Pókhálós almamoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Pókhálós almamoly
Hyponomeuta malinellus
Hyponomeuta malinellus
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Hyponomeutoidea
Család: Pókhálós molyfélék (Hyponomeutidae)
Alcsalád: Pókhálós molyformák (Hyponomeutinae)
Nem: Pókhálós moly (Yponomeuta)
Faj: H. malinellus
Tudományos név
Yponomeuta malinellus
Zeller, 1838
Szinonimák
  • Hyponomeuta malinellus
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pókhálós almamoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálós almamoly témájú médiaállományokat és Pókhálós almamoly témájú kategóriát.

A pókhálós almamoly (Yponomeuta malinellus) (Glossata) alrendjébe tartozó pókhálós molyfélék (Hyponomeutidae) családjának egyik, hazánkban mindenfelé előforduló faja (Mészáros, 2005, Pastorális, 2011).

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Palearktikus elterjedésű faj; hazánkban is közönséges (Mészáros, 2005).

Megjelenése[szerkesztés]

Hamvasfehér első szárnyát három sor apró, sötét petty díszíti. A szárny fesztávolsága 22–26 mm (Mészáros, 2005). Hátsó szárnya sötétszürke; rojtjai világosszürkék. Tora fehér (Brehm).

A hernyók feje fekete, és sárga testüket is sok fekete szemölcs borítja (Brehm).

Életmódja[szerkesztés]

Évente egy nemzedéke nő fel. Egyetlen tápnövénye az alma, amin a „nyári hernyófészek” feltűnő ugyan, de a hernyó kártétele nem jelentős (Mészáros, 2005). Az este és éjszaka aktív imágók nagyjából július első felében repülnek, és az almafák kérgére rakják kis petecsomóikat. A peterakásokat körülvevő sárga mirigyváladék idővel barna, ráncos kéreggé keményedik; a négy hét múlva kikelő hernyócskák eleinte igen lassan fejlődnek, és ez alatt a védőréteg alatt telelnek át. Téli szállásukat tavasszal hagyják el, és ekkor a friss leveleket eszik. Fejlődésük közben nagy, fehér, az ágakat és a leveleket behálózó, közös szövedékeket készítenek az ágvégeken; ebben a leveleket tövig lerágják. A sokat mozgó, fürge hernyók ha veszélyt éreznek, egy-egy fonálon leereszkednek a talajra, és ott menekülnek el. A bábozódás előtt mindegyik hernyó kis, fehér gubót szó magának a közös fészekben (Brehm).

A hernyók kártétele kedvező időjárás mellett igen jelentős lehet. Ritka azonban, hogy két, egymást követő évben is jelentős kárt tudjanak okozni, mert az élősködő darazsak (Masarinae) kordában tartják létszámukat (akárcsak a többi pókhálós molyét). Dél-Európában nemcsak az almafákat támadja meg, hanem a mandulát (Prunus dulcis) is (Brehm).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]