja
Nemespann zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1239
PolgármesterMilan Korenči[1]
Irányítószám951 05
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség392 fő (2021)[2]
Népsűrűség31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság(178) 182-210 m
Terület11,26 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 13′ 49″, k. h. 18° 13′ 36″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 49″, k. h. 18° 13′ 36″
Nemespann weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemespann témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk Nemespannról szól. Lásd még: Gömörpanyit, Pány

Nemespann (szlovákul Paňa) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Területe 1126 ha, 150-210 méteres tengerszint feletti magasságban. Egykori részei: Sósvölgypuszta,[3] Lakits-major, Zsigárdpuszta.[4]

Fekvése[szerkesztés]

  • Nepomuki Szent János szobra a főutcán 1770-ből. 1867-ben Csiffári Lajos újíttatta fel
    Nepomuki Szent János szobra a főutcán 1770-ből. 1867-ben Csiffári Lajos újíttatta fel
  • A templom a cétény-dicskei útról
    A templom a cétény-dicskei útról
  • Csordaút
    Csordaút

Pozsonytól 101 km-re keletre,[5] Nyitrától 15 km-re délkeletre, Verebélytől 7 km-re nyugatra, a Dunamenti-alföldön, pontosabban a Zsitvamenti dombvidéken fekszik. Dombos, erdőirtásos földje késő harmadkori agyag és homok, rajta lösz.[6] A falu a Nyitra folyóba torkolló Panni patak[7] (Páni csermely)[8][9] két oldalán terül el.[10] A Nagycétény és Dicske közti úton[11] található. Kulturálisan a Nyitra-vidéki magyarsághoz tartozik,[12] mára a Zoboralja vidékhez is sorolják.[13] A magyar nyelv szempontjából a Nyitra alatti fél- (verebélyi[14]), vagy már csak nyelvsziget része[15] (nyugati palóc nyelvjáráscsoport[16]), számszerűsítve és a magyar kisebbség szempontjából szórvány.[17] A faluban nyelvészeti gyűjtést Szinkovich Jenő végzett a 20. század elején,[18] elemzése azonban nem jelent meg.[19] Egy állítólag 1905-1908 körül gyűjtött cédulás kéziratanyagában, melyet az Új Magyar Tájszótár is felhasznált, Berencs, Nagykér és Nagycétény mellett Nemespann is szerepel mint gyűjtőhely.[20] Valószínű, hogy eredetileg tanári kapcsolatai révén került kapcsolatba a falvakkal. Eddig csupán a közönséges cickafark[21] és gombafajták (aszalógomba, molnárhátú gomba, pécskagomba) helyi megnevezései,[22] illetve az ÚMTsz-ben közöltek ismertek belőle.[23] Sándor Anna is végzett gyűjtést a Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások felméréséhez, mely már a lemorzsolódást és a szlovák eredetű tájszavak, illetve szókölcsönzések magasabb arányát dokumentálta.[24]

Dűlőnevei: Fészer haraszt, Fazék nyitvány, Pannihegy alatt, Tógátnál, Tölgyes, Zsigárd (1777).[25] A Szárczó- vagy Macska-patak (Vajkon, szlovákul Lúžtek)[26] forrása a községtől északkeletre található a kálazi Tóvölgyben, majd érintve Nemesdicskét (Szárczó) a Sósvölgyön keresztül (ahol major is volt) Vajk kataszterébe tér át és ott a Zsitvába torkollik. Hossza 5 km.[27]

Időszakos vízfolyásokból korábban valószínűleg sokkal több lehetett a településen. A legkorábbi ismert és fennmaradt, de keltezetlen (19. század második fele) kataszteri térképen a patakon csak egy hidat jelölnek (a mai főúton) a többi, katonai felméréseken is jelölt átkelő csak palló lehetett, amilyet még a két világháború közötti fényképeken is látni. A pataknak a mai főutcán van egy jobb oldali érforrása is. Az említett térkép szerint időszaki vízfolyás lehetett a mai Dicskére vezető út is, mint ahogy az Eresztvényből is volt egy kétágú erecske, amin egy másik híd is volt a Zsigádra (és tovább) vezető úton. A fő patak medre sekélyebb lehetett, ami nagyobb záporok idején hirtelen kiöntéssel fenyegetett (mint például 1947 februárjában) egészen a regulációig, amikor is a belterületen lényegesen kimélyítették és a betonelemeknek köszönhetően fel is gyorsították a folyást. A zsigárdi érnek is több ága volt, mint ahogy az a második katonai felmérés szelvényén is látható. A fő forrását valószínűleg valamikor a 20. század első felében kikövezték.

Élővilága[szerkesztés]

  • A panni patak a forrás alatt
    A panni patak a forrás alatt
  • A Panni patak Zsigárdnál
    A Panni patak Zsigárdnál
  • A Szent Orbán-kápolna és a kút Zsigárdon
    A Szent Orbán-kápolna és a kút Zsigárdon
  • Gólyafiókák kirepülése 2012-ben
    Gólyafiókák kirepülése 2012-ben
  • Sérült gólyafészek
    Sérült gólyafészek
  • Az új alátét
    Az új alátét

A falu területének egykori élővilágára az egykori térképek és dűlőnevek utalnak. A legkorábbi bizonytalan adat a rubetorum Ponharaztya (1397) ami bokros területre utalhat. Hasonlóan adatolt az újkorból a nyitvány, ami pedig megtisztított, kivágott területre utal. Lúgos élőhelyre következtethetünk a Sósvölgy puszta (Slaná dolina) névből, melynek Nemesdicskén van folytatása.[28] A térképekből következtethetünk arra, hogy a Zsigárd-hegy és a falu kataszterének északi része az újkorban még erdős terület lehetett,[29] de ezt a 18. század elejétől fokozatos, de intenzív irtással szőlőművelésre alkalmas területté alakították.[30] Az első katonai felmérés (1783-1786 körül) szerint már erdős terület nem volt a falu kataszterében, csak a szomszéd falvakéban, ahol viszont uradalmi birtok lévén tilos volt fát vágni és gyűjteni. Fasorok bizonyára mindig is maradtak, főként út és határjelző céllal. 1732-ben például diófákat említenek.[31]

A faluban mindig az egykori termelőszövetkezet területén volt gólyafészek. Jelenleg a terület végében, egy veszélytelenített elektromos vezetéken van egy gólyafészek, valamint egy háztetőn további potenciális fészek található.[32] A használatban lévő fészekből 2011-ben állítólag három fióka kelt ki. 2012-ben szintén három fióka hagyta el a fészket,[33] a felnőtt pár egyik tagja azonban megsérült[34] és valószínűleg később el is pusztult, mivel 2013-ban már nem volt költés a fészekben. 2014 elejére a gólyafészek jelentős mértékben sérült, emberi beavatkozásra volt szükség, aminek során március közepén egy alátétet helyeztek az oszlopra. A falu közvetlen környékén, a Nyitra mentén ez az egyetlen gólyafészek,[35] csupán a Zsitva mentén maradtak költő gólyapárok. Az ún. csordaút mentén, főként a „rozsdás Krisztusnál" számos illegális szemétlerakat, főként építkezési törmelék található.

A vadászatnak Nemespannon is legalább száz éves hagyománya van. Ismert, hogy Csiffáry Jenő az egykori kántortanító is jó vadász hírében állt, s a két világháború közötti Csehszlovákiában a regionális politikai vezetők továbbra is közös vadászatokat rendeztek. Nemespannon jelenleg is működik vadásztársaság, története azonban feldolgozatlan. A vidék vadásztörténeteit Motesíky Árpád vadászíró örökítette meg, illetve itteni emlékeit is irodalmi formába öntötte.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nemespann első fennmaradt írásos említése eredetileg 1239-ből (DLDF 248088; másolat 1465)

A helység nevének eredetét korábban a panu/panica (medence/meder) szóból,[36] illetve a Panteleimon személynévből[forrás?] eredeztetették, vagy magyar névadással[37] nyugati szláv eredetű személynévből (Pány, jelentése úr).[38] Az úr jelentésű Pány szót egyes nyelvészek a birtokosra (királyra, főúrra) vezetik vissza.[39] A nemes- előtag kisnemesi lakosságra utal.[40] Ez 1808-tól már biztosan kimutatható,[41] de már a 18. század közepén is használták, sőt 1664-ben Nemes Pan néven szerepel a török adóösszeírásban.[42] Pany alakban csak a helyi szlovákság, esetleg nyelvjárási lágyított formában használhatták,[43] illetve szórványosan a második világháború után a szlovák alakból képezve. A helyi „szájhagyomány", népi etimológia szerint azonban a Töviskés (szk. Trniny) dűlőben lakó erdész lányáról, Pannáról kapta nevét.[44] Mivel a faluról nem készültek alapos forrásmunkák, a történet keletkezésének idejét nem lehet behatárolni. Állítólag az egykori képeslapon látható Panna egykori lakhelye is.[45]

A Zsigárdi-hegy nevének eredete (is) valószínűsíthetően szláv eredetű. Ellentétben egyesek vélekedésével, akik Zsigárd falu esetében a germán Sieghard személynévből,[46] azt mint birtokosjelző névtől eredeztetik, a magyar kicsinyítő -d toldalékkal ellátott „szótő" a szláv nyelvekben a tüzet, vagy lángot jelenti. Ezt valószínűsíti az itteni középkori alak kétféle előfordulása is, ami a szóeleji magánhangzó betoldásra utal. A Sgar/Zsgar alak így még a g/h orrhangváltás előtti állapotot tükrözi, hasonlóan számos szláv eredetű helységnévhez (például Galánta, Galgóc stb.). A korábbi munkák ezt felégetéssel nyert területnek tartják,[47] de nem zárható ki a pogány elemekre (hamvasztásos temetkezési rítus, esetleg pogány égető szertartások) való utalás sem. Egyéb magyarázatok is elképzelhetőek,[48] érdekes azonban, hogy Kamocsán is középkori településnyomok találhatóak a zsigárdi dűlőben. Ezen felül Pozsonysárfő határában is ismert Sgar nevű rét.[49]

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a környék már legalább a bronzkor óta sűrűn lakott vidék. Az 1972-es gázvezeték-fektetés során végzett megfigyelések alkalmával némi későbronzkori és hallstatt kori cserépmaradvány került elő.[50] Állítólag több gabonatároló verem is előkerült a múltban.[51]

A mai Zsigárd határrészben – az írásos emlékek szerint – a középkorban egy korábban elpusztult település feküdt.[52] (1156 Asgar,[53] 1232 Ysgar.)[54]

A mai települést 1239-ben IV. Béla adománylevelében „Poonh” alakban szerepel az első fennmaradt írott forrásban, mely említi. Ebben a király az esztergomi érsekség falvait mentesíti minden állami adó alól. Pannt, mint királyi halászok falvát, Céténnyel együtt pedig mint hálókészítőket és solymászokat említi.[55]

1285-ben a Nyitrai káptalan előtt kibocsátott okiratban Pon föld alakban említik, egy szőllősi birtokper határjárásában. Említik még Ponkeere nevű patakot, illetve Zsigárdot, melyet Zygeere alakban írtak.[56] 1310-ben a Nyitrai káptalan hitelesíti a panni nemesek egymás közti bérleti szerződését.[57] 1335-ben is említik a falu birtokait.[58] 1367-ben egy málasi birtokperben említik többek mellett Poon-i Pált.[59] 1397-ben katonák felgyújtották a települést (?). Ekkor Pann mellett egy másik falu is feltűnik Ponharasztya néven.[60] 1403-ban,[61] 1424-ben Pon alakban szerepel a Komjátról Verebélyre vezető út és vajki vám kapcsán.[62] 1429-ben nemespanni személyek szerepelnek tanúként.[63] 1435-ben az érsekség dokumentumaiban tűnik fel. 1448-ban Dénes esztergomi érsek a husziták által Verebélyen, Dicskén, Cétényben és Nemespannon okozott károkra panaszkodott, mivel a husziták feldúlták egyházait és emiatt kérte a király segítségét.[64] A „Pon" feletti Bérczen át vezető úton haladókat Vajkon vagy Kalászon vámoltatták a középkorban.[65] 1493-ban a verebélyi érseki székhez tartozott, adóit (királyi dika) is azon keresztül szolgáltatták.[66] 1494-ben pan-i nemesek (2 Munkagy de pan, illetve 3 másik Pani családbeli) szerepelnek tanúként.[67]

A templom oltára 2009-ben

Újabb fordulat következett a település életében a mohácsi csatavesztés után, mert több török támadás is érte. A források szerint az első támadás 1530 szeptemberében következett be.[68] 1545-ben a török a közeli Alsó- és Felsőcéténnyel együtt Pannt is feldúlta, majd 1554-ben Verebély környékével együtt szenvedett súlyos károkat. Sajnos az Oláh Miklós féle 1550-1554 körüli évekből származó prediális székek[69] összeírásában még a falu nem szerepel, de az 1554-ből származó leírás szerint 1 kuriális predialista telek volt a faluban.[70] 1570-ben már az Esztergomi szandzsák igazgatása alatt állt, mely szerint 5 háza és 28 fejadófizető lakosa volt,[71] de tulajdonképpen kétszeresen adózott a töröknek és az esztergomi érsekségnek is. Az 1571-73-as összeírások szerint 29-en lakták, 1572-ben körülbelül 20 (egyházi) nemes.[72] Az 1587-1592 között készült urbáriumban Pan alakban szerepel.[73] 1599-ben a török ismét Nyitra vidékét is dúlta.[74] 1876-ban 188 darab ismeretlen korú aranyérem, valamint 1912 körül a faluban egy nagyobb, 16. századi éremlelet került elő. A második lelet 51 darab (48 ezüst és 3 arany) érme, valamint további tallérok és garasok az 1580-as és 1590-es évekből, melyeket egy támadás során rejthették el az ellenség elől.[75]

1608-ban Forgách esztergomi érsektől Panyi Balázs után a Cékus, Ferenczy, Kristóf, Orly, Panyi, Szabó és Szánthó családok kaptak rá adományt.[76] 1613-ban Bacskády Ferenc adta el részét Kristóf Mihálynak és feleségének, Ernyei Annának.[77] A zsitvatoroki béke után, 1618-ban 60 falu fizetett adót a töröknek Nyitra és Bars vármegye déli vidékein.[78] 1627-ig újabb 9 falut foglaltak el Bars vármegyében és ezer embert hurcoltak el. A következő években felégették Verebély és Aranyosmarót környékét (kb. 10 falut) is. 1632-ben a török feldúlta Cétény vidékét.[79] Csak 1652-ben sikerült kisebb győzelmet aratni felettük a vezekényi csatában.[80] 1663 őszén elesett Érsekújvár, majd Nyitra vára is és így a dúlások áldozatává vált az egész környék.[81] 1664-ben a török adólajstrom szerint 39 házában 46 család élt. Szőlőművelés már ekkor is folyt a falu határában (must tizedből 330 pint – 1650 akcse, akkoriban kb. 25 forint).[82] Az írott források alapján 1683-ban 18 pani származású predialista vesztette életét a Párkányi csatában,[83] további 6 személy azonban épségben hazatért. Ez a névlista is bizonyítja az esztergomi érsek bandériumainak, s ezáltal magyar csapatok részvételét Esztergom végleges török alóli felszabadításában. Az elesettek magas aránya a harcok sűrűjére utal. A település csak 1684-ben szabadult fel a török iga alól.

A török idők után rendezték a birtokügyeket és közigazgatásilag az esztergomi érsekség verebélyi és szentgyörgyi széke alá tartozott, mint a predialisták kuriális faluja[84] egészen 1848-ig. Az egyházi nemeseknek főképp Kollonich Lipót bíboros juttatott adományokat 1699-ben, majd később Csáky Miklós is. 1703 novembere és 1707 között a környező falvakkal együtt valószínűleg Nemespannt is többször katonaság szállhatta meg, illetve dúlhatta fel.[85] 1711-ben 20 predialista család lakta.[86] Több magas hivatalnok család lakott a faluban,[87] valamint malom is működhetett.[88] Zsidó lakosokra az első ismert említés 1745-ből származik.[89] Az 1767–1774 közti úrbérrendezés időszakában csupán Balogh Sándor és Ferenczy Mihály birtokosok 1-1 házatlan zsellérét említik.[90] Ekkor az 1770-es felmérés szerint nem volt urbáriuma az itt élő nemteleneknek.[91] 1793-ig itt működött a szék egyik börtöne és hajdúszállása.[92] 1848 után került Nyitra vármegye közigazgatása alá. A falu legrégebbi ismert pecsétje még a 18. századból származik, melyen eltérően a szék településeinek többségétől – melyeknek Szent Adalbert szerepel pecsétjein – itt egy ragadozó madár alakja látható. Körirata: N Pan falu pecsei.[93]

A templom képe 1932-ből (Iskolatörténeti feljegyzések)
Színjátszócsoport. Középen Csiffáry Jenő kántortanító alatt az ifjú Varsányi László

1779-ben 12 országos nemes családot írtak össze.[94] 1828-ban 122 háza és 854 lakosa volt.[95] 1828-ban 33 adóköteles személyt írtak össze, ebből 4 volt zsidó (Frummer?, Schwarz, Löbl, Heimon), mindegyikük zsellér.[96] 1836-ban 731 katolikus és 17 zsidó lakta.[97] A 19. század közepén a községben kisebb zsidó közösség is élt, amely temetőt is alapított.[98] 1852-ben tűz ütött ki a faluban.[99] 1862-ben az MTA javára (székház építése) tartott gyűjtésen a nyitrai íven több nemespanni is adakozott.[100] Az 1863 késő telén küldött Pesthy-féle kérdőívek szerint a Soósvölgyben a Deák család rendelkezett birtokokkal és egy emeletes úrilakkal, ezen kívül Csordaút, Szárcó, Töviskés és Bányaeresztvény nevű dűlők voltak még. Szőlőhegye 4 volt a falunak: Zsigárd, Szarkahegy, Tyúkhegy és a Nagycétényi hegy.[101] 1865-ben Alföldy telkén épült fel a római katolikus iskola épülete, azonban már korábban is folyt tanítás a faluban.[102] 1913-ban az iskola 50 korona segélyben részesült a Varga Mihály pozsonyi kanonok alapítványának kamataiból.[103] 1914-ben az épületet kibővítették. Ma Szabadidő Központ és a falu könyvtára.[104] 1871-ben a Nyitrai királyi törvényszék Nyitrai királyi járásbírósága joghatósága alá tartozott.[105] 1880-ban a verebélyitől átkerül az újonnan alapított nagycétényi postahivatal forgalomkörébe.[106] 1882 februárjában a Kochanovszky család batyubált szervezett a környék nemességének részvételével.[107] 1882. május 5-én hatalmas jégeső pusztított a széles vidéken, tönkretéve a termést.[108] 1885-ben hivatalosan is filoxéra sújtotta vidékké nyilvánították a szomszédos Nagycétényt,[109] tehát valószínűleg Nemespannon is elterjedhetett. Nagycétény és Felsőszőllős 1889-ben is zárlat alatt volt.[110] 1896. május 10-én tartottak a falu iskolájában millenniumi ünnepséget.[111] 1897-ben az anyakönyvi kerület székhelyét Nagy-Czétényből Nemes-Pannba helyezték át.[112] Hasonló filoxéra járvány pusztított 1899-ben is.[113] Erzsébet királyné halála után emlékére a faluban 100 lucfenyőt ültettek.[114] A 19. század végén a legtehetősebbek Deák János (125), Ferenczy Jenő (135), Kochanovszky István (173), id. Lakics István (211) és Frommer Ármin (294 hold),[115] később pedig a Frommer, Schik és Varsányi családok, illetve társaik voltak a faluban.[116]

1901. november 24-én tárgyalták a nagycétényi községházán a Kis- és Nagy-Cétény, Nemespann hitelszövetkezete belépési szándékát az Országos Központi Hitelszövetkezetbe.[117] 1905-ben megszűnt Fuchs Adolf és Weil Adolf kereskedése is.[118] 1905-ben az anyakönyvi kerület székhelyét Nemespannból Nagycéténybe helyezték át.[119] 1907-ben sertészvész pusztított a nyitrai járásban, köztük itt is.[120] 1909-ben a helyi gazdák is részt vettek a Nyitramegyei Gazdasági Egyesület állatdíjazásán, melyen helyezést is nyertek.[121] 1914 év elején ragadós száj- és körömfájás fertőzte a környék állatállományát, közte a nemespannit is.[122] 1917 decemberében az iskola a háborúban elesett tanítók özvegyei és árvái részére 15 koronát gyűjtött.[123] 1918-ban a falu az I. Csehszlovák állam fennhatósága alá került, 1920-ban a trianoni békediktátummal hivatalosan is elcsatolták. Ekkor még a komjáti csendőrség körzetébe tartozott.[124] Az OKP helyi szervezete valószínűleg 1921. június 5-i gyűlésen alakult meg, Lelley Jenő és Hanák József jelenlétében.[125] 1922 húsvét előestéjén egy része leégett. 1923-ban 1 diftéria (torokgyík), 1 influenza, 2 veszettség-fertőzéses eset volt a faluban.[126] 1924-ben Nemespannon és Lehotán volt 1-1 lépfene megbetegedés és 2 hastífuszos eset volt.[127] 1925-ben egy vérhas megbetegedést regisztráltak.[128] 1925. szeptember 3-án leégett Botlik Ferenc háza.[129] 1928-ban 1 kanyaró esetet jelentettek.[130] 1928-ban a Magyar Nemzeti Párt itt is tartott agitációs népgyűlést.[131] 1930-ban kérvényezték a rendszeres buszjáratot Pann és Nagycétény között.[132] A két világháború közti időszakban erős pozíciói voltak a faluban az Országos Keresztényszocialista Pártnak.[133] 1931-ben több betörés történt a faluban,[134] 1933-ban pedig haszonszerzésből elkövetett gyilkosság.[135] 1932-ben került megnyitásra a szlovák osztály a Siklenka család telkén. Új épület építését tervezték, de ez a visszacsatolásig nem valósult meg és 1938. november 7-én bezárták.[136] A háború után előbb csak szlovák osztály nyílt, majd 1950-től ismét magyar osztály is. Az iskolát 1959-ben újítottak fel,[137] végül 1982-ben zárták be (a magyar osztály még 1961-ben megszűnt[138]). A faluban színjátszó kör is működött[139] és állítólag téglaégető vagy vető is.[140] 1931 augusztusában,[141] 1933. október 12-én,[142] 1935 márciusában,[143] 1936 augusztusának végén és szeptemberében tűzvész pusztított a faluban.[144] 1934-ben Simor Mór halála után a szlovák anyanyelvű hívek a szlovák nyelvű istentiszteletek ügyében szerettek volna előrelépést elérni, s emiatt összetűzésekre is sor került, de végül Várady Béla lett a nagycétényi plébános.[145] 1935-ben kultúrházat terveztek építtetni a Nepomuki Szent János szoborral szemben. 1936-ban 100 koronát adományoztak a komáromi Jókai-szoborra. 1936-ban itt is korlátozták a gabona vetésterületét, ennek alapján a kataszter 58%-át hasznosíthatták ilyen célra.[146] 1937-ben létrehozták a Délnyugatszlovenszkói Gazdasági Egyesület helyi szervezetét.[147]

1938-ban az első bécsi döntéssel ismét visszakerült Magyarországhoz, s az érsekújvári járásba került.[148] A katonaság november 10-én foglalhatta el[149] (a határ a falu végén lévő házak közt, később 1939. március 14-től kisebb kiigazítás után a falu kataszteri határán húzódott),[150] majd 1940-ben 2890/1940 M. E. rendelet alapján Bars és Hont k.e.e. vármegye közigazgatása alá, a verebélyi járásba került (1940. május 15-től).[151] A kis létszámú zsidó közösség 1938-ban 24,[152] 1941-ben már csak 14 lelket számlált,[153] közülük a háború után csak néhányan tértek vissza. A határmenti településen előbb a nagycétényi 7/3 határvadász őrs volt illetékes, s alkalmi útilapot állíthattak a határmenti falvaknak.[154] A falu a magyar királyi csendőrség Verebélyi határszéli örse alá tartozott.[155] 1941-ben a belügyminiszter a Nemes-panni Önkéntes Tűzoltótestület alapszabályát láttamozta.[156] 1941 áprilisában ismét megüresedett a kántortanítói állás.[157] 1941-ben bevezették a 7. és 8. osztályokat az iskolákban, így a faluban is.[158] 1943-ban Deménd, Rendva és Nemespann községekben kaptak skarlát elleni védőoltást a gyermekek.[159] Ugyanezen évben a helyi gazdák 15 éves és 34 valóságos tehénlétszámmal dolgoztak a vármegyei Állattenyésztő Egyesület keretein belül.[160] A SZMKE Népfőiskoláin nemespanniak is részt vettek.[161] A határ közelsége révén 1943-ban a nemespanniak közül idősebb Csiffáry Jenőt és a környékbeliek közül 2 cétényi embert helyeztek rendőrségi felügyelet alá szlovákiai zsidók átszöktetése miatt. 1942 nyarán iratcsere történt Szlovákia és Magyarország között, ami Nagycétény és Nemespann kataszteri hivatali anyagait is érintette.[162] A háború alatt, 1942-ben nyílt meg a falu postaügynöksége.[163] Ugyanezen évben egy korábbi szlovák telepest kellett kártalanítani 8 hold földje után.[164] 1944-ben az elkobzott zsidó földekből magyar telepeseknek juttattak.[165] A második világháborúban 22 falubeli[166] halt hősi halált a fronton.[167] Az 1945. március 28-i „szovjet felszabadítás"[168] után, a párizsi békeszerződés (1947) értelmében újból Csehszlovákia része lett. A faluban a kommunista pártnak erős bázisa volt, azonban a II. világháború alatt politikai hovatartozása miatt a faluból senkit nem vittek el, a zsidóság vagyonát viszont itt is elkobozták.[169] A két háború között több földművelő sztrájk folyt a faluban (1920, 1921, 1928, 1929, 1936). A faluban kommunista földművelő munkás szervezkedés is folyt 1920-ban.[170] Közvetlenül a háború után létrehozták a szlovák általános iskolát is, 1951 januárjában pedig újból megindult a magyar tannyelvű oktatás is.[171] 1947-ben befejezték a verebélyre vezető utat.[44] 1949-ben előbb felosztották, majd államosították a nagygazdák (50 hektár fölöttiek) földjeit. A faluban is kineveztek egy „népi agronómust".[172] 1950-ben létrehozták a JRD-t (szövetkezet),[173] amely az egyetlen II. típusú EFSz volt a járásban.[174] A települést megszűnésre ítélték, így a csekély helybenmaradni kívánó fiatalság nem építkezhetett és a népesség lassan fogyatkozott. 1953-ban egy felhőszakadás nagy károkat okozott a vetésben és a kiültetendő szőlővesszőket is tönkretette.[175] Ebben az évben indult meg a rendszeres buszjárat Nagycétény és Verebély között.[44] 1954-ben kritikával illették a falu szervezeteit.[176] 1956-ban a patak lépett ki medréből árvizet okozva.[177] 1960-ban a verebélyi járás megszűntével visszakerült a nyitrai járásba.[178] 1969-ben végbement a patak regulációja is.[179] 1975. december 12-től a helyi EFSz az Alsó-Nyitra EFSz tagja lett.[180] 1982-ben a szlovák 1-4. osztályos iskola is megszűnt. Tudomásunk szerint a Csemadok alapszervezeteinek helyi csoportja jelenleg hivatalosan nem működik.[181] A rendszerváltás után a lakosság számának és a magyarság számarányának csökkenése nem állt meg,[182] de a beruházásoknak (mohi atomerőmű) és Nyitra közelségének köszönhetően a jövőben perspektívikusabb hellyé válhat. A falu korfája rendkívül rossz. A kilencvenes évek elején az átlagéletkor nagyon magas, 47 év volt,[183] ami részben az elöregedő lakosságnak köszönhető, részben pedig a faluban magas várható élettartammal magyarázható.

A legutóbbi 2008-as egyházmegye rendezés szerint a Nyitrai Egyházmegye, Verebélyi espereskerületéhez tartozik, azon belül Nagycétény fiókegyháza.[184] A plébánia anyakönyvei a nagycétényi parókián, illetve a Nyitraivánkai Állami Levéltárban találhatóak. A plébánosok névsora 1589-től ismert.[185]

2010 nyári vizuális kétnyelvűség felmérése során nem találtak modern kétnyelvű hivatalos feliratot a faluban. A történelmi feliratok magyar vagy latin nyelvűek, a hivatalos és újabb egyházi feliratok csak szlovák nyelvűek voltak.[186] 2011. május végén és június elején a nagy esőzések hatására a falut elöntötte a víz.[187] 2011-2012-ben felújították és szabadidőközponttá alakították az egykori magyar iskola épületét. Itt adtak helyet a falu könyvtárának is.

A faluban jelenleg 2 polgári társulás működik, ebből az egyik a labdarúgóklub, amelyet 2000-ben jegyeztek be.[188] 2016-ban Nagycétény és Nemespann közös tisztítóállomásra nyújtott be pályázatot.[189]

Lašák plébános Úr megáldja az első világháborús emléktáblát.

2018-ban 85 év után ismét gyilkosság történt a faluban.[190] Ebben az évben új lakóház épült a patak partján, illetve elindult a kanalizáció kiépítése. A november 4-i búcsú vasárnapján megáldották az első világháborús emléktáblát.[191] 2019. május 26-án a bicikliút építésével párhuzamosan biciklitúrát szerveztek a faluba.

A falu az évek során elsősorban északi irányban a főutca mentén, illetve déli irányban a Zsigárd fele terjeszkedett, de a szőlőhegyek hajlokjai közül is néhányat átalakítottak. A 2020-as években felgyorsult a faluba való beköltözés, mint Nyitrához közeli olcsó céltelepülésre. A szolgáltatások és a település fejlesztése is ennek függvényében bővül. 2023-ban befejezték a falu 3. bérházának építését. 2023-ban megkezdődött az ún. gólyafészek nevű lakópark építése.[192]

Leírása monográfiai összefoglalásokban[szerkesztés]

Bél Mátyás 1742-ben megjelent műve szerint Pann lakói főként mezőgazdaságból éltek.[193]

Korabinszky János Mátyás szerint „Pán, Panya, ein schlow. Dorf im Neutr. Kom. 2 M. v. Neutra No. I 1/2 M. v. Uermény D."[194]

Harangszentelési emlék 1929-ből

Vályi András szerint „PAN. Panya. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Csetényhez közel, mellynek filiája, határbéli földgye is hozzá hasonlító."[195]

Fényes Elek szerint „Pan (Panyo), vegyes magyar-tót falu, Nyitra vmegyében, ut. p. Verebélyhez egy mfdnyire: 663 kath., 41 zsidó lak. F. u. többen."[196]

„Nemes-Pann, Nagy-Czéténytől keletre fekvő község, 825 r. kath. vallásu lakossal, kik közül 549 magyar, 274 tót. Postája Nagy Czétény, távirója Verebély, vasúti állomása Vajk. A község a XIII. század első felében a királyi halászok birtoka volt. Kath. temploma 1722-ben épült. A Lakits és a Kochanovszky-családoknak itt csinos uriházaik vannak."[197]

Korábbi közigazgatási beosztása és történeti statisztikája[szerkesztés]

A 17. század végi birtokrendezés, és az azt követő újabb 18. századi tömeges adományok, illetve valószínűsíthető telepítés ellenére ugyanebben az időszakban (a 18. század első feléig), főként a Rákóczi szabadságharc és az emberi és állati járványok miatt a falu kibocsátó település is lehetett. Erre a Jászkun kerületből Jászmihálytelekről (Jásztelek) van adatunk.[198] Bár a jogállásból (kuriális egyházi nemesi falu) következően nemtelenek nem lakhattak volna a faluban, a valóságban azonban számosan éltek itt már a 18. század első felétől. Többségük valószínűleg szlovák vidékről származhatott, s a nemtelen családok között nagyobb volt a fluktuáció is. Ezt a szlovákosodást (mely valójában a társadalmi rétegződésből következett, mint azt később sokan (pl. Ethey) részben valós okokból, de egyoldalúan felhánytorgatták, az első bécsi döntést követően propagandisztikus módon a zsidók számlájára rótták fel. Ennek azonban itt nincsenek valós alapjai, bár a későbbiekben a tehetősebb birtokosok között zsidó családok is előfordultak, s kérdés hogy ez nem volt-e több a kor kötelező politikai szólamainál. A falu tehát vegyes lakosságú volt, szlovák nyelvűek elsősorban a falu szegényebb rétegét alkották. Ennek ellenére Kőrösy József (1898 I, 41) elmagyarosodott községnek,[199] míg Branislav Varsik is magyar jellegűnek tartja.[200]

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

A népesség alakulása 1869 és 2021 között
Lakosok száma
751
825
714
792
778
779
744
512
295
392
1869189019101921193819411961198020012021
Adatok: Wikidata

Legelő rétjeit 1830-ban a második osztályba sorolták, mivel vizenyősek és részben használhatatlanok voltak. A községben hiány volt tüzifából is.[201]

1773-ban magyar-szlovák vegyes községnek tartották, plébániája[202] és iskolája sem volt.[203] Az 1784-87-es első népszámlálásból egyszerűen kimaradt.[204]

1825-ben 792 katolikus és 39 zsidó, 1826-ban 808 katolikus és 40 zsidó, 1827-ben 808 katolikus és 40 zsidó lakosa volt. 1828 körül 122 házában 854 lakosából 812 római katolikus és 42 zsidó vallású lakott.[205] 1835-ben 731 katolikus és 17 zsidó, 1836-ban 731 katolikus és 17 zsidó, 1837-ben 740 katolikus és 18 zsidó, 1838-ban 735 katolikus és 18 zsidó, 1840-ben 745 katolikus és 28 zsidó, 1841-ben 744 katolikus és 27 zsidó lélek lakta.[206] 1848-ban a falu lakossága hivatalosan túllépte az ezer főt, bár ez erősen megkérdőjelezhető: 1050 katolikus, 15 zsidó ember élt itt, ebből 60 iskolás.[207] 1856-ban 680 lakosa lehetett.[208] 1864-ben ismét csupán 731 katolikus és 11 zsidó lakta.[209] 1869-ben 131 házában 751 lakosa volt,[210] ebből 27 izraelita vallású.[211] 1872-ben törvényszékileg a Nyitrai királyi járásbíróság hatáskörzetébe tartozott.[212] Az 1880-as népszámlálás alapján 791 lakosából 559 magyar, 195 szlovák, 7 német, 2 más anyanyelvű és 28 személyről nincs adat. Az 1882-es statisztikai adatok alapján 757 katolikus és 34 izraelita lakta a falut, akik Assakürt alá tartoztak.[213] 1885-ben az itteni zsidóság az ürményi anyakönyvi kerülethez tartozott,[214] 1889-ben viszont már Kis és Nagycéténnyel együtt Nyitrához csatolták.[215] 1890-ben 131 házában 825 lakos lakott,[216] ebből 549 magyar, 274 szlovák és 2 német anyanyelvű; 791 katolikus, 32 izraelita és 2 más keresztény vallású volt. 1895-ben 118 gazdaság létezett a faluban.[217] A faluban 3 gazdasági érdekcsoport haladta meg a 100 hold feletti gazdasági földterületet.[218] 1896-ban 820 lélek, ebből 797 római katolikus, 23 izraelita lakott itt.[219]

1900-ban 119 házában 751 lélek lakott,[220] területe 1957 katasztrális hold. A nagycétényi körjegyzőség, a nyitrai törvényszék és komjáti csendőrőrs alá tartozott.[221] Lakosai közül 1900-ban 513 magyar, 231 szlovák, 6 német, 1 szerb anyanyelvű; 714 római katolikus, 36 izraelita és 1 evangélikus. 1910-ben 714[222] lakosából 481 (67%) magyar, 215 (30%) szlovák, 17 (2%) német és 1 más nemzetiségű lakosa volt. Ebből 688 római katolikus, 25 izraelita és 1 evangélikus felekezetű.[223] Ez alapján a faluban a magyarság mind abszolút értékben, mind számarányában folyamatosan fogyatkozott[224] és ezt a tendenciát mutatták ki a későbbi csehszlovák hatóságok által befolyásolt népszámlálások is. 1913-ban 18 evangélikust tartottak számon.[225] 1914-ben 721 katolikus, 1 ágostai hitvallású és 21 zsidó lélek lakta.[226] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1919-ben 730 lakosából 486 magyart, 220 szlovákot, 18 németet és 6 más nemzetiségűt regisztráltak. A faluban számos kétnyelvű családra, és vegyes házasságra volt példa.[227] A szlovákság ekkor még kisebbségben volt a nyitra-vidéki magyar nyelvű félsziget ezen részén.[228]

1921-ben 792 lakosából[229] 501 magyar, 281 szlovák ajkú.[230] 1930-ban 720 lakosából 304 (42%) magyar, 394 (55%) csehszlovák, 12 (2%) zsidó, 1 német lakosa volt (9 személy nemzetisége ismeretlen).[231] Az 1930-as években az állami számadatok szerint nagymérvű elszlovákosodás történt volna, ennek hitelessége azonban ekkor még erősen megkérdőjelezhető.[232] 1938-ban 162 lakóházban 747[233] más forrás szerint 778 – 339 kereső és 439 eltartott – fő lakta.[234] Ebből 753 volt római katolikus, 1 görögkeleti és 24 izraelita;[235] illetve 662 magyar, 107 szlovák, 6 német és 3 egyéb anyanyelvű. Magyarul 728-an tudtak a faluban, 623-an tudtak írni és olvasni, 66 hat évnél idősebb személy viszont analfabéta volt (9,6 %), ami közepesen rossz értéknek tudható be a járásban. 19 személy az iparban, 3 közszolgálati állásban dolgozott, 4 pedig kereskedésből élt. 4 földbirtokosnak volt 20 katasztrális holdnál nagyobb, 30-nak 5–20 között és 91-nek 5 katasztrális holdnál kisebb birtoka.[236] 1940-ben 162 házban 778 lélek lakott itt. Az érsekújvári járáshoz tartozott, területe 1957 katasztrális hold volt. Állami és katolikus elemi népiskola működött a faluban.[237] 1941-ben 779-en lakták, ebből 646-an (83%) vallották magukat magyarnak.[238] 689-en ismerték a magyar nyelvet, 361-en a szlovákot, 10-en a németet, 3-an oroszt, 2-2-en a románt, csehet, 1-1 fő pedig a francia és a lengyel nyelvet.[239] A nemzetiség és anyanyelv közti különbséget Tátrai Patrik a vegyes házasságokkal és a kettős identitással magyarázza.[240]

Az 1945. novemberi adóhivatali „hivatalos” kimutatás szerint 772 lakosból 692 szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. A lakosság nagy része reszlovakizált,[241] vagy arra készült. A többieket nem engedték, vagy továbbra is magyarnak tartották.[242] 1950-ben 708 lakosából 534 szlovák, 171 magyar és 3 német, ebből 705 római katolikus, 2 görög katolikus és 1 evangélikus vallású volt.[243]

1965-ben 744 lakosából 208 személy 14 éven aluli, 421 pedig 15–59 év közötti volt. 187 lakott házában 211 lakott lakás, ebből 82 1879 előtt, 54 pedig a második világháború után épült.[244] 1970-ben 669 lakossal rendelkezett,[245] ebből 541 szlovák, 124 magyar és 2-2 cseh és ukrán-ruszin volt.[246] 1971-ben körülbelül 700 lakosa lehetett.[247] 1980-ban 512 lakosából[248] 63 magyar,[249] 445 szlovák és 4 cseh volt.[250] 1991-ben 342 lakosából 289 szlovák, 49 magyar, 3 cseh és 1 morva volt, ebből 90%-ban katolikusok lakták.[251] 2001-ben 295 lakosából 265 szlovák, 26 magyar,[252] 3 cseh és 1 egyéb nemzetiségű volt.[253]

2011-ben 347 lakosából 159 férfi, 188 nő;[254] illetve 315 szlovák, 15 magyar (4,3%), 2 cseh, 2 bolgár, 1 morva és 12 ismeretlen nemzetiségű.[255]

2021-ben 392 lakosából 361 szlovák, 15 magyar (3,8%), 1 ruszin, 5 egyéb és 10 ismeretlen nemzetiségű.[256]

A szlovákok és magyarok számarányának alakulása: 1882: 202/580, 1890: 274/549, 1900: 231/513.[257]

Év Ház Lakos
1828 122 854
1836 - 768
1864 - 742
1869 131 751
1882 - 791
1890 131 825
1900 119 751
1910 112 714
Év Ház Lakos
1921 - 792
1930 - 720
1940 162 778
1961 187 744
1970 - 669
1982 186 502
1991 208 342
2001 204 295
2011 - 347
2021 - 392

A község jelképei[szerkesztés]

Nemespann legkorábbról ismert pecsétlenyomatai

A község címere és mai pecsétje egy 19. századi pecsétlenyomat alapján készült.[258] Az eddig talált legrégebbi pecsétlenyomat a 18. századból ismeretes. Már ekkor feltűnik benne a madáralak, amely más változatban, de következő ismert pecséteken is megismétlődik (1844-es és a további).[259] A címer leírása: kék pajzsban balra lejtő (jobbra húzódó), alulról két aranyággal körülölelt ezüst hármashalom fölött, jobbra felszálló ezüst sasmadár arany „fegyverzettel”.[260] A ma használatos pecsét ugyanez, OBEC PAŇA és alul négycsillagos köriratban.[261] Szelt zászlaja a címer színeit felhasználva kék, ezüst és arany sávok váltakozásából áll.[262]

  • A község későbbi pecsétje 1844-ből származik, egy 1845-ben kiadott iratról.[263] A madár megjelenítését a solymászokra való utalással magyarázzák.[264]
    A község későbbi pecsétje 1844-ből származik, egy 1845-ben kiadott iratról.[263] A madár megjelenítését a solymászokra való utalással magyarázzák.[264]
  • A község pecsétje egy 1939-es igazoláson, közvetlen a visszacsatolás utánról[265]
    A község pecsétje egy 1939-es igazoláson, közvetlen a visszacsatolás utánról[265]
  • A község pecsétje egy 1941-es adóívről, a vármegyehatárok átrendezése utánról
    A község pecsétje egy 1941-es adóívről, a vármegyehatárok átrendezése utánról

Népművészet[szerkesztés]

  • Májusfaállítás 2014-ben
    Májusfaállítás 2014-ben

.

A falu társadalmi berendezkedését tekintve a 19. század közepéig egyházi nemesi kuriális község volt. Ennek ellenére a szlovákság (elsősorban jobbágy és zsellér jogállásban) jelenlétével már a 18. századtól egyértelműen számolhatunk. Az egyes közös adományok nyomán az Alsó, Közép és Felső Osztályban (ami a lakott belterület lehetett) kaptak birtokot az érsektől az adományosok. A külterületet a párhuzamok alapján meghatározott időnként (vaszínűleg évente) kisorsolhatták, bár erre nincs adatunk. Földterületet főként a 18. század első felében erdőirtással szereztek, s ez azt eredményezte hogy valószínűleg a 19. századra nem maradt erdő a falu kataszterében.[266] Több család az adományba szerzett birtokát elzálogosította, s másutt telepedett le. Ezt a birtokjogi állapotot a későbbi adományok rendezték egészen a 48-as forradalmi változásokig, illetve 1855-ig amikor az esztergomi érsek visszaháramlási jogának megszüntetését kimondó törvény végleg eltörölte az esztergomi érsek egyházi székeit is.[267] A fokozatos presztízsveszteséget jelzi a 18. század végén a szék börtönének és hajdúszállásának áthelyeztetése, illetve legkésőbb a napóleoni háborúkat követő elszegényedés. Egyedül az egyes gazdagabb hivatalnokcsaládok helyi jelenléte őrizte a falu széken belüli jelentősebb szerepét (a székek eltörlését követően is).[268] Részben ennek is volt köszönhető, hogy számos részleges széki közgyűlést tartottak a faluban, hiszen alkalmas épület csak a gazdagabb családok lakhelye lehetett. Ezt a kisnemesi, de nagyrészt elszegényedett külső- és önképet őrizte a falu egészen a második világháborúig, ami után az újabb társadalmi változások végleg eltörölték a magyar kisnemesi lét emlékét. A két világháború között azonban még reneszánsza volt a nemesi öntudatnak, legalábbis egyes családok emlékezetében. Ezt tükrözi a kuriák (Nemespannon valójában Osztály) szerinti közös földhasználat és osztalékrendszer. Az utolsó nemesi téglaépületeket a 20. század folyamán elbontották (például az egyik Lakits úrilakot a községháza helyén), illetve két megmaradt épületet átalakították. A külterületi majorsági termelés a második világháborút követő vagyonelkobzások és a kollektivizálás miatt végleg elhalt.

A közbirtokossághoz hozzátartozott a kocsmáltatás joga, illetve a szőlőműveléssel összefüggő borkimérés. A falu kocsmájára a 18. századtól vannak adataink,[269] valószínűleg ezek vendégfogadóként is működtek.[270] Egy 1845-ös iratról értesülünk arról, hogy a falunak két baktere (éjjeli felvigyázója) is volt.[271] A falu rendtartása ismert, de közöletlen, míg a hegyközségről csak elszórt adataink vannak, hegykönyve nem maradt fenn vagy lappang.

A verebélyi szék mint történelmi közigazgatási egység ünnepi díszegyenruhája, a vajkai székkel ellentétben egyelőre nem ismert.[272] Szintén kevéssé kutatott, pontosabban közöletlenek maradtak a népi kultúra egyes elemei. A népzene tekintetében csupán annyi ismeretes, hogy a faluból ismert dudások származtak.[273] Tánchagyománya ismeretlen, annak ellenére hogy táncmulatságokat tartottak, s 1963-ban Varsányi Mária be is mutatott egy magyar táncot,[274] az említésén kívül azonban ennek eredete nem meghatározható. A gyermekjátékok csak említés szintjén ismertek.[275] A magyar népviselet szempontjából Nagycétény, Nyitracsehi és Berencs falvakhoz sorolják.[276] A harangszentelési emléken kívül, egyelőre csupán egy fénykép tanúskodik a 20. század harmincas éveinek díszes magyar női viseletéről. A legkorábbi fényképeket a helyi tehetősebb családok készíttették elsősorban a családjaikról. Amatőr felvételeket készített többek között Csiffáry Jenő kántortanító is, akinek első világháborús fényképfelvételei is fennmaradtak, de rokoni kapcsolatai révén járt a faluban az 1950-es években Blažej Beňadik régész is, aki bizonyosan készített néhány felvételt.

A néphagyományból a vízivó, a kétszarvú disznó, a mennydörgés és az ördög,[277] a mélyutkai ördög,[278] illetve a garabonciás diák[279] alakja ismert a szakirodalomban. A gyűjtők közül Szentkereszty Tivadarnak és Varsányi Pálnak közvetlen rokoni kapcsolatai voltak a faluval, utóbbi diákévei alatt, tanárán Csaplár Benedeken keresztül Ipolyi Arnoldnak küldött folklórfeljegyzéseket.[280] Ezek egy része 2006-ban megjelent (8 mese[281]), másik része valószínűleg Kálmány Lajos kéziratával együtt elveszett, de egyelőre bizonyossággal nem köthetőek a faluhoz.[282] Az önkéntes tűzoltóság fecskendője és egyenruhái nem maradtak fenn, egyelőre fénykép a testületről nem ismert. A temetkezéseknél sokáig pandíros (padmaly) módon temettek. A 20. század második felében a "népszokásokból" nagyon kevés volt életben. Egyszer 1948 körül volt szlovák nyelvű betlehemezés, ezt azonban az akkor ott szolgáló tanító taníthatta be. Szintén átvett szokásként volt egy alkalommal hajnali tűzugrás a lagzi során. Az esküvőn nem volt násznagy, de a kötélhúzás (vám) szokása megvolt. Aratási koszorút utoljára 1949-ben titokban készítettek, de nyilvánosan vitték. Egyházi körmenet még az 50-es évek végén is volt, a zsigárdi Orbán kápolnához vonultak. Körmenet alkalmával fűzfa oltárt (bujdicska) is készíthettek a falu egyes pontjain.

Az 1930-as években még bizonyosan építettek vályogtéglából (talán gazdasági épületek), sőt közvetlenül a második világháborút követően is számolhatunk vele anyaghiány miatt. Bizonyára a falu szegényebb rétegeire utalhat a Bóhások közösségi ragadványnév,[283] ami ellentétben áll azzal a közkeletű vélekedéssel, hogy itt urak laktak.[284]

A dicskei úton két síremlék (az egyik egy 2005-ös baleset emléke), míg a Nagycéténybe vezető úton egy szakrális kisemlék található. A Kalász felé vezető (Csorda)úton ún. „Rozsdás Krisztus" vaskereszt volt egy fára akasztva.[285]

Sport[szerkesztés]

1947-ből származik az adat a röplabdacsapat megalapításáról. A férficsapat a helyi pályán is jó eredményeket ért el a környékbeli csapatokkal szemben. A helyi, átmenetileg megszűnt labdarúgócsapat az 50-es évektől számította történetét, gyakran kiegészülve a környékbeli falvak labdarúgóival is. Jelenleg a temető feletti dombon található karbantartott focipálya.[286]

Neves személyek[szerkesztés]

  • Csiffáry Imre
    Csiffáry Imre
  • Bogyó Alajos
    Bogyó Alajos
  • Hamar Gyula
    Hamar Gyula
  • Hamar Kálmán
    Hamar Kálmán
  • Csiffáry Jenő
    Csiffáry Jenő
  • Agárdy Gyula
    Agárdy Gyula
  • Varsányi László
    Varsányi László
  • Zsittnyan István
    Zsittnyan István

Családtörténeti visszaemlékezéseikben Csiffáry Tamás, Fahidi Éva[287] és Etienne Lakits idézik meg a falut és egykori lakosait.

  • Bartha Mihály (1637 körül–1703) esztergomi kanonok, barsi főesperes, zebegényi apát, nagytapolcsányi, majd nyitrakorosi plébános. A források alapján nemespanni gyökerei voltak.[288]
  • Rabcsek András plébános családja 1755-ben itt is adományt szerez.
  • Koron Imre (Nemespann, 1762. október 30. – 1800. december 24/25.) 1783–84-ben Bécsben, 1786-ban Pozsonyban tanult teológiát,[289] 1787–1789 között újbarsi káplán,[290] 1789–1792 között Ímelyen,[291] 1793-tól haláláig Párkányban plébános.[292]
  • Itt született 1775-ben Alföldy Elek Nyitra vármegye esküdtje, levéltáros.[293]
  • Innét származott Kossovich Károly (1803-1841) jogtudós, MTA rendes tag felesége Szánthó Julianna (1813-Nyitraivánka, 1837).
  • Csiffáry Imre (1818–1904) nemespanni bíró, huszár, 48-as nemzetőr.
  • Cserge Flórián (Nemespann, 1823. február 18. – Ürmény, 1879. március 21.) ürményi katolikus esperes, nyelvész, költő.
  • Varsányi Pongrác Móric Pál (Nemespann, 1828. november 14. – Kolozsvár, 1915. február 26.[294]) nyitrai piarista szerzetes-pap, tanár,[295] néprajzi gyűjtő.[296] Ferenc és Mészárovics Franciska fia. 1849. november 22-én lépett a rendbe,[297] 1853. május 16-án fogadalmat tett, 1856. augusztus 2-tól áldozópap.[298]
  • Bogyó Alajos (Nemespann, 1834. június 11. – Pécs, 1906. július 22.) színész, operaénekes, színigazgató. Árva gyerekként, 15 éves korában a szabadságharc honvédei közé szegődött, Komárom alatt Klapka seregének felderítője. Később Dunaszerdahelyen kántortanító. 1861-ben Pozsonyban lett jegyző és a helyi dalárdában is feltűnt. 1866-ban a Csikós című népszínmű férfihősét vendégként játszotta el a Nemzeti Színházban. Közben Budán, Debrecenben zenés színdarabokban szerepelt, Bécsben énekelni tanult. 1871-ben és 1876-ban ismét a Nemzeti Színházban vendégszerepelt. Ezúttal Flotow Márta című operájának Lioneljét énekelte. Mozgalmas pályafutása során egy ideig vidéki színigazgató is volt. A Bánk bán, Hunyadi László (Erkel), Faust (Gounod), Trubadur (Verdi), Zampa stb. tenorszerepeit énekelte. Leánykérők címmel operettet is írt. Műve: Korrajzok az 1848-49-iki szabadságharc és annak elnyomatása idejéből (Pécs, 1904).[299]
  • Itt született Ferenczy Izabella (1835-1890) operaénekesnő.
  • Itt született Csiffáry Sándor (1838–1912) kántortanító.
  • Itt született Hamar Gyula (1862-1932) járásbíró, vadász, 1906-tól a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tagja.[300] Hamar József kántortanító fia. 1880-tól a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem joghallgatója lett,[301] 1881-ben az Eötvös-alap egyetemi díját nyerte tanulmányaira.[302] Előbb balassagyarmati joggyakornok, majd 1889-ben nagytapolcsányi aljegyzővé nevezték ki.[303] 1891-től lévai járásbírósági albíró,[304] 1896-tól már a Szakolcai járásbíróságon volt járásbíró.[305] 1907-ben előléptették.[306] 1912-ben ítélőtáblai bíró címet kapott.[307] Több jogi irányultságú cikk fűződik nevéhez (Jogtudományi Közlöny, Királyi Közjegyzők Közlönye, Telekkönyv).
  • Családja révén többszörösen kötődött a faluhoz Szentkereszty Tivadar (1871-1959) királyi tanfelügyelő, néprajzi gyűjtő.
  • Itt született Hamar Kálmán Vince (1876–1963. június 8.), 1898-1901 között bossányi káplán,[308] 1920 körül ideiglenesen Zsolton helyettesített; 1903-1911 között apponyi, majd nyitraszerdahelyi plébános.[309]
  • Itt született Varsányi Imre (1877. augusztus 8. – 1934) komáromi ügyészségi irodafőtiszt.[310]
  • Csiffáry Jenő (1895. február. 13. – 1967. február 24.) kántortanító, vadász.
  • Itt született Agárdy Gyula (1895. augusztus 1. – 1944. május 23.) piarista tanár, karikatúra-rajzoló.[311]
  • Itt született Weil Géza (1896-?) orvos.[312] Családjával ellentétben nem Nyitrán, hanem Érsekújvárott a ferenceseknél tanult átlagos eredményekkel. Szerepelt az 1930-as Nagyszombati Címlistában is.[313] Nagyszombati praxisát a Szlovák Állam 1940-ben miniszteri rendeletben tiltotta be.[314] Érsekújvárott volt városi főorvos, majd 1949 körül családjával kivándorolt Izraelbe. Ott Kfar HaHoresh kibuc orvosa lett.[315] 1964-ben világkörüli úton voltak (Európa, New York, Kanada, San Francisco, Los Angeles), s felesége Hedvig Los Angelesben részt vett az ABC csatorna Queen for a Day c. vetélkedőjében.[316]
  • Itt született Csuthy Sándor (1900. március 10. – 1992. március 23.) Nemespann falubírója 1942-1944 között, embermentő.
  • Dr. Sztankovich Viktor (Győző; Nemespann, 1908. április 8. – Párizs, 1988. július 9.) újságíró, huszár főhadnagy, rádiós szerkesztő.[317]
  • Itt született Vaskovics Lajos (1919-1997) pénzügyminiszter helyettes.
  • Csiffáry Miklós (1919-2003), a helyi Csemadok alapszervezet elnöke, 1973-tól Nagycétény, Nemespann és Szőllős vadgazdája.[318]
  • Varsányi László (1921–1985) pedagógus.[319]
  • Itt tanított Zsittnyan István (1916–1997) tanár, kultúrszervező.
  • Itt nyugszik Alfréd Kormančík (1925-1968) komáromi onkológus főorvos (1956-1968 elöljáró) és családja.[320]
  • Innét származott Molitorisz Adolf (1801-1855) pedagógus felesége Juhász Ernesztina (?-1891).[321]
  • Innét származott Juhász Mihály Medárd (1820-1891) premontrei rendi áldozópap, kanonok és gimnáziumi igazgató.
  • Innét származott Czobor László (1850-1942) alispán, országgyűlési képviselő apja Czibulya János.
  • Innét származott Spuller Gyula (1852-1942) plébános családja.
  • Innét származott Bánszky Mihály (1870-1943) építési vállalkozó, építész felesége.
  • Innét származott Czeizel János (1895-1983) orvos, országgyűlési képviselő felesége.
  • 1897-ben Szabó Lajos nemespanni lakos örökbefogadta Ehrlich Artúrt,[322] aki később felvette a Szabó, majd a Szabó-Ferraris nevet. Szabó-Ferraris Artúr (1856-1940) zsáner- és arcképfestő volt.[323]
  • Itt kaphatott birtokadományt és egyházi nemességet Krajcsovics Antal (Krajcsovich Kálmán (1843-?) bölcseleti doktor apja) és Krajcsovits János (Krajcsovits Jenő (1835[324]-?) címzetes őrnagy apja).
  • Itt kapott birtokadományt és egyházi nemességet 1823-ban Rédly Károly (1791-1854) nagysallói és pozsonyi számtartó, majd esztergomi érseki főszámvevő,[325] atyja Redl Ignác Hont vármegyei sebész[326] érdemeire való tekintettel Rudnay Sándor hercegprimástól 1823. április 2-án.[327]
  • Itt kapott birtokadományt és egyházi nemességet 1821-ben Deák János a mihályi Deák család tagja, s innét származtak későbbi leszármazottai.
  • Számos egyházi nemesi család származott el és telepedett le a faluban, többek között: Alföldy, Babos, Bacskády, Balogh, Bartha, Bogyó, Botlik, Czibula, Cserge, Csiffáry, Csuthy, Deák, Eskütt, Ferenczy, Hamar, Heringh, Juhász, Koron, Paczolay, Pallya, Polyák, Rácz, Szabó, Szánthó, Török, Varsányi, Vass. Innét származott el valószínűleg Nyitraivánkára a Morvay család (armális 1696).[328] Itt telepedett le a Lakits család.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • 1965-ben a felújítás után
    1965-ben a felújítás után
  • A templom oldala és kriptája
    A templom oldala és kriptája
  • A bejárat feletti felirat
    A bejárat feletti felirat
  • Templombelső
    Templombelső
  • Az orgona a karzaton
    Az orgona a karzaton
  • A szószék és a bal oldali mellékoltár
    A szószék és a bal oldali mellékoltár
  • Az oltár 2009-ben
    Az oltár 2009-ben
  • Szűzanya kegykép
    Szűzanya kegykép
  • Boldogságos Szűz Mária szobra 1903-ból
    Boldogságos Szűz Mária szobra 1903-ból
  • Rozsdás Krisztus
    Rozsdás Krisztus
  • Szűz Mária
    Szűz Mária
  • Képeslapról 1940 körül
    Képeslapról 1940 körül
Az oltár és az orgona képe 1932-ből (Iskolatörténeti feljegyzések)
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1722-ben barokk stílusban épült.[329] A hajóhoz két végén egy-egy hexagon kapcsolódik, oldalán pedig torony, melyen keresztül vezet ma a főbejárat.[330] Későbbi feljegyzések szerint először a középső kupola állhatott, majd ehhez építették hozzá a szentély és a kórus részeit.[331] Értékes fa szószéke csavart oszlopokkal és a 4 evangélista alakjával valószínűleg az építés idejéből való.[332] Keresztkútját a tudás fája díszíti, fedelén Krisztus keresztelését ábrázoló szoborcsoport klasszicista stílusban. Főoltárképét a 18. század elején festették. Mellékoltárai sem biztos, hogy ide készültek eredetileg, hiszen túlnyúlnak a számukra rendelkezésre álló téren. Feltételezhetően a 18. század 20-as éveiből valók.[333] Az állítólag a nagyszombati könnyező Szűzanya képének másolata vélhetően már 1850-ben is a templom leltárában volt.[334] Fatornyát később az 1810-es évek közepén, esetleg végén emelhették vagy javíthatták,[335] de csak 1847-ben épült falazott torony. Állítólag az újravakolások során megtalálták a korábbi bejáratot is, mely még nem a torony alatt vezetett. A templomot 1875-1876-ban és 1932-33-ban is fölújították. Az előbbi festés idővel tönkrement és az 1906-os jókői epicentrumú földrengés is erősen megrongálta a templomot. Ekkor oszlopdíszeit erős támfalakra cserélték. Az utóbbi alkalommal került ide az új Rieger (2553. sz.) orgona,[336] továbbá Massányi Ödön nyitrai festőművész és Einhoff keze által[337] új belső festést és színes üveg ablakokat kapott a szentély. Harangjait többször cserélték.[338] Az első világháborúban a nagyharangot beolvasztották, majd 1924-ben Érsekújvárban öntöttek új harangot, illetve a megrepedt kisharangot 1929-ben lecserélték újabbra és felszentelték. 1949-ben,[339] 1965-ben, 1983-ban, 1994-ben és 2006-2007-ben a templomot ismét fölújították. A templom ma nemzeti kulturális emlékként van nyilvántartva.[340] A körülötte lévő értékes 18–19. századi eredeti sírkövek az egykor itt élt családok fényét idézik. Sajnos egy részük a temetőrendezések és a halottas ház építése során eltűnt, vagy elpusztult. Műemléki felmérése 1960-ból származik.[341]
  • 1862-ben épült Zsigárdon a Szent Orbán (1863. április 19.) kápolna. A 60-as, 70-es években a szőlősök felszámolásánál a kápolnát is elpusztították.[342]
  • Nepomuki Szent János szobrának talapzatán hatágú csillag alakú mécsestartó található. A szobor állításának pontos keltezése egyelőre nem megállapítható.[343]
  • A boldogságos Szűz Mária szobra Zsigárd fele, 1903-ból. A faluban több szakrális kisemlék is található, melyek részleges feldolgozása több cikkben és kiadványban is megtörtént. 2023-ban újjáépítették a Hétfájdalmú Szűzanya képoszlopát a gyarmati úton.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

  • A templom kívülről, 1932-ben (Iskolakrónika)
    A templom kívülről, 1932-ben (Iskolakrónika)
  • A templom kívülről, az 1960-as években
    A templom kívülről, az 1960-as években
  • A templom kívülről, manapság
    A templom kívülről, manapság
  • A templom szemből
    A templom szemből
  • A templom hátulról, a temető ezen részén később kezdtek el temetkezni
    A templom hátulról, a temető ezen részén később kezdtek el temetkezni
  • A Lakits kripta bejáratának felirata[344]
    A Lakits kripta bejáratának felirata[344]
  • Temető
    Temető
  • A régi halottasház a 20. század elejéről
    A régi halottasház a 20. század elejéről
  • Temető, emlékoszlop 1851-es felirattal a templom mögött[345]
    Temető, emlékoszlop 1851-es felirattal a templom mögött[345]
  • A temető látképe a bejárattól, előtérben a II. világháborúban elesettek emléksírjával[346]
    A temető látképe a bejárattól, előtérben a II. világháborúban elesettek emléksírjával[346]
  • Csiffáry Imre bíró és családja sírja. Csiffáry szolgált az 1848-49-es szabadságharcban és hosszú ideig falubíró volt
    Csiffáry Imre bíró és családja sírja. Csiffáry szolgált az 1848-49-es szabadságharcban és hosszú ideig falubíró volt
  • Galántai Balogh János Nyitra vm-i táblai esküdt és felesége sírja
    Galántai Balogh János Nyitra vm-i táblai esküdt és felesége sírja
  • Ferenczy Károly és felesége sírja
    Ferenczy Károly és felesége sírja
  • A temetőben több fémkerítéses sírkert is található
    A temetőben több fémkerítéses sírkert is található
  • A Szánthó család keresztje a temető közepének domináns pontja
    A Szánthó család keresztje a temető közepének domináns pontja
  • A kereszt mögé helyezett sírsor
    A kereszt mögé helyezett sírsor
  • Gólyafészek a volt JRD területén, 2012-ben, a költési időszakban
    Gólyafészek a volt JRD területén, 2012-ben, a költési időszakban
  • Használaton kívüli víztorony a falu határában
    Használaton kívüli víztorony a falu határában
  • Szakrális kisemlék a cétényi úton
    Szakrális kisemlék a cétényi úton

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ 2002 óta tölti be a tisztséget. Lásd: Sme 2002.4.15. Archiválva 2014. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2002.5.27. Archiválva 2014. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben és 2002.6.3. Archiválva 2014. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben; velemjaro.com Archiválva 2016. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. ↑ Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon; A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913. Budapest, 1184, 1336.
  4. ↑ 1925 Nový miestopis Slovenska. 104.
  5. ↑ 2006 Ottova Encyklopédia – Slovensko A-Ž. Martin, 607. ISBN 80-7360-578-3
  6. ↑ Vlastivedný slovník obcí na Slovensku II K-R. Bratislava 1977, 368.
  7. ↑ Juraj Hladký 2004: Hydronymia povodia Nitry. Trnava, 157; Regulációja 1887–1918 között és 1969-ben ment végbe (Hunka/Mácsay 1999, 30, 32)
  8. ↑ Hunfalvy János 1865: A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása III. Pest, 285. Archiválva 2015. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben; Némethy Károly 1883: A Nyitra-folyó völgyének geographiája. Selmeczbánya, 19.
  9. ↑ A patakot Vl. Šmilauer (1932, 343 No. 334) a nagykéri Vöcz patakkal azonosította (Kniezsa 1949, 27 No. 129).
  10. ↑ Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 224.
  11. ↑ A dicskei út az első Csehszlovák Köztársaság alatt épült, addig a vajki vasútállomásra jártak a panniak. Az út építése és javítása még a második világháború alatt is folyt (Hetényi Rezső 1943: Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943. Budapest, 60).
  12. ↑ Ág Tibor 2001: Csináltassunk hírharangot. Dunaszerdahely, 11 a szerző népzenei szempontból helyezi el a települést a magyar kultúra térképén, hibás földrajzi meghatározásokkal.
  13. ↑ Šimek Viktor 2013: Zoboralja népviselete. Nyitra, 8 szerinte (is) helytelenül; A faluban találtak nyelvjárási különbségeket (Mokány Sándor 2005: (Nép)etimológiák. Nyelvtudomány I, 136; Hegedűs Attila 2010: A jo/ju ~ i váltakozás régi helyneveink tükrében. Helynévtörténeti Tanulmányok 5, 7-15.)
  14. ↑ Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 412, 625.
  15. ↑ Niederle még két magyar sávként írta le a magyarság elterjedését Nyitra vidékén (Lubor Niederle 1903: Národopisná mapa uherských Slováků na základě sčítání lidu z roku 1900. Praha, 26, térképmelléklet.), melynek délebbi vonalába tartozott volna Nemespann.
  16. ↑ Varga Imre 1939: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében. In: A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 79; Sándor Anna 2004: A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza. Pozsony, 67-69, 72, 89, 119, 129 nn – recenzióját lásd a 2007 Etnológiai Központ Évkönyve 8–9, 255–256; Sborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského – Philologica 1964, 43 lásd A magyar nyelv atlasza, Kálmán Béla gyűjtését.
  17. ↑ Gyönyör József 1989: Államalkotó nemzetiségek – tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről. 54, 63; Vö. Dávid Zoltán 1993: Körbetekintés I. – A szomszédos országokban élő magyarok 1992-ben. Magyar Szemle 2/4, 424. Vö. Borsos Balázs – Magyar Zoltán: A magyar népi kultúra régiói I-II.
  18. ↑ 1913-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság 100 korona segélyt szavazott meg Nemespann és Királyi nyelvjárásának tanulmányozására (Magyar Nyelv 1913, 333).
  19. ↑ 1918 Magyar Nyelvőr alapján két beküldött kéziratában (Nyitrai palócos sajátságok, Nyitramegyei nyelvsajátságok) összegezhette gyűjtéseit.
  20. ↑ A Magyar Nyelvtudományi Társaság 41. sz. kézirata a Nyelvtudományi Intézetben.
  21. ↑ Vörös Éva 2002: A közönséges cickafark (Achillea millefolium) elnevezései a magyar nyelvben. Magyar Nyelvjárások XL, 87-92; Új magyar tájszótár
  22. ↑ Magyar Nyelvtudományi Társaság, 41. kézirat (Nyitra vármegyei tájszógyűjtemény); Bagladi Orsolya 2011: Magyar gombanevek nyelvészeti elemzése. Doktori (PhD) értekezés, Pannon Egyetem, Veszprém.
  23. ↑ Vö. opara In: Mokány Sándor 1995: Népetimológia mint szóalkotási/szóalakítási mód. In: Hungarológia 8, 69.
  24. ↑ Sándorová Anna 1998: A Nyitra vidéki magyar nyelvjárási szókészlet néhány sajátossága. Acta Nitriensiae 1998/1, 279, 284.
  25. ↑ Ethey IX, 21.
  26. ↑ MNL, S 78 Térképek (1786-1948), S Kataszteri-gyűjtemény (1786-1948), S – Térképtár, S 78 Nyitra vármegye.[halott link]
  27. ↑ Jozef Trubíni 2016: História požitavských mlynov. Vráble, 124.
  28. ↑ Alexander Fehér 2018: Vegetation History and Cultural Landscapes - Case Studies from South-west Slovakia. 174, 188, 222-223.
  29. ↑ Vö. ŠA Nitra, SAP, kr. 3a, acta 111 1774 Szabó Ferenc komjáti kálvinista a családját illető fundus után "Panyi erdőből fát magának hordattatván".
  30. ↑ Lásd például SAP 22, acta 865 tanúvallomásait
  31. ↑ SAP 22, acta 865
  32. ↑ bociany.sk. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
  33. ↑ bociany.sk No. 1000. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 18.)
  34. ↑ Strážca prírody Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben; tvnoviny.sk Archiválva 2013. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
  35. ↑ Fehér, S. - Száraz, V. 2013: Monografia obce Čechynce - Csehi község monográfiája. Nitra, 125
  36. ↑ Tagányi Károly 1888: Nyitramegye helyneveinek magyarázata. Nyitramegyei Közlöny VIII/ 28, No. 298 (1888. július 8.); Franz von Miklosich 1862-1865: Lexicon Palaeoslovenico-Graeco-Latinum. Wien, 554.
  37. ↑ A személynévi eredetű településnevek esete nyelvészeink szerint, a legrégibb és tipikusan magyar névadási mód. A névadókat a magyar nyelvű etnikumhoz tartozónak tartják, még akkor is ha maga a személynév más eredetű (Tóth Valéria 2009: Adalékok személynévi eredetű településneveink nyelvi kérdéseihez. Magyar Nyelvjárások XLVII, 43.).
  38. ↑ Stanislav, Ján 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 26; 1948: Slovenský juh v stredoveku 2. Martin, 390; 1999, I/265 ; 2004, II/335. Vö. Petrov 1928, 49 ehhez képest magyar átvételnek vélte a szlovák helynevet.
  39. ↑ Krajčovič 2014, 150-151 Problematikus nem csak a VSO mint forrás használata, hanem a nemes- előtag magyarázata (nemesúr) is, lévén a nemes előtag általánosan a birtokos nemességre s nem egy konkrét birtokosra utal, tehát több nemesi család lakta. Esetünkben kuriális egyházi nemesi falu, közbirtokossági birtoklási rendszerrel is. A birtokjogi előzmények ismerete nélkül a fejtegetés okafogyottá válik.
  40. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 231. o. ISBN 963-05-4569-1; 1927 Sborník F. Pestyho helység névtara - Seznam osad v Uhrách z r. 1864-65 jako pramen historicko-demografických údajů o slovenských a karpatoruských osadách. Praha, 78 Pesthy Frigyes alapján fordította Alekszej Petrov.
  41. ↑ Lipszky, J. 1808: Repertorium locorum objectorumque in XII tabulis mappae regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae et Confiniorum Militarium, Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium. Budae, 494; Majtán, Milan 1972: Názvy obcí na Slovensku za ostatných dvesto rokov. Bratislava, 308 No. 1874; ua. 1998 Názvy obcí Slovenskej republiky (Vývin v rokoch 1773-1997). Bratislava, 220 No. 1735.
  42. ↑ Blaskovics 1993, 282; Az 1730-as adományokban, az 1752-es dikális összeírásban, az 1755-ös adományban és még később is csak Pan/Pann alakban, azonban 1755-ben Nyitra vármegye közgyűlésén kibocsátott iratban már a Nemes Pann összetétel szerepel.
  43. ↑ Vö. Pan v. Nemes-Pany (Görög Demeter - Márton József: Magyar átlás az az magyar, horvát és tót országok vármegyéji, s szabad kerületei... Viennae, 1802-1811)
  44. ↑ a b c Hunka/Mácsay 1999, 31.
  45. ↑ Hunka/Mácsay 1999, 39.
  46. ↑ Berencs esetében Sygard/Sygarth névalakú személyt is említenek a források (Fügedi Erik 1938: Nyitra megye betelepülése I. Századok LXXII, 316; 1880 Hazai okmánytár VII. Budapest, 209 No. 166.
  47. ↑ Kniezsa István 1939: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Századok 1939, 173; Stanislav, J. 1948: Slovenský juh v stredoveku 2. Martin, 602-603.
  48. ↑ Lásd: Keresteš, P.: Veľké Zálužie obec s históriou. 24, 27-28.
  49. ↑ DLDF 86776 (1310); Fekete, S. a kol. 2001: V svetle siedmich storočí. obr. 89
  50. ↑ Nyitrai Régészeti Intézet 6340/73 sz. leletjelentés; Hunka/ Mácsay 1999, 5.
  51. ↑ Hunka/ Mácsay 1999, 32.
  52. ↑ A „Sigárdpuszta” néven említett határrészen erdő, illetve szőlők lehettek. 1711-ben 1 szabadost is összeírtak itt (Ethey i.m. I, 105).
  53. ↑ Georgius Fejér 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis II. Budae, 142; 1871: Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 70 No. 57; Slovenský letopis 1880, 277; Kniezsa István 1939: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Századok 1939, 173. (reprint 2003, 39 In: Helynév- és családnévvizsgálatok. Budapest.); Stanislav 1944, 36; Maslíková, Ľ. 2013: Cestná sieť, mýtne stanice a trhové miesta na území Nitrianskej župy v stredoveku. Disszertáció, Bratislava, 69, 75; CDSI I, 76 No. 81; CDP VI, 314 No. 228.
  54. ↑ 1871: Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 17-18 No. 18; Wenzel Gusztáv 1873: Árpádkori új okmánytár XI. Pest, 241 No. 168; Monumenta Strigon. I, 286; Marsina, R. (Ed.) 1971: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislavae, No. 392
  55. ↑ Szept. 29: „...et nostro quasdam terras seu possessiones nostras cum suis servitoribus condicionariis, retiferis scilicet et falconariis perpetuo et irrevocabiliter archiepiscopo et archiepiscopatui Strigoniensi, videlicet Poonh iuxta villam Chethen in comitatu Nitriensi...” (DLDF 248088 p. 11 átirat 1465-ből; 248089 p. 9; 25025; Prímási Levéltár, AR A. n. 17; Knauz, N. 1874: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I, 329; Szentpétery, I.-Borsa, I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I/2. Budapest, 1927/1987, 201-202 No. 660; Marsina, R. (Ed.) 1987: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae II. Bratislavae, 40/ No. 55: 35-37; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443; Kis, P. 2004: A királyi szolgálónépi szervezetek. Doktori disszertáció, Szegedi Tudományegyetem, 96; Prokopp, Gy. 1966: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára, Levéltári Közlemények 37, 133 No. 175 Pon alakban); Maslíková 2013, 75; Keresteš 2015, 40; Ľuboš Trubíni 2022: Stredoveké Vráble. Vráble, 37, 70-71 e szerint IV. Béla elidegeníthetetlenül adományozta az érsekségnek szülei lelki üdvéért.
  56. ↑ MOL, Diplomatikai Levéltár (DL), Q-szekció, Családi levéltárak (P szekcióból), Ghyczy család (Q 81), DF 68086 Archiválva 2010. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben; Szőllősy Kálmán 1911: A felsőszőllősi Szőllősy-család krónikája. Budapest, 131; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443, 471.
  57. ↑ DLDF 248604; "...portio Sebred in Pon...", "Karachynus et Laurentius filii Woykus de eadem Pon" (Prímási Levéltár, AR R. n. 4; Knauz, N. 1882: Monumenta ecclesiae Strigoniensis II, 617; Prokopp, Gy. 1966: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára, Levéltári Közlemények 37, 122 No. 55 Poon alakban esetleges utalás ismeretlen oklevél alapján; Sedlák, V. 1980: Regesta Diplomatica nec non Epistolaria Slovaciae I. Bratislavae, 324-325 No. 742-743; Kristó Gyula 1992: Anjou–kori Oklevéltár. II. 1306-1310. Budapest–Szeged, 369-370 No. 846-847; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443; Hunka-Mácsay i.m. 6; Marek, Miloš 2007: Cudzie etniká na stredovekom Slovensku. Martin, 275, 52. jegyzet); Trubíni-Lieskovský 2019, 14.
  58. ↑ DL 3452 (NRA 359.14); Kristó Gyula-Makk Ferenc 2004: Anjou–kori Oklevéltár XIX. 1335. Budapest–Szeged, 364 No. 809 "...amelyben Pon birtok ügyében elmarasztaltattak...
  59. ↑ DLDF 5364; Piti Ferenc 2022 (szerk.): Anjou-kori Oklevéltár LI. 1367. Budapest-Szeged, 424 No. 730.
  60. ↑ Jászói konvent orsz. lt. Antiqua Docum. fasc. 1383-1399. (F.); Mályusz, E. 1951: Zsigmondkori oklevéltár I (1387-1399), 521 No. 4723; Hunka-Mácsay i.m. 6-7 ez alapján csupán valami tragédiáról lehet szó, mivel a forrásban lakatlan helységként van feltüntetve, az azonban kétségessé teszi Nemespannhoz való vonatkozását, hogy a forrás a jászói konvent iratanyagában van.
  61. ↑ Valószínűleg a Zsigmond elleni felkelésben lefoglalt egyházi javakkal kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a forrásolatlan hivatkozás hibás átvétel, s Nemespann nem szerepel egyetlen forrásban sem. Vö. 1403-ban Nagycétényt vagy Verebélyt (DLDF 248333; 248338)
  62. ↑ DLDF 59010; Wenzel Gusztáv 1872: Nyitra vármegyének XV. századbeli vámhelyei. Pest, 10. (hibásan Pron alakban); 2008 Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424. Budapest, 537 No. 1348.
  63. ↑ DLDF 59130
  64. ↑ Knauz Nándor 1868: A magyar egyház régi szokásai. Magyar Sion VI; Chaloupecký, V. 1937: Středověké listy ze Slovenska. Praha, 29 No. 26; Hunka-Mácsay i.m., 7-8.
  65. ↑ Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 137.
  66. ↑ Kuffart Hajnalka 2018: Modenában őrzött esztergomi számadáskönyvek és az esztergomi érsekség udvartartása. Archiválva 2018. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PhD értekezés, 156 1312. jegyzet. A 6 verebélyi széki település közül csak Kiscétény előzte meg (7 forint) és az aprót nem számolva Néverrel azonos összeget fizettek (6 forint)
  67. ↑ DLDF 248435
  68. ↑ Dedek, C. L. 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török betörések, in: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 613.
  69. ↑ František Oslanský 1986: Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku do začiatku 16. storočia. Historický časopis 34/4, 492, 501.
  70. ↑ Az 1553-as urbáriumban ugyan felsorolják az érsekség birtokai között (Urbaria et Conscriptiones 45:25, fol. 36 (pag. 45)); Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom, 110-113; Neumann Tibor 2012: "Egytelkes nemes" - Egy középkori fogalom magyarázatához. Történelmi Szemle LIV/2, 337-345 (13. jegyzet) - megjelent szlovákul: Forum Historiae IV/2.
  71. ↑ Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest[halott link], 65-66 No. 94 Pánja alakban; Ekkor a következő családok már biztosan itt laktak: Bacskády (?), Báni (?), Bíró, Ferenczy, Simonyi, Szántó (Albert, akinek fia Márton 1596-ban szerzett országos nemességet, Tamás fia pedig 1608-ban adományt a Felső Osztályban. Ugyanezen Mártont említheti Török Balázs 1604-ből való testamentuma is (Komáromi András 1888: Pani Teöreök Balázs végrendelete 1604-ből. Történelmi Tár 1888/3, 578 Archiválva 2018. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben), mely szerint Cseklészen lakott és adósa maradt, egyébként közeli rokonságban állhattak (Szánthó fond leltára)), Tóth, Varsányi és mások.
  72. ↑ Urbaria et Conscriptiones[halott link] 45:26, 220; 100:52(a), 22; Ethey, Gy. 1941: A verebélyi érseki nemesi szék I, Magyar Családtörténeti Szemle VII/V, 105.; Marsina, R. - Kušík, M. 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I, 282, 308; Oslanský, F. 1986: Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku do začiatku 16. storočia, Historický Časopis 34/4, 492 36. jegyzet - lásd Prímási Levéltár, Liber sancti Adalberti - E, fas. 2-3; Acta Protocollaria B Oláh, 19, 60; Trubíni-Lieskovský 2019, 255.
  73. ↑ Urbaria et Conscriptiones 45:29, p. 140.
  74. ↑ Matunák Mihály 1889: Nagy-Surány hajdani vára történeti vázlata. Érsekujvár, 17-18; Dedek i.m. - Török rablások, 617-618; Tátrai, P. 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi értesítő LIV/ 3-4, 323.
  75. ↑ 1988 Türk Nümismatik Derneğinin 20. kuruluş yılında İbrahim Artuk'a armağan. Istanbul, 112, 116, 126; Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku. Bratislava, 93 No. 204, 177 No. 528, 182 No. 558; Slovenský letopis I 1876, 84; Gond, I. 1876, Nyitrai Közlöny 1/9, 2; Századok 1876, 4/353; Arch. Ért. XIII 1879, 408; Budapesti Közlöny 13/286, 1 (1879. december 12.); Budapesti Közlöny 14/95, 3179 (1880. április 25.); Pesti Hírlap 2/114, 5 (1880. április 25.); Fővárosi Lapok 1880/96, 480 (1880. április 27.); Harsányi, P. 1912 Numizmatikai Közlöny XI, 140; Jelentés a Magy. Nem. Múz. 1912 évi állapotáról, 50-51, 63; Revue numismatique 1913, 257; Huszár Lajos 1939: A Fortuna-utcai éremlelet Budán, Tanulmányok Budapest Múltjából 7, 182; 1968 Nálezy mincí na Slovensku II. Bratislava, 93; Gyöngyössy Márton 2004a: Altin, akcse, mangir... Oszmán pénzek forgalma a kora újkori Magyarországon. Budapest, 66-67; 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Budapest, 101; Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2019: Adalékok Gond Ignác régészeti működéséhez. Honismeret 47/1, 66; 1879-ben az első leletből Sőtér Ferenc adománya révén jutottak darabok a Magyar Nemzeti Múzeumba, ill. 1912-ben 20 db-t vásároltak meg a második leletből. Ezeken kívül csupán egy-egy 19. századi szórvány éremlelet előkerüléséről lehet tudni (vö. Buday et al. 2016). Vö. Dominkovits 2006, 90-91 a Vas, Sopron, Moson vármegyék területén előkerült hasonló korú éremleleteket a Bocskai-felkeléshez köti; Egy oszmán aranypénz is volt a leletben (Gerelyes Ibolya 2005: A Pécs-bányatelepi XVI. századi kincslelet. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2005, 592)
  76. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.  ; Keresteš, P. - Čisárik, L. 2010: Lexikón erbov šlachty na Slovensku IV - Nitrianska stolica. Bratislava, 43, 208; Lásd még a Szánthó család fondjában a 4. dobozt.
  77. ↑ Keresteš 2010, 7.
  78. ↑ Odescalchi, A. 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 77-78 Pann neve nincs köztük. Lásd még: Oborni Teréz 2013: Gábor Bethlen and the Treaty of Nagyszombat (1615). The Hungarian Historical Review II/4, 782; Angyal Dávid 1925: Az 1615-iki bécsi török békének titkos pontjai. In: Emlékkönyv Dr. Gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kulturpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Budapest, 368-382; Fekete Lajos 1932: Türkische Schriften aus dem Archive des Palatinus Nicolaus Esterházy 1606-1645. Budapest, 7-14, 213-222.
  79. ↑ Óváry Lipót: A nyitrai központi bizottság jelentése, Századok 1875, 529.
  80. ↑ Vojenské dějiny Československa II. (1526-1918). Praha, 124.
  81. ↑ Kopčan, V. 1983: Nové Zámky ako centrum osmanskej provincie. Castrum Novum 2, 129-143.
  82. ↑ Blaskovics József 1989: Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában. Budapest, 187-188, 606-607; Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 282.
  83. ↑ Pontosabban nem tértek vissza a csatából, valószínűleg elestek. (ŠA Ivanka pri Nitre, fond SAP jelöletlen doboz, Residua Fragmenta); 2009 Családban marad I/1, 13 Archiválva 2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben; Trubíni-Lieskovský 2019, 106
  84. ↑ Keresteš 2015, 46.
  85. ↑ Archivum Sala - Levéltári évkönyv I. 2004. Vágsellye, 190-192. A közelben jártak többek között Andrási Miklós, Ocskay László kapitány, Rédey János kapitány, Bezegh Gábor kapitány, Szentiványi, Ottlik György, Madocsányi, Ebeczky István kapitány, Szakmáry, Görgei János, Lusitszky óbester, Géczy Gábor kapitány, Kurucz Márton hadnagy és mások csapatai.
  86. ↑ Ethey i. m., 105.; 2005 Encyklopédia Miest A Obcí Slovenska, 278 ISBN 80-969388-8-6. Ezen adat levéltári jelzete ismeretlen és csupán a nemesek hozzávetőleges számára vonatkozik.
  87. ↑ Bécsi tanintézetekben Szántó Adalbert tanult 1767-1768-ban (Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia 2002: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. Budapest, 339 No. 3975; Kissné Bognár, K. 2004: Magyarországi diákok a bécsi tanintézetekben 1526-1789. Budapest, 273 No. 4734; Fazekas, I.: A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói 1623-1918, 1749) és Koron Imre (Kissné Bognár i. m. 302 No. 5477; Fazekas i. m. 1965), ill. a Bécsi Egyetemen teológiát Cserge Flórián 1844–1847 között (Szögi László 1994: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850. Budapest/ Szeged, 139 No. 3950; Fazekas István 2003: A bécsi Pazmaneum magyarországi hallgatói 1623-1918 (1951). 375 No. 2818.); A módosabb személyeknek más községekben is voltak birtokaik. Nyitracsehin például a szőlőkben (Fehér, S. – Száraz, V. 2013: Monografia obce Čechynce - Csehi község monográfiája. Nitra, 167).
  88. ↑ A levéltári iratokon kívül erre egy néphiedelem is utal: „a nemespanni vízivó elitta a malom elől a vizet” (Szendrey Zsigmond 1938: A nép élő hitvilága. Ethnographia Archiválva 2010. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben 49, 267; Hunka/Mácsay 1999, 30-31 Zúgó (szk. Zungov) dűlőben feltételezik, a dűlőnevek között szerepel a Tógátnál megnevezés is)
  89. ↑ SAP, közgyűlési jegyzőkönyvek 1745-1777, pag. 5.
  90. ↑ Fónagy Zoltán 2013: A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában - Adattár. Budapest, 427, 755, 943 természetesen ez is a szék különállásából adódik.
  91. ↑ MNL, Urbárium 1767 No. 417.. [2016. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 12.) Csupán Balogh Sándor és Ferenczy Mihály 1-1 házatlan zsellére volt (Brencza György "bíró", Tittka Márton és Krska Ádám "esküdtek" válaszoltak, de írástudatlanok voltak [1]).
  92. ↑ 1793 Ormosdy jószágigazgató jelentése a Pánból Verebélyre áttelepített börtönről és hajdúszállásról, Prímási Levéltár Esztergom, Acta Radicalia, Classis R, 47. doboz/ No 235. Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  93. ↑ Prímási Levéltár Esztergom, Acta Radicalia Classis N, 32. capsa No 70/ 7 1791. ápr. 12.
  94. ↑ MV SR – ŠA Nitra, NŽ I, Nobilitaria, súpis šľachty, kr. 2 (1731-1796), fas. 29c (1779); Nemespann nemesi összeírásai I. 1779. Csal. mar. 2011/1, 149-150. Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  95. ↑ Vö. 1828-as vagyonösszeírás familysearch.org
  96. ↑ [2]
  97. ↑ Hunka-Mácsay 1999, 21 szerint az adat a Schematismus Strigoniensisből származik, sajnos évszámot nem adtak meg; Fényes Elek szerint 1840-ben 41 zsidó vallású lakosa volt (Kepecs József 1993 (szerk.): A zsidó népesség száma településenként 1840–1941. Budapest, 90-91).
  98. ↑ Fenntartásáráról nincs adat, a kataszteri hivatalban 1900-ban jegyezték be a tulajdonjogukat korábbi tulajdonlásuk bizonyítását követően (Buda Ferenc 2015: Židia v Nitrianskej župe - Šuriansky rabinát. Nitriansky Hrádok, 191).
  99. ↑ ŠA Nitra, NŽ I, župný archivár, ič. 7 Belánszki István végrendelete.
  100. ↑ Pesti Napló 13/3651, 2-3 (1862. április 12.)
  101. ↑ 2016 Cétényi Lapok
  102. ↑ Komlóssy, F. 1896: Az Esztergom főegyházmegyei római kath. iskolák története. Esztergom, 204; Hunka-Mácsay 1999, 23 1794-ben Pavlovits Mihály volt a kántortanító, 1823-1831 és 1843–1846 között Czibulya János, 1831-1843 Csery János, 1846-1854 Szentkereszthy Antal, 1854-1893 Hamar József, 1893-1915-1932 Agárdy László, 1915 és 1918 után Csiffáry Jenő, ill. mások tanítottak. 1848-ban kb. 60-an, 1864-ben 56-an, 1870-ben 43+15 fiú és 32+11 lány, 1871-ben 45+15 fiú és 35+11 lány (ŠA Nitra, NŽ, Výkaz o stave ľudových škôl v nitrianskom školskom učebnom obvode z rokov 1870 a 1871 - Nyitramegyei tankerület népiskolai állapotának kimutatása, 59. oldal), 1896-ban kb. 90-en tanultak az iskolában (Schematismus Strigoniensis); Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918-1933. Bratislava, 269; Ennek ellenére egy későbbi szlovák kiadvány tévesen 1890-re teszi az alapítást, aminek szervezeti oka is lehet, bár a faluban 1945-ig egyházi magyar iskola működött (Milo, Š. - Porubský, J. 1987: Dejiny nitrianskeho školstva a vzdelanosti. Nitra, 54.); Vladimír Michalička 2009: Topografia dejín školstva na Slovensku - Od počiatkov do roku 1918 - Trenčiansky a Nitriansky kraj. Bratislava, 139. Archiválva 2017. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  103. ↑ Az Esztergomi Főegyházmegye körlevelei. Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae, 96-97.
  104. ↑ Hunka/ Mácsay 1999, 27-28.
  105. ↑ Magyarországi Rendeletek Tára 1871/12. Vö. Kiss Gyula 1879: Igazságügyi tiszti névtár és az E. F. Kir. Biróságok szervezete 1-2. Budapest, 125.
  106. ↑ Postai Rendeletek Tára 14/36, 146-147. (1880. december 29.)
  107. ↑ Pesti Hírlap 4/49, 248 (1882. február 18.)
  108. ↑ A Hon 20/130 (1882. május 12.)
  109. ↑ Presinszky, L. 2002: Mit hagytak ránk a századok? - Fejezetek Nagycétény történelméből. Somorja, 169
  110. ↑ Rendeletek Tára 1890/42 A földmívelésügyi m. kir. ministernek 11.650. szám alatt valamennyi törvényhatósághoz intézett rendelete, a phylloxera-zárlati csoportok 1889. évi összeállitása tárgyában. 237. oldal.
  111. ↑ Ifj. Csámpai Ottó 2022: A Zobor-hegyi ezredéves emlékmű.
  112. ↑ Belügyi Közlöny II/19, 434 (1897. október 1.)
  113. ↑ Borászati Lapok XXXI/ 22, 464 (1899. május 28.); Tribuna Sibiului 16/112, 447 (1899. május 23.); Drahosova, S. 2005: A szőlőfiloxéra járvány Nyitrán és környékén. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14, 118-126.
  114. ↑ 1899 Erzsébet királyné emlékfái. Budapest, 156.
  115. ↑ Németh József 1893 (szerk.): Magyarország földbirtokosai. Budapest, 470.
  116. ↑ 1897 A Magyar Korona Országainak gazdaczimtára. Budapest, 38-39 Archiválva 2017. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Frommer Ármin, Volf Joel, Csiffáry János örökösei, Berger Jakab (1918 júniusában betegségre hivatkozva aranyosmaróti Berger Ármin 230 hold földet a majorral együtt hirdetett meg eladásra - Slovenské noviny XXXIII/ 139, 4 - 1918. június 16.), Varsányi Károly és neje, Szánthó J.-né, Csernyánszky őr stb.
  117. ↑ Hazánk 8/271, 4 (1901. november 16.)
  118. ↑ Magyar Kereskedők Lapja 25/46, 8 (november 18.); 25/47, 10 (november 25.)
  119. ↑ Belügyi Közlöny X/40, 298 (1905. szeptember 24.); A kerület pecsételője fennmaradt a Nyitra Megyei Levéltárban.
  120. ↑ Földmívelési értesítő 18/45, 1238 (1907. november 10.)
  121. ↑ Magyarország 16/232, 15 (1909. október 1.)
  122. ↑ Nyitramegyei Gazda IV/1 (január 1.), 5; IV/2, 6.
  123. ↑ Néptanítók Lapja L/51, 2. (1917. december 20.)
  124. ↑ Bohuslav Bezděk 1920: Menoslov obcí na Slovensku. Bratislava, 242.
  125. ↑ Volkswille - Deutsches Zentralorgan der Christlichsozialen Partei II/25 , 4 (1921. június 19.)
  126. ↑ Úradné noviny Župy nitrianskej I/10, 143.
  127. ↑ Úradné noviny Župy nitrianskej II/15, 251 Slezinová sneť; 21, 334.
  128. ↑ Úradné noviny Župy nitrianskej III/13, 274 Červienka.
  129. ↑ Prágai Magyar Hirlap 4/199, 6 (1925. szeptember 4.). Ez a 120. számú ház lehetett. Vö. 1919-es népszámlálással
  130. ↑ Úradné noviny Župy nitrianskej VI/11, 232.
  131. ↑ Ficza Ferenc érsekújvári kisgazda, Schneider Ede és Ágh László titkárok (Híradó XLI/244, 4 - 1928. október 25.)
  132. ↑ Presinszky 2002, 96; A második világháború után azonban ez csak 1954-ben valósulhatott meg (Új Szó VII/227 1954. szeptember 17, 1)
  133. ↑ PMH 1928. január 22.; 1929. október 24.; 1931. október 1.; 1931. november 22.; 1933. március 7.; 1935. március 22.; 1935. május 11.; 1937. január 8.; 1937. június 22.; 1938. június 2.
  134. ↑ Iskolakrónika; PMH 1931. május 23.
  135. ↑ PMH 1933. május 4.; 1933. május 5.; 1933. május 6.; 1937. június 22. - 1938-ban szóváltásból és tetlegességből történt gyilkosság: PMH 1938. július 22.; Kassai Ujság 95/104, 4 (1933. május 5.); 99/142, 6 (1937. június 23.)
  136. ↑ MV SR – ŠA Nitra, pobočka Horné Krškany, Školský Inšpektorát v Nitre 1922-1949, šk. 23, 88. Štátna slovenská menšinová ľudová škola Paňa (1933-1939); 1937-ben 47 (7 elsős), 1938-ban 51 diákot (8 elsős) irattak be, végül 59 gyermek kezdte az 1938/39-es évet a kimutatás szerint; Újságírói források 1930-tól számítják gyermekóvóval együtt (PMH 1933. április 16., 23.); Az első tanár Vojtech Valkár 1935-ben bevonult, majd Kiscétényben folytatta az oktatást (A. S. Žitavský 1937 (sost.): Pamätník slovenského školstva za účinkovania prezidenta T. G. Masaryka. Bratislava, 370).
  137. ↑ Hunka/ Mácsay 1999, 31.
  138. ↑ Vrabec Mária: Iskola a nyelvhatáron - Zoboralja néhány év múlva már csak egy kilencosztályos magyar iskolát lesz képes eltartani. Archiválva 2019. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Vasárnap 2004 február.[3] Archiválva 2019. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
  139. ↑ PMH 1933. március 7.
  140. ↑ Helyének pontos meghatározására a szóbeli közlések nem kielégítőek. Valószínűleg a Tégla égető nevű dűlőben lehetett (Hunka-Mácsay 1999, 14). A Tégla igeto részt már 1795-ben is említik (SAP, 82. doboz, Jegyzőkönyv, 420).
  141. ↑ PMH 1931. augusztus 2. és 14.
  142. ↑ PMH 1933. október 13.
  143. ↑ PMH 1935. március 13.
  144. ↑ PMH 1936. augusztus 27.; szeptember 17.
  145. ↑ 1935 Národná stráž 15/32, 2; Az istentiszteletek nyelve és sorrendje körül a 20. században később is sok panasz és vita volt Nemespannon.
  146. ↑ PMH 1936. augusztus 25.
  147. ↑ PMH 1937. június 13. és július 9.
  148. ↑ Die Demarkationslinie durch die Militärkommissionen in Pozsony festgesetzt. Pester Lloyd 1938. november 6., 10; Magyarországi Rendeletek Tára 1939/140 (A m. kir. belügyminiszter 1939. évi 7.900. számú rendelete, V); MRT 1940/117, 1. számú függelék: A Szlovák Köztársasággal határos magyar határkerület helységjegyzéke.
  149. ↑ MV SR – ŠA Nitra, pobočka Horné Krškany, Školský Inšpektorát v Nitre 1922-1949, šk. 23, 88. Štátna slovenská menšinová ľudová škola Paňa (1933-1939)
  150. ↑ ŠA Nitra, ŽNB Ivanka pri Nitre (Pamätník 1919-1949); Vörös Ferenc 2011: Nyelvek és kultúrák vonzásában 1. Személynevek a magyar nyelvterület északi pereméről. Pozsony, 178, 429 téves adatok a visszacserélésről; Suba János 2004: Az első magyar-szlovák határ leírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII, 69; Tátrai, P. 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi értesítő LIV/ 3-4, 318. Archiválva 2014. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben; 1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 79, 58; Révay István 1941: A belvederi magyar-szlovák határ. Budapest, 14; Révay, S. 1941: Die im Belvedere gezogene ungarisch-slowakische Grenze. Budapest, 15 Nemespann esetében a szerző megállapítja, hogy Šembera (Mnoho-li jest Slováků. Časopis Českého Muzea 1876) adatai túlzóak a szlovák kisebbségre vonatkozóan; Több szerző valószínűleg a határkiigazítás miatt (Martin Hetényi 2005: Ilegálne prechody štátnej hranice v nitrianskom úseku v rokoch 1938-1945. Vojenská história 2/2005, 56.), vagy amiatt, hogy a nyitrai járásból Nagycétény mellett előbb egyedüliként csak Nemespannt csatolták vissza (Ján Svetoň 1942: Slováci v Maďarsku - príspevky k otázke štatistickej maďarizácie. 67; Ladislav Deák 2005: Viedenská arbitráž - 2. november 1938 - Dokumenty III. Rokovania. 30), hibásan csak 1939-től számítja Nemespann visszatérését.
  151. ↑ K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13, 111, 118, 145 ekkor a Balsay, Rószenthál, Koza és Wolf családok rendelkeztek 100 k. holdon felüli földbirtokkal a faluban; Gyalay i. m.; Ennek ellentmond az 1940-es Országos Mezőgazdasági Címtár pótkötete, melyben az 50 hold feletti birtokosok közt id. Csuthy Béla (80), Engel Mihály (123), Kreutz József (120) és Weisz Adolf (132) szerepelnek Nemespannon (1940 Országos mezőgazdasági cimtár - Felvidéki pótkötet 1940-1941. Budapest, 111; Eugen Bidovský 1972: Municipálna verejná správa na okupovanom území Slovenska 1938-1944/1945 (II). Slovenská archivistika 7/2, 242
  152. ↑ Osudy slovenských Židov
  153. ↑ HDKE Az 1941-1949-es népszámlálási adatok összesítése[halott link]
  154. ↑ MRT 1940/280, Melléklet a 138.000/1940. B. M. sz. rendelethez. 13. pont (1138. oldal); MRT 1940/117, 2. sz. függ. Utjegyzék a magyar-szlovák viszonylatban megnyitott vám- és mellékutakról.
  155. ↑ Zsebkönyv 1941, 121 16 gyalogos (?), a parancsnok Hollós János tiszthelyettes volt.. [2017. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 4.)
  156. ↑ 259.941/1941. B. M. VII. b. szám alatt; Budapesti Közlöny 75/230, 2 (1941. október 11.)
  157. ↑ Néptanítók Lapja 74/7, 308. (1941. április 1.)
  158. ↑ A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 57.000/1941. V. K. M. V. számú rendelete a népiskolákban a VII. és VIII. osztályok felállítása tárgyában; Néptanítók Lapja 74/9, 399 (1941. május 1.)
  159. ↑ Hetényi 1943, 88.
  160. ↑ Hetényi 1943, 96 No. 75. (Gése Alfonz tenyészetét Nemesdicskéhez számították, lásd a 95. oldalon)
  161. ↑ Hetényi 1943, 139.
  162. ↑ Spisová rozluka medzi Slovenskom a Maďarskom. Nitrianska stráž 21/27, 1 (1942. július 12.)
  163. ↑ Rendeletek Tára a Magyar Kir. Posta részére 1942. december 4.; 1944. szeptember 15.; ŠA Nitra, THŽ, hlavný župan, kr. 13, 1942/823; kr. 15, 1943/247; Kisfaludi Júlia 1998: Postatörténeti kronológia 1939-től 1948-ig. In: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1997. Budapest, 188; Miroslav Ňaršík: Príbeh jednej poštovne. Archiválva 2019. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben; Ennek 75. évfordulójáról is megemlékeztek. Emlékpecsétjét lásd: [4]
  164. ↑ Rendeletek Tára 368.3620/1942, 1585 No. 330 Pravda Karol.
  165. ↑ Uj Nemzedék 26/90, 8 (1944. április 22.)
  166. ↑ esetleg 23-an, a templom előtti emlékmű tanúsága szerint. A világháborúban harcoló falusiak száma ennél sokkal több lehetett (vö. Magyarics Ferenc 2004: Életemből - Három és fél év a II. világháborúban. Dunaszerdahely; Motesiky Árpád 2012: Oroszhontól Bajorországig).
  167. ↑ vets.cz
  168. ↑ Hunka/Mácsay 1999, 31 szerint ennek során egy szovjet katona is elesett.
  169. ↑ MV SR - ŠA Nitra, Tekovsko-hontianska župa 1938-1945, hlavný župan, 10. doboz 1942, 317; 15. doboz 1943, No. 210; Hetényi 1943, 28 Gemeiner (172 k. hold) és Rosenthal (123 k. hold) birtokokat a vármegyei Közjóléti Szervezet osztotta szét, 31.
  170. ↑ Balsay József táblabíró fel is jelentette a vezetőket és javasolta csendőrség felállítását Nagycétényben vagy Nemespannon, ahol lakott (1961 Roky prvých bojov - Dokumenty z robot. hnutia Západoslov. kraja 1918 - 1921. Bratislava, 135-136).
  171. ↑ Sándor Anna 1994: Magyar család a nyelvhatáron. A Hét 39/33, 14 (?) hibásan 1945-től jelzi a magyar nyelvű oktatás (iskola) végleges megszűntét.
  172. ↑ Ľudoví agronómi pomáhajú roľníkom splniť jarné práce (Týden ve filmu č.15/1949, r.1949)[halott link]
  173. ↑ Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  ; Kročka 1984, 23-24, 141.
  174. ↑ 1975 Szülőföldünk krónikája. Bratislava, 561.
  175. ↑ Kročka 1984, 23.
  176. ↑ B.I. 1954: Fogjunk össze. Új Ifjúság 3/7, 2 (1954. január 27.)
  177. ↑ Hunka/ Mácsay 1999, 26.
  178. ↑ A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. [2015. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
  179. ↑ 1887–1918 között már végeztek javításokat a helyi vízrendszerekben.
  180. ↑ Fister Magda: Összefogásban az erő! A Hét 1975/14 (április 4.)
  181. ↑ 1992-ben még működött (Motesíky, Á. 1992: Településlexikon. Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Nemespann, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Nyitragerencsér, Nyitrageszte. A Hét 1992/19. sz., 13.); A helyi anyag Csiffáry Miklósnál (1919-2003) volt, azonban nem maradt fenn.
  182. ↑ Vö. Sándor Anna 1994: Magyar család a nyelvhatáron. A Hét 39/32, 14 (augusztus 5.) a nyelvsziget peremén figyelhető meg a legnagyobb lemorzsolódás - 20% alá; 39/33, 14 (augusztus 12.) hibásan 1945 óta nem számol magyar iskolával/ osztállyal. Hasonlóan értékel Dávid Zoltán is (A magyar-szlovák nyelvhatár változása századunkban. Hitel 7/5 (május), 73; hibásan a Zsitva-völgyéhez számítva a falut, ami csak fenntartással igaz részben).
  183. ↑ Csámpai Ottó 1994: Viharvert nemzettudat. Pozsony, 22.
  184. ↑ Kis János-Sziklay János 1902 (szerk.): A katholikus Magyarország 1001-1901. Budapest, 639; A Nyitrai egyházmegye térképe[halott link]
  185. ↑ Némethy, L. 1894: Series Parochiarum et Parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis. Strigonii, 174; Hunka-Mácsay 1999, 21-22.
  186. ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)
  187. ↑ Fényképek a falu életéből. [2015. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 21.)
  188. ↑ Evidencia občianskych združení. [2013. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 12.)
  189. ↑ Cétényke VI/1, 2.
  190. ↑ bumm.sk Archiválva 2018. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben; ujszo.com Archiválva 2018. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben; cas.sk Archiválva 2018. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben; nitraonline.sk Archiválva 2018. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben; nitraden.sk Archiválva 2018. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben; mynitra.sme.sk Archiválva 2018. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben és továbbiak.
  191. ↑ felvidek.ma események. [2018. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 5.)
  192. ↑ byvajdobre.sk
  193. ↑ Bel, M. 1742: Notiale Hungariae novae geographico-historica IV. Viennae, 410 No 99: "Pán, adtinuit olim ad gentem, hinc denominatam, agro, si quis alius, sterili circumsessus"[5][halott link]; Nyitra vm. térképe[halott link]; Bars vm. térképe[halott link]
  194. ↑ Korabinsky, J. M. 1786: Geographisch-historisches und Producten-Lexikon von Ungarn. Preßburg, 516.
  195. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  196. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.   Mivel a szerző Nyitra vármegye esetében korábbi adatokat használ (vö. Benda Gyula 2006, 116-119), valószínű, hogy ezen felekezeti adatok a falu esetében az 1830-as évek körülre tehetőek. Lásd: Fényes Elek 1843: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. II, 294. Forrása egyházi schematismusok vagy Nagy Lajos 1828-as műve (Notitiae Politico-Geographico-Statisticae Inclyti Regni Hungariae, Partium que Eidem Adnexarum) lehet.
  197. ↑ 1899 Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  198. ↑ Kiss József 1979: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején 1702-1731. Budapest, 21 peregrinusok származásának felsorolásában Nemespány.
  199. ↑ Emil Stodola 1919: Slovenské menšiny na rozhraní maďarsko-slovenskom. Praha, 27.
  200. ↑ Vö. 1940 Národnostná hranica slovensko-maďarská v ostatných dvoch storočiach; Varró István 1941: A belvederi magyar-szlovák határ. Felvidéki Újság 4/218, 6 (1941. szeptember 24.)
  201. ↑ MV SR - ŠA Nitra, ŽN-I, Dicalia 1828, okr. Nitra, Nekompletné sumáre dikálnych súpisov obcí okr. Nitra 1829-1830
  202. ↑ A faluban épült plébánia a 20. században, de nem volt használatban.
  203. ↑ 1920 Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Budapest, 151. Archiválva 2014. március 28-i dátummal a Wayback Machine-ben; Anton Granatier 1927: Slovensko-maďarské etnické rozhranie. Sborník Museálnej slovenskej spoločnosti 21, 86; Kniezsa 1941, 32.
  204. ↑ Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 20.
  205. ↑ Nagy Lajos 1828: Notitiae Politico-Geographico-Statisticae Inclyti Regni Hungariae, Partiumque Eidem Adnexarum I. Budae, 229
  206. ↑ Schematismus Strigoniensis 1825, 121; 1826, 121; 1827, 121; 1835, 122; 1836, 122; 1837, 121-122; 1838, 121-122; 1840, 121-122; 1841, 120.
  207. ↑ Schematismus Strigoniensis 1848. Budae.
  208. ↑ 1856 Magyarországot illető Országos Kormánylap 7. évfolyam, II/2, 162 (1856. 9. 15.)
  209. ↑ Schematismus Strigoniensis 1864. Strigonii, 216.
  210. ↑ A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1873. Archiválva 2009. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben; Alois Vojtěch Šembera 1876: Mnoho-li jest Čechů, Moravanů a Slováků a kde obývají. Časopis Musea Království Českého L, 412.
  211. ↑ Sebők, L. (összeáll.) 2005: Az 1869. évi népszámlálás vallási adatai, 132.
  212. ↑ Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet, 477. sz., 332.
  213. ↑ Dvorzsák János 1882: Magyarország helységnévtára tekintettel a közigazgatási, népességi és hitfelekezeti viszonyokra. Budapest, 435.
  214. ↑ Magyarországi Rendeletek Tára 1885, 2017 - 250. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 1,924. eln. számú körrendelete és szabályrendelete, az izraelita anyakönyvek vezetése tárgyában; 1994 Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április. Budapest, 837.
  215. ↑ 1994 Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április. Budapest, 855.
  216. ↑ 1892 A Magyar Korona országainak helységnévtára. 384, 1406, 1532, 1685; Magyarország Helységnévtára 1892. Archiválva 2010. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben; Jekelfalussy József 1895 (szerk.): Magyarország helységnévtára Archiválva 2013. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  217. ↑ 1897 A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben 62. tábla Archiválva 2015. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  218. ↑ Frommer Sándor és társa, Schik Jakab, illetve Varsányi Károly és társa, mind számos birtokos földjén gazdálkodva. Lásd: 1897 A magyar korona országainak gazdaczímtára Archiválva 2017. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben 38. oldal Archiválva 2015. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  219. ↑ Komlóssy i.m., 204
  220. ↑ vagy 749 (1912 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 790. Archiválva 2019. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben)
  221. ↑ A Magyar Korona Országainak Helységnévtára 1902 Archiválva 2009. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, 1069; Lubor Niederle 1903: Národopisná mapa uherských Slováků - na základě sčítání lidu z roku 1900, 31; Lubor Niederle 1906: Uherští Slováci.
  222. ↑ A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913. Budapest, 975; 1913 Magyar Statisztikai Közlemények 39. Községi háztartás 1908; Révai Nagy Lexikona XIV Mons-Ottó. Budapest, 1916, 323; Gyönyör József 1994: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában. 72; Lelkes György 1998: Magyar helységnév-azonosító szótár. Baja, 434.
  223. ↑ Népszámlálási adatok 1910. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  224. ↑ Kepecs József 1996 (szerk.): A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban 1880–1941. Budapest, 166.
  225. ↑ Az ág. hitv. ev. egyház Egyetemes Névtára 1913, 94.
  226. ↑ Schematismus Strigoniensis 1914, 89.
  227. ↑ ŠA Nitra, sčítanie ľudu 1919 film č. 812/3; 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 50; Slovenský národopis 1992, 300.
  228. ↑ Aleksej Leonidovič Petrov 1928: Příspěvky k historické demografii Slovenska v XVIII.-XIX. století.
  229. ↑ Úradné Noviny Župy Nitrianskej I/15a, 275 (1923. augusztus 25.)
  230. ↑ A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól. [2013. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  231. ↑ Szlovákiai Magyar Adatbank[halott link]; Sziklay Ferenc (összeáll.): Összehasonlító statisztikai kimutatás. 20.
  232. ↑ Jócsik Lajos 1943: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken. Budapest, 9-10, 14-15, 41; Popély Gyula 1991: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945. 159. Lásd még Popély Gyula 1989-es cikkét a Századokban az 1930-as népszámlálás hitelességét illetően.
  233. ↑ Thirring Lajos 1939: A Felvidék visszacsatolt területén végrehajtott népösszeírásnak előzetes eredményei. Magyar Statisztikai Szemle, 25.; Megjegyzendő, hogy ebben nem szerepelnek a helyi katonaság (határőrség), mint ahogy a népszámlálás időpontjáig le nem szerelt, vagy haza nem tért személyek sem, illetve a végleges határkiigazításon kívül eső lakosok, ami Nemespannt is érintette. Vö. Thirring 1939, 3.
  234. ↑ Uj Idők Lexikona XIX Nád-Oratio. Budapest, 4709.
  235. ↑ upn.gov.sk
  236. ↑ 1939 Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok- és állatösszeírás. Budapest, 68-69, 104-105.
  237. ↑ Szeghalmy, Gy. 1940: Felvidék. Budapest, 639; A Schematismus Strigoniensis 1940, 111 szerint 758 katolikus, 22 ágostai hitvallású
  238. ↑ Szlovákiai Magyar Adatbank, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Szlovákia településeinak adatbázisa, 1941-es népszámlálási adatok.
  239. ↑ 1990 1941. évi népszámlálás - Demográfiai adatok községenként (Országhatáron kivüli terület). Kézirat, Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 342 No. 94
  240. ↑ Tátrai 2005, 335
  241. ↑ Gyurgyík László-Kocsis Aranka 2002 (szerk.): Társadalom - tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből. Pozsony, 53, 58; Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
  242. ↑ Nagyszombati Egyházi Lvt, prez. 5953 (1945. november 20.)
  243. ↑ Gyurgyík László 2021: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi és felekezeti összetétele az 1950. évi népszámlálás adatai alapján. Somorja, 65, 121. p. 13: A cenzus nem nyújt használható adatokat a magyar lakosság számára vonatkozólag.
  244. ↑ Štatistický lexikon obcí ČSSR 1965. Praha, 1966, 440 Ekkor még működött az alsó tagozatos helyi iskola.
  245. ↑ 1980 Encyklopédia Slovenska IV. N-Q. Bratislava, 259.
  246. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
  247. ↑ Schématizmus slovenských katolíckych diecéz 1971. Bratislava, 292.
  248. ↑ A falukrónika szerint csak 502 volt, az 1982 Statistický lexikon obcí ČSSR II. Praha, 1076 alapján.
  249. ↑ Gyurgyík László 1994: Magyar mérleg. Pozsony, 154.
  250. ↑ Gyurgyík 2017, 103.
  251. ↑ statistics.sk. [2013. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 11.); 1996 A Szlovák Köztársaság településeinek nemzetiségi, vallási adatai 1991. Budapest, 57.
  252. ↑ A magyarság megfeleződése az elöregedő korfával magyarázható (Tátrai Patrik 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi Értesítő 2005, 339.); Gyurgyík László 2006: Népszámlálás 2001 – A szlovákiai magyarság demográfiai, település és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években.
  253. ↑ infostat.sk
  254. ↑ Archivált másolat. [2013. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  255. ↑ Archivált másolat. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 16.)
  256. ↑ ma7.sk
  257. ↑ Ján Svetoň 1943: Die Slowaken in Ungarn - Beitrag zur Frage der statistischen Madjarisierung, 160; Kepecs József 1995: A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1880-1941), 194.
  258. ↑ Hunka/Mácsay 1999, 18; Novák, J. 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z, 87-88 (Egy 1883-as dokumentumról, a leírása szerint olajfaágakkal, ami az egyházra utalna, de eredete nyilvánvalóan téves, hiszen a korábbi pecséten búzakalászok láthatóak).
  259. ↑ Adalékok Nemespann pecséttörténetéhez, Családban marad 2009/1, 15–19; Vázlat Nemespann pecséttörténetéről I., Családban marad 2010/1, 5-11.[6] Archiválva 2014. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
  260. ↑ Kartous, P. – Vrteľ, L. 2005: Heraldický register Slovenskej republiky IV. Martin, 170-171.
  261. ↑ Az 1996-os javaslat enyhén eltér ettől, így elképzelhető, hogy volt egy ilyen pecsétnyomó változat is. Lásd Jozef Novák 1997: Mestská a obecná symbolika - Paňa. Obecné noviny 7/12, 17 (március 18.)
  262. ↑ Heraldický register[halott link]
  263. ↑ Nyitraivánkai levéltár, Verebélyi predialisták iratai
  264. ↑ Hunka/Mácsay 1999, 30
  265. ↑ Csal. mar. 2009/2, 103. [2013. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 1.)
  266. ↑ Ezt az állapotot tükrözik a katonai felmérések szelvényei.
  267. ↑ Ozorai 1887, 66, 118; Kocsis 1997
  268. ↑ Vö. Közhasznu Honi Vezér - gazdasági, házi és tiszti kalendáriom 1843, 240 (például Szánthó János első alispán, Sisói (?) Balogh Zsigmond főszolgabíró, Ferenczy Károly kéri járásbeli gyám és mások).
  269. ↑ Csal. mar. 2010/1 (15. 1770 Csáti Szabó Tamás és a kocsmárosné afférja)
  270. ↑ Vö. Pallya család (PLE, Classis T, No. 486 Pallya István végrendelete 1751-ből; MV SR - ŠA Nitra, SAP, 43. doboz, No. 442)
  271. ↑ Simó János és Kovács Paló (ŠA Nitra, SAP kr. 14 1844 - 6K.2.6.1845/12), hasonlóan Nyitraivánkához 1788-ban (Keresteš, P. 2003: Dejiny Ivanky pri Nitre. Nitra/Bratislava, 114). A falu rendeleteinek másolata szerint 1817-től kezdve fogadták őket (MV SR Nitra, SAP, kr. 2b, 3. csomó, 15. sz.)
  272. ↑ Kocsis Aranka 1997: A vajkai szék nemesei. Pozsony, 60-64.
  273. ↑ Például Titka János (1968 Népi kultúra-népi társadalom 1, 140; 1974 Acta ethnologica Slovaca 1, 193; Nagykér 1946-os krónikája[halott link]; Száraz Pál 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 60-61; Szőke József 1993: Nagykér - monográfia. 141.), akinek dudájából a díszítetlen kecskefej a Duna Menti Múzeum néprajzi gyűjteményében található (Manga János: Népi hangszerek a Felföldön. Ethnographia 1939, 148-150; 1939: A visszatért Felvidék néprajza. In: A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 239-240).
  274. ↑ Major Ágoston 1963: Nagycétény cáfol. A Hét 8/26, 1.
  275. ↑ Magyar Nyelvőr 1914, 270 Királyra játszanak... Vö. Szentkereszty Tivadar nyelvészeti gyűjtésével.
  276. ↑ Jókai Mária-Méry Margit 1998: Szlovákiai magyar népviseletek. Érsekújvár, 116-125; Méry Margit 2002: Szlovákiai magyar parasztviseletek. Pozsony, 137-138; Vallová, Darina 2015: Z histórie odievania vo Vrábľoch. In: Vráble - príspevky k histórii mesta. Vráble, 104.
  277. ↑ Szentkereszty Tivadar 1895: Nyitramegyei népmondák. Ethnographia 6, 418; Ethnographia 33 1922, 85-86; Újfalusi Szentkereszty Tivadar 1927: Nyitrai népmondák. Ethnographia 38, 123-124; Magyar néprajzi lexikon V. vízilények (Diószegi Vilmos); Lásd még az 57. jegyzetet (malom).
  278. ↑ Mélyút Nagycétényben (is) ismert, Nemespannhoz kötése kérdéses.
  279. ↑ Holló Domokos 1934: A garabonciás diák alakja a magyar néphagyományban. Archiválva 2019. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Ethnographia 45, 20; Dominique Holló 1936: L’étudiant nécromancien - Un frère hongrois du moine bourru. Nouvelle Revue de Hongrie 54, 351; N. Bartha Károly et al. 1937: A magyarság szellemi néprajza - Zene, tánc, szokások, hitvilág, játék. A magyarság néprajza 4. Budapest, 442; Magyar Zoltán 2002: A mindentudó fű - Zoborvidéki mondák és hiedelmek. Dunaszerdahely, 25. Vö. Balassa Iván 1963 (szerk.): Karcsai mondák - Új magyar népköltési gyűjtemény 11. Budapest, 519); MNL; Mórocz Károly: Táltosok, tündérek, garabonciások. Irodalmi Szemle 1975/1, 38.
  280. ↑ Kovács Ágnes 1956: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében. Néprajzi Értesítő 38, 233.
  281. ↑ 140. Pipa Misó, 141. Az öreg koldus és a jószívű fiú, 142. A három holló, 143. A három fiú, 144. A mostohaleány, 145. Egy másik mostohaanya, 146. Halottidézés, 147. Lidérc
  282. ↑ Benedek Katalin 2006: A tengeri kisasszony - Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846-1858. Budapest, 32-34, 41, 205-218, 7. jegyzet; Magyar Zoltán - Varga Norbert 2018: Ortutay Gyula zoborvidéki folklórgyűjtése. Budapest.
  283. ↑ Bauko János 2013: Közösségi ragadványnevek használata a szlovákiai magyarok körében. In: Elmélet és empíria a szociolingvisztikában. Budapest, 61. Archiválva 2020. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  284. ↑ Vö. 2018 MUZAKT III. Érsekújvár, 47 12. jegyzet; Magyar-Varga 2018, 14: "...és jórészt a szlovák cselédek megtelepedése miatt szlovákosodott el az a Nemespann, ahol manapság mindössze négy magyar család él, a 20. század első felében azonban még kifejezetten nagy táji presztízzsel bíró falu volt."
  285. ↑ Hunka/Mácsay 1999, 23.
  286. ↑ Hunka/Mácsay 1999, 24-25.
  287. ↑ Weil Gézával kapcsolatban a 2021-es "Lieben und geliebt werden - Mein Leben nach Auschwitz-Birkenau" c. munkájában, Doris Fischer fordításában.
  288. ↑ FLE, Capsa 68, fasc. 9, No. 3-6; Lib. 28 1701, fol. 21; Liber Cantoralis, 146; Némethy 1894, 139, 196, 484; Kollányi 1900, 304-305.
  289. ↑ Szögi László 1994: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850. Budapest/ Szeged; Fazekas István 2003: A bécsi Pazmaneum magyarországi hallgatói 1623-1918 (1951) 320 No. 1965
  290. ↑ Némethy 1894, 293
  291. ↑ Némethy 1894, 113
  292. ↑ Némethy 1894, 213, 700.
  293. ↑ 2023 Biografický slovník slovenských archivárov. Bratislava.
  294. ↑ Koltai András 1998: A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666-1997 (Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997). Budapest, 406.
  295. ↑ 1862-1863 és 1865–1867 között a Nyitrai Piarista Gimnázium tanára (Csősz 1879, 809-810; Magyarország tiszti névtára 1863. Pest, 320)
  296. ↑ Schram Ferenc 1973: Csaplár Benedek szegedi éveiből. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972-73/1, 195-196.
  297. ↑ KrLT Rulla Provinciae Scholarum Piarum.
  298. ↑ 1887: A magyarországi kegyes-tanítórend névtára az 1887/8-diki tanévre. Budapest, 26, 57.
  299. ↑ Magyar életrajzi lexikon 1000-1990; Magyar színházművészeti lexikon; Tóth, Zs. 2004: Szelevény és templomai. Budapest, 6. Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  300. ↑ Természettudományi Közlöny 38. évf./ 441, 358. (1906. május 10.)
  301. ↑ A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja. Budapest, 1884.
  302. ↑ Néptanítók Lapja 1881, 333.
  303. ↑ Budapesti Hírlap 1889. november 6., 12.
  304. ↑ Igazságügyi Közlöny 3. évf./ 1, 38. (1894. január 22.); 4 évf./ 4, 47 (1895. március 25.); 5. évf/ 2, 45 (1896. február 20.)
  305. ↑ Igazságügyi Közlöny 6. évf./ 12, 45. (1897. december 29.); Borovszky 1899; PIM Életrajzi index.
  306. ↑ Igazságügyi Közlöny 16. évf. / 1, 15-16 (1907. január 31.); Budapesti Hírlap 27. évf./ 24, 18. (1907. január 27.)
  307. ↑ Budapesti Hírlap 32. évf./ 76, 15. (1912. március 29.)
  308. ↑ bosany.fara.sk. [2019. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 5.)
  309. ↑ Nyitraszerdahely Archiválva 2014. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben; [7] Archiválva 2019. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben; Iskolakrónika 13, 85. jegyzet.
  310. ↑ A magyar közalkalmazottak almanachja. Budapest, 407.
  311. ↑ Léh István - Koltai András 1998: Catalogus Religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Budapest, 34.
  312. ↑ Slovakiana Majcichov 1930 1046/540
  313. ↑ Veronika Slneková 2011: K dejinám židovskej komunity v Trnave do vzniku Slovenského štátu - Stručné dejiny židovského osídlenia v Trnave. Acta Judaica Slovaca 17, 207, 229 36. jegyzet.
  314. ↑ Veronika Slneková 1999: Zásahy proti židovským lekárom v Trnave v rámci tzv. riešenia židovskej otázky v rokoch 1938-1942. Acta Nitriensiae 2, 355.
  315. ↑ Új Kelet 44/4796, 9 (1964. április 30.)
  316. ↑ Új Kelet 45/4921, 17 (1964. október 2.)
  317. ↑ Magyar főnemesség genealógiája
  318. ↑ Motesíky Árpád 2001: Felvidéki vadászok életrajzi lexikona. Komárom, 21-22.
  319. ↑ Ki kicsoda Kassától Prágáig? 323.
  320. ↑ prijmeni.cz; Sirácká, E. 1968: Spomienka na MUDr. Alfréda Kormančíka. Československá radiologie 22/5, 359; Alexander Reško a kol. 2002: 100 rokov komárňanskej nemocnice. Komárno, 174; Vö. Ester Weissová-Fekete 2022: Muž
  321. ↑ 2014 Szarvasi Krónika 28
  322. ↑ Vö. Királyi Könyvek 1900/853 (p. 712, június 8.)
  323. ↑ Vö. Királyi könyvek 1907/175 (p. 697, január 28.)
  324. ↑ familysearch.org Nyitra keresztelési anyakönyv
  325. ↑ MKL
  326. ↑ Kiss László 1988: A himlőoltás kezdete Hont megyében a XIX. század első évtizedeiben. Orvostörténeti közlemények 121-124, 147.
  327. ↑ macse.hu
  328. ↑ Keresteš 2003, 103.
  329. ↑ František Pížl 1962: Zoznam pamiatok (nehnuteľných kultúrno-historických) v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 57 az akkor községházaként funkcionáló 19. századi kúriát is még számba vette; 1963 Pamiatky (nehnuteľné) Západoslovenského kraja v štátnych zoznamoch. Bratislava, 81 szerint eredetileg 17. századi reneszánsz építmény; Vlastivedný slovník obcí na Slovensku II K-R. Bratislava 1977, 368; Hudák, J. 1984: Patrocíniá na Slovensku. Bratislava, 288 - A szerző régebbi templomot is feltételez, lásd lejjebb; Báró Forster Gyula 1905: Magyarország műemlékei II - A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Budapest, 565.
  330. ↑ Nagy Gergely Domonkos 2014: Centrális téralakítás a magyar barokk szakrális építészetben. Archiválva 2016. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Doktori értekezés, BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék, 29, 66 244. jegyzet, 76. tézisek Archiválva 2016. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
  331. ↑ Iskolatörténeti feljegyzések i. m. 13.
  332. ↑ Súpis pamiatok na Slovensku II. Bratislava 1968, 446.
  333. ↑ 1968 Súpis pamiatok Slovenska II K-P. Bratislava, 446.
  334. ↑ Buday/ Csuthy 2016, 60; Vö. Ludiková 2002, 87; Tüskés 2016.
  335. ↑ lásd Vizy Katalin 1814-es végrendeletét és annak másolatait (ŠOBA Ivanka pri Nitre, fond Szántó, kr. 6/ fasc. A/ 2 etc; SAP, 83. doboz, Jegyzőkönyv 1800-1820, 489-490, 495)
  336. ↑ Rieger orgonák 1945 előtt Archiválva 2013. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben; A Rieger orgonákat rendelő települések Archiválva 2013. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  337. ↑ Motesíky, Á. 1992: Településlexikon. Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Nemespann, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Nyitragerencsér, Nyitrageszte. Hét 1992/19. sz., 13; Iskolatörténeti feljegyzések i.m., 12-13.
  338. ↑ A falu harangjára való első említés tudomásunk szerint 1682-ből Hamar Fruzsina végrendeletéből származik (ŠOBA Ivanka pri Nitre, fond SAP, kr. 76/ fas. 2/ No. 11)
  339. ↑ Archív Trnavskej arcidiecézy v Trnave, Int. 15/66; F. k. 2/769.
  340. ↑ Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal központi nyilvántartása Archiválva 2011. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben - Nyitra megyében 1521/0 sz. alatt.
  341. ↑ pamiatky.sk - Vyhľadávanie v digitálnych dokumentoch. [2014. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 7.)
  342. ↑ Motesiky Árpád 2005: Szent Orbán ünnepe a Zoboralján. Múltunk Emlékei 2005 május, 7-8.[halott link]
  343. ↑ Liszka, J. 2000: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Dunaszerdahely, 75 54. kép, 78 No. 66.
  344. ↑ Szlovákia emlékeinek összeírása szerint 1837-ből való, ez azonban a Lakits család helyi megjelenését tekintve túl korai. A felirat nyomán a kripta "csak" 1884-ben épülhetett (Hunka/Mácsay 1999, 27).
  345. ↑ Mariahilf motívum (Liszka József 2004: Mariahilf-tisztelet a Kárpát-medence nyugati felében. In: Bárth, D. - Laczkó, J. (szerk.): Halmok és havasok. Kecskemét, 287-300.)
  346. ↑ A hősi halottak között vannak partizánok (Jozef Menčík, Štefan Siklenka - utóbbit Bánnál végezték ki) és később visszatérők is (Szabó Ferenc). Nincsenek azonban polgári áldozatok (Agárdy Margit), ill. olyanok akik a faluban születtek (pesti zsidó áldozatok, ill. Mudri Ferenc Huszton elesett katona), de nem tudtak sorsuk felől, vagy nem itt éltek (Hunka/ Mácsay 1999, 27).
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nemespann&oldid=27065057”