Ugrás a tartalomhoz

Párizsi utca esőben (Caillebotte-kép)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párizsi utca esőben (Rue de Paris, temps de pluie - Jour de pluie à Paris, au croisement des rue de Turin et rue de Moscou)
MűvészGustave Caillebotte (1877)
Műfajcityscape
Mozgalom
Magasság212,2 cm
Szélesség276,2 cm
MúzeumArt Institute of Chicago
GyűjteményArt Institute of Chicago
Katalógusszám57 (Gustave Caillebotte catalogue raisonné, 1994)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi utca esőben témájú médiaállományokat.

A Párizsi utca esőben (Rue de Paris, temps de pluie) című festmény Gustave Caillebotte alkotása, amely az Art Institute of Chicago gyűjteményének része.

Keletkezése[szerkesztés]

Az 1877-ben készült monumentális (212,2 × 276,2 centiméteres) olajképet a művész legfőbb alkotásának tekintik. A festmény egy nagy kereszteződést ábrázol, néhány percnyi gyaloglásra a Saint-Lazare-vasútállomástól. Caillebotte ezen a környéken nőtt fel. Gyerekkorában azonban még keskeny, kanyargós utcák futottak ezen a helyen, amelyek a Georges Eugène Haussmann által szorgalmazott városmodernizációnak estek áldozatul.[1]

A kép Párizs miliőjének változását ragadja meg. Az előtérben életnagyságú figurák haladnak esernyőjük alatt, az utolsó divat szerint öltözve, mögöttük szigorú rendben állnak az új épületek és illeszkednek egymásba a frissen lerakott macskakövek. Ezzel a renddel ellentétes hatást keltenek a térdben elvágott alakok, valamint az aszimmetrikus kompozíció: a festményt középen elválasztó lámpaoszloptól jobbra eső rész jóval zsúfoltabb a másiknál. A nyíltan kortárs téma a megszokottnál radikálisabb érzékiséget igényelt. Ezeknek köszönhetően a kép uralta az 1877-es impresszionista kiállítást, amelyet jelentős mértékben maga az alkotó szervezett.[1]

A festményt méltatta Émile Zola is, akit különösen az előtérben látható, szemből érkező pár realizmusa nyűgözött le. Az író az egyik legmerészebbnek nevezte az impresszionista alkotók közül Caillebotte-t. A kiállítást látva sokan fényképhez hasonlították a festményt, hiszen a kompozíció előterében elhelyezett figurák élesen látszanak, míg a háttérben elhelyezett alakzatok egyre homályosabbak lesznek helyzetüknek megfelelően.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]