Pársva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pársva 7. századi ábrázolása (Victoria and Albert Museum, London)

Pársva vagy másképp Pársvanátha (szanszkrit: पार्श्वनाथ ; angol: Parshvanatha) a huszonharmadik tírthankara a dzsainizmusban.

Ma valódi történelmi személynek tekintik, aki a Kr. e. 9. században született (mintegy 250 évvel Mahávíra előtt). [1] A hagyomány szerint 70 éven át ét vándoraszkétaként élt, és a négyszeres önmegtagadás törvényét tanította, melynek alapelemei:

  • ahinszá (nem-ártás)
  • aszatja-tjága (igazmondás, ld. még szatja)
  • asztéja (a tulajdon tisztelete)
  • aparigraha (nem-kötődés sem emberekhez, sem tárgyakhoz)

A 11. századi dzsaina kommentátorok alapján az utóbbi magába foglalja a brahmacsarja (önmegtartóztatás) elvét is, a Mahávíra által kijelölt ötödik nagy fogadalmat.

A dzsaina iratokban Pársva "a legjobb", "a megvilágosodott", "a mindentudó", akihez Biháron és Nyugat-Bengálon keresztül tett vándorútjai során egyre több követő csatlakozott. Ezeken a helyeken ma is nagy tisztelet övezi a nevét, különösen a Szamméta-hegyen (Parasnath), ahol elérte a nirvánát és meghalt. [1]

Észak-Indiában számos helyen találtak Pársva-ábrázolásokat, amelyeken az e dzsinát jelképező, kobrák alkotta védőernyő alatt ül.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009