PRP–4
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| PRP–4 | |
.jpg) | |
| Típus | tüzérségi felderítő harcjármű |
| Fejlesztő ország | Szovjetunió |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | Szovjetunió, Oroszország |
| Szolgálatban | 1984 |
| Gyártó | Rubcovszki Gépgyár |
| Gyártási időszak | 1980-as évek eleje |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 5 fő |
| Tömeg | 13,2 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6–20 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 1 db 7,62 mm-es PKT géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | UTD–20 |
| Teljesítmény | 220 kW (300 LE) |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 65 km/h |
| Hatótávolság | 550–600 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz PRP–4 témájú médiaállományokat. | |
Az PRP–4 Nadr (oroszul: ПРП–4 Нард) szovjet-orosz tüzérsėgi felderítő és célmegjelölő harcjármű, amelyet a rakétatüzérség számára fejlesztettek ki az 1980-as évek elején. A PRP–3 felderítő harcjármű továbbfejlesztett változata. GRAU-kódja: 1V121.
Története[szerkesztés]
A Cseljabinszki Traktorgyár (CSTZ) tervezőirodájában fejlesztették ki az 1980-as évek elején a hasonló feladatkörű PRP–3 tüzėrségi felderítő jármű leváltására. A tervezési és fejlesztési munkát V. L. Versinszkij irányította.
Sorozatgyártása az 1980-as évek elején kezdődött a Rubcovszki Gépgyárban (napjainkban az Uralvagonmas rubcovszki üzeme). 1984-ben rendszeresítették a Szovjet Hadseregben.
1988-ban jelent meg továbbfejlesztett változata, a korszerűbb elektronikai és elektrooptikai berendezésekkel felszerelt PRP–4M. Legújabb változata a 2008-ban bemutatott PRP–4A, ezt azonban nagy sorozatban nem gyártották.
Jellemzői[szerkesztés]
