Pécsi Kesztyűgyár

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamerli Kesztyűgyár
Hamerli Kesztyűgyár, 20. század eleje
Hamerli Kesztyűgyár, 20. század eleje
Alapítva1861
Megszűnt1948
JogutódPécsi Kesztyűgyár
SzékhelyPécs, Vince utca
AlapítóHamerly János
Iparágkesztyűgyár, bőripar
Termékekkesztyű
Magyar cégjegyzékszám01-10-044090
Sablon • Wikidata • Segítség

A Pécsi Kesztyűgyár (1950-ig Hamerli J. Kesztyűgyár, 1982-től Hunor Pécsi Kesztyű) Hamerly János által 1861-ben alapított, Európa-hírű kesztyűgyára volt, egyben Magyarország első kesztyűgyára.

Története[szerkesztés]

Hamerly János 1894-ben

A pécsi kesztyűgyártás alapjai már a török időkre nyúlnak vissza, ebben az időben ugyanis a város kézművesei híresek voltak a kiváló minőségű bőreikről. Ennek köszönhető, hogy 1762-ben Ranolder Péter kesztyűsmester itt telepedett meg.[1][2] Hozzá köthető a pécsi kesztyűgyártás alapjainak lefektetése. Ekkoriban 8 kordovános és 4 tímár működéséről van ismeretünk.[3]

Hamerly János korszaka[szerkesztés]

Majdnem pontosan száz évre rá történt, hogy a pécsi születésű Hamerly János, aki tímártanulmányi elvégeztével az Osztrák–Magyar Monarchia több városában fejlesztette tovább tímármesterségét, 1861-ben, 21 évesen engedélyt kapott Pécsett kesztyű és sérvkötő gyártására.[4] Hamarosan bőrfestő műhelyt létesített szülei Kis-Flórián utcai házában.[4] Nemsokára, a Szalay Flórával kötött házassága után a Király utcába költöztek a műhellyel együtt, a mai Palatinus szálló helyére. A szállón ma emléktábla található.[5]

Hamerly 1865-ben Bécsben is nyitott egy üzemet, mely egyben a termékének szélesebb körű megismerését is jelentette (ezt 1874-ben zárta be).[5] Az 1873. évi bécsi világkiállításon érdemérmet, 1875-ben Neusalzban aranyérmet szerzett. Ekkoriban már a gyár nyugati prés- és varrógépeket is használt.

Emléktábla a pécsi Palatinus szálló falán

1877-ben a város kérésére a belvárosból új helyre költözött az üzem: a Tettye-patak partjára, a mai Vince, akkori Alsó-Puturla utcába került a gyár telephelye, a nyersbőrraktár és a tímárműhely is. 1878-bant 50 varrógép működött a Hamerly-üzemben és 25 ezer pár kesztyűt gyártottak le.[5] A cég sikereinek középpontjában a modernnek számító termelés (pl. elsőnek alkalmazott kesztyűvarrógépet és bőrvágógépeket az országban) mellett az alapanyagok gondos kiválasztása és megmunkálása állt.[6][7]

A millennium évei[szerkesztés]

Hamerly János 1895-ben, 55 éves korában hunyt el, vállalkozását fiai vitték tovább: Hamerli Imre (1867–1927) és István (1868–1903) 1894-ben kaptak iparengedélyt. 1896-ban 1600 tucat (kb. 20 ezer) pár kesztyűt állítottak elő itt, 1900-ban 178 személyt foglalkoztatott a cég. Az 1903-ban 40000 korona állami támogatást is igénybe véve átépítették az üzemet, a kor igényeinek megfelelő ipari nagyüzemű bőr- és kesztyűgyárrá. István nem sokkal a gyáravató után elhunyt, helyére fivére, Károly lépett.[3] Ekkoriban 200 fő dolgozott a gyárban, köztük nők, és 12-14 éves gyerekek is.[5] 1907-ben a Pécsi Országos Ipar és Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron természetesen saját pavilonja volt a Hamerli Kesztyűgyárnak is.[8] A cég az 1900-as Párizsi Világkiállításon oklevelet szerzett, Ferenc József király a "Császári és Királyi Udvari Szállító" címet adományozta a gyárnak.[3]

A két világháború között[szerkesztés]

Az I. világháború érzékenyen érintette a céget, mind alapanyag, mind forgalom szempontjából, ráadásul a munkások egy részét (köztük a cégvezető Hamerli Károlyt is) behívták katonának.[3] 1918-ban a Hamerli-örökösök felosztották a családi vagyont:[9] Imre kapta a Király utca 5. szám alatti Pannónia Szállót (ez az 1913-ban lebontott Hamerli-ház helyére épült, melyben régen a műhely is működött), a frontról hazatérő Hamerli Károly (1881–1960) pedig a kesztyűgyárat.[5][10]

A két világháború között aztán folytatódott a minőségi kesztyűtermelés bővülése, bár az 1929-es világválság és az importkorlátozások időlegesen a termelést is akadályozták.[3] 1940-ben már négyszáz ember dolgozott a gyárban.[11] A gyárat ekkoriban már a harmadik generációs Hamerli Károly (1904–1985) vezette, aki Karlsruhéban szerzett bőrvegyészeti képesítést. Ő maga az államosítás után a bőrgyár díszműbőr-gyár részlegéhez került, mely a kesztyűgyár alapanyagát is szolgáltatta.[9] 1942-ben a kesztyűgyár álló- és forgótőkéje összesen 2,1 millió pengő volt (ekkoriban már két másik kesztyűgyár is volt a városban: az 1926-ban alapított Spineth F. és Fia Kesztyűgyár cég 78 ezer P tőkével, az 1919-ben alapított Turul Kesztyűgyár 140 ezer P tőkével).[12]

Az utolsó békeévben 234 ezer, 1948-ban már csak 57 ezer pár kesztyű készült a gyárban.[3]

A szocializmus alatt[szerkesztés]

1948. március 25-én, mint minden 100 fő felett foglalkoztató üzemet, a kesztyűgyárat is államosították, a másik két pécsi céget beleolvasztották. Az újonnan kinevezett munkásigazgató Sztipánovits József lett. Ez év novemberében a céghez tartozó bőrgyártást átköltöztették a Pécsi Bőrgyárhoz.[13] Az 1950-es évek elején lett a cég neve Pécsi Kesztyűgyár. 1950-ben a gyárból 265 ezer pár kesztyű került ki.[5] Az államosítás során fontos szempont volt, hogy a Hamerli-család, a kizsákmányoló tőkés tulajdonosok helyett a munkások kezébe kerüljön a cég, Sztipánovits is a gyár tímáraként dolgozott korábban.[14] A cég a luxustermékek helyett olcsó, minőségi termékek tömegtermelését tűzte ki célul.

Az államosítás ezáltal a cég számára egyfajta új aranykorszak eljövetelét jelentette: a szocialista tervgazdálkodás kereteibe illő gyárban 1953 és 1956 között a munkások létszáma megduplázódott,[15] 1955-re már 458 ezer kesztyű készült a gyárban, melynek felét külföldre importálták. A gyár számára a nyersanyaghiány miatt engedélyezett volt a külföldi alapanyag beszerzése is.[3] A hatvanas évektől kezdve a Pécsi Kesztyűgyár több dunántúli városban (Siklós, Nagyatád, Marcali, Dombóvár) is üzemeket nyitott. A hagyományos báránybőr mellett nagy mennyiségű sertésbőr alapanyagot is felhasználtak.

Pécsi sportkesztyűk 1983-ból

Az 1980-as években a tőke export elérte a 14-15 millió dollárt,[15] az évtized elején már több, mint 1000 embert foglalkoztatott a gyár, mely immáron egymillió pár kapacitással üzemelt,[11] de egyes források szerint az évtized során 3000 főt is foglalkoztatott és évi 3 millió pár kesztyűt is gyártott a cég fénykorában (melynek mintegy egyharmadát szovjet exportra szállította). Mindeközben a gyár a hetvenes évektől kezdve bőrruhák, cipő felsőrészek, illetve sportkesztyűk gyártásával is foglalkozott. A cég számára fontos szempont volt a különböző kesztyűmodellek tervezése is, 1966 és 1996 között több, mint 26 ezer modellt terveztek.[3]

1982 júliusában a cég neve Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalatra változott, ebben az időszakban az országos televízióban és az újságokban is gyakran lehetett találkozni a Pécsi Kesztyű reklámjaival.[16] A korszakról szóló beszámolókban megoszlanak a vélemények, hogy a mennyiségi termelés mennyire ment a minőség rovására. Ebből az időszakból megemlítendő Déri János személye, aki az állami kesztyűgyár egyetlen igazgatóhelyettese volt, és akinek a nevéhez köthető a gyár történetét feldolgozó könyv, mely emléket állított a Hamerli-dinasztiának és a gyár hőskorának, illetve a siklósi várban egy ideig a gyár történetét bemutató állandó kiállítást is szervezett.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

A cég a sikerek ellenére a rendszerváltás után gyors hanyatlásnak indult, többek között a szovjet felvevőpiac eltűnésével (mely a 90-es évek végi rubel-válságig részlegesen megmaradt), illetve a megugró infláció okozta tőkeproblémák miatt. A céget feldarabolták, egy részét privatizálták, egy részét felszámolták, de a kesztyűgyár tulajdonképpen megszűnt.

1991 júniusában a legmodernebb gyáregységnek számító Hunor Kesztyűgyár 2-es üzeme különvált Penta Kesztyűgyár néven.[3] A különvált cég 550 dolgozóval évi félmillió pár kesztyűt gyártott ekkoriban, éves árbevétele 450 millió Ft körül mozgott, de 1993 tavaszára már csak kb. 230 dolgozó maradt, amikor a cég csődbe ment.[17][18] Szintén 1991-ben történt, hogy megalakult a Hunor-Skandinávia Kft 60-70 korábbi Hunor-munkással.[3][19]

A Hunor Pécsi Kesztyűgyár 1992-ben 1300 főt alkalmazott,[20] és ebben az évben jelentett csődöt. A több mint félmilliárd forint kifizetetlen tartozással rendelkező Hunort a hitelezők ugyan nem számoltatták fel, viszont igen kemény feltételeket szabtak a fennmaradáshoz.[21] A cég részlegesen talpra tudott állni, 1996-ban 800 főt alkalmaztak, 1997-re a hitelek felét törlesztették.

1999-ben feldarabolták a Hunor céget tevékenységi körül szerint öt különböző kft-re (cipő-, divatkesztyű-, sportkesztyű-, bőrruha- és táskagyártó cégek).[22]Ezután a "kiürített" részvénytársaságot felszámolták.[23] A Hunor Sportkesztyű Kft. Sellyén van bejegyezve, jelenleg is működik, a többi kft-t 2005-ben számolták fel.

Kesztyűmanufaktúrák[szerkesztés]

A kesztyűgyártásban felhalmozott tudást, a képzett munkások egy részét és a pécsi kesztyű márkanévben rejlő lehetőséget a fentieken túl számos újonnan alapított manufaktúra igyekezett kihasználni. Például a Penta Kesztyűgyár felszámolásában részt vevő Hornicz József hozta létre 1994-ben a Szomor-Hornicz (Szom-Hor) Kesztyűgyártó Kft-t, mely 2011-ben Angster József-díjat kapott.[24][25]

Ezek a cégek a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamaránál a pécsi kesztyű elnevezést levédették, melyet csak a hagyományos kesztyűgyártást használó cégek használhatnak. 2011-ben létrejött a Pécsi Kesztyű Klaszter, mely ebben az évben a Ferencesek utcájában mintaboltot nyitott. A termelés a régi idők töredékét éri csak el, például a klaszter legnagyobb tagja, a Gant Kesztyű honlapja szerint 2006-ban évi 150 ezer pár kesztyűt gyártott, az azóta megszűnt Szom-Hor honlapja szerint évi 100 ezer pár kesztyűt készített; az utóbbi utódjának számító Karma Pécsi Kesztyű 2017-ben 30-35 embert foglalkoztatott és 30 ezer pár kesztyűt értékesített.[11] De a manufaktúrák nem is célozzák meg a régi idők mennyiségét, a globalizált piacon az árversenybe nem lehet beszállni, a minőségi kézműves technológia kereslete és kínálata is jóval kevesebb kesztyűt jelent a kommunista időszakhoz képest.

2014-ben a Hamerli-család Pécsi Kesztyűje értékteremtő tevékenységének elismeréseként Magyar Örökség díjat kapott.[9] A Hamerli nevet ma egy Párizsban működő cég használja.[26]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Alpa Gloves: Rólunk. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  2. ↑ Gant Pécsi Kesztyű: A pécsi kesztyűgyártás gyökerei. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  3. ↑ a b c d e f g h i j Haffner Tamás: A pécsi kesztyűgyártás múltja és jövője (pdf). Köztes-Európa: társadalomtudományi folyóirat pp. 115-123, 2014
  4. ↑ a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 287. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  5. ↑ a b c d e f Egy iparosdinasztia, amely a nagyok közé emelte Pécset. PécsMa.hu, 2017. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  6. ↑ Ágh Timót. Emléklapok Pécs szabad királyi város múltjából és jelenéből (1894) 
  7. ↑ szerk.: Ódor Imre: Baranya megye évszázadai (1000-1918) – Tanulmányok és források Baranya megye történetéből (Pécs, 1996). Pécs: Baranya Megyei Levéltár (1996). ISBN 9638100400 
  8. ↑ Gál Éva: Iparosodás és városfejlődés kapcsolata Pécsett a dualizmus idején. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  9. ↑ a b c Sey Gábor: A Magyar Örökség díjjal kitüntetett Hamerli család dicsérete (pdf), 2014. 06
  10. ↑ Hamerli Károly. Baranyai Digitár (Csorba Győző Könyvtár). (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  11. ↑ a b c Madonna és Ryan Gosling is ezt hordja: a pécsi kesztyű diadalútja Hollywoodig. HVG, 2018. január 31. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  12. ↑ T. Mérey Klára: Pécs gyáriparának legfontosabb adatai egy 1942-ben készült felmérés tükrében. In A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002). 2003. ISSN 05534429  
  13. ↑ A Hamerli kesztyűgyár bőrkikészítője az Első Pécsi Bőrgyárba költözik pp. 5. Dunántúli Napló, 1948. november 30.
  14. ↑ Tíz éve miénk a gyár! pp. 5, 1958. március 25.
  15. ↑ a b Vége a Pécsi Kesztyűnek?. Magyar Nemzeti Digitális Archívum, 2014. november 13.
  16. ↑ Pécsi Kesztyű. YouTube
  17. ↑ Penta Kesztyűgyár Pécsett pp. 1. Új Dunántúli Napló, 1991. június 27.
  18. ↑ Felmondtak 230 dolgozónak a pécsi Penta Kesztyűgyárban pp. 1. Új Dunántúli Napló, 1993. április 14.
  19. ↑ MHB mentőkötél a Hunornak pp. 1. Új Dunántúli Napló, 1993. április 14.
  20. ↑ Amerikai szakértő a HUNOR-nál pp. 7. Új Dunántúli Napló, 1992. július 30.
  21. ↑ Lélegzethez juthat a Hunor Kesztyűgyár pp. 9. Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember 10.
  22. ↑ Új tulajdonosok a Hunornál. napi.hu, 1999. június 15. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  23. ↑ Felszámolják a pécsi Hunor Rt.-t. napi.hu, 1999. szeptember 29. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  24. ↑ Szomor-Hornicz Kesztyűgyártó Kft.. Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara
  25. ↑ A 2011. év kamarai kitüntetettjei. Kreatív Ipari Klaszter, 2012. február 10. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  26. ↑ World of Hamerli - Heritage (angol nyelven). [2021. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 29.)

További információk[szerkesztés]

  • Déri János, Gungl Ferenc, Jancsi Gyula. A Pécsi Kesztyűgyár története: 1861-1976. Pécs: Pécsi Kesztyűgyár (1977). ISBN 0809000008630 
  • Déri János, Gál Éva, Márfi Attila. Kesztyűkönyv – Kesztyűviselet, kesztyűs mesterség, Pécsi Kesztyű. Pécs: Janus Pannonius Múzeum (2016). ISBN 978-963-9873-41-4 
  • Lenkei Lajos. Negyven év Pécs életéből – Egy pécsi ujságiró visszaemlékezései. Pécs: Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt. (1922) 
  • Marczi Mihály: A Pécsi Kesztyűgyártól a Hunor Rt-ig. Az államosítástól a privatizációig. A nagyüzemi pécsi kesztyűgyártás virágzása és hanyatlása; Gant Kft., Pécs, 2019
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pécsi_Kesztyűgyár&oldid=26707336”