Párizsi békeszerződés (1783)
| Párizsi békeszerződés | |
.jpg) | |
| A békeszerződés első oldala | |
| Megszövegezve | 1782. november 30. |
| Aláírás dátuma | 1783. szeptember 3. |
| Aláírás helye |
 Párizs, Franciaország |
| Aláírók |
 David Hartley John Adams Benjamin Franklin John Jay |
| Életbelépés | 1784. május 12. |
| Nyelvek | angol |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi békeszerződés témájú médiaállományokat. | |
A párizsi békeszerződést, Párizsban írták alá az Egyesült Államok és III. György brit király képviselői, 1783. szeptember 3-án. A megállapodás hivatalosan véget vetett az amerikai függetlenségi háborúnak és az általános konfliktusnak a két ország között. Ez a békeszerződés állapította meg a határokat Brit-Észak-Amerika (később Kanada) és az Egyesült Államok között, ezt a rendelkezést a britek „rendkívülien nagylelkűnek” tartották.[1]
A szerződések, melyek békét hoztak az Egyesült Államok támogatói és az Egyesült Királyság között, párizsi béke néven ismertek.[2][3] A békeszerződés pontjai közül napjainkra csak az első maradt hatályban.[4]
Pontok[szerkesztés]
Preambulum: kijelenti, hogy mindkét fél célja, hogy „elfelejtse múltbéli félreértéseit és különbségeit” és „örökös békét és harmóniát biztosítson.”
- Britannia elismeri az Egyesült Államokat (New Hampshire, Massachusetts Bay, Rhode Island and Providence Plantations, Connecticut, New York, New Jersey, Pennsylvania, Delaware, Maryland, Virginia, Észak-Karolina, Dél-Karolina, és Georgia), mint szabad, szuverén és független államok és, hogy a Brit Korona és annak utódjai feladják igényüket a kormányra, a tulajdonára és területi jogaira, és így annak egészére,
- Az Egyesült Államok határainak felállítása, beleértve, de nem csak az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között, a Mississippi folyótól a déli gyarmatokig. Britannia feladja korábban tulajdonolt földjeit,
- Az Egyesült Államok halászai halászati jogot kapnak a Grand Banks területén, Új-Fundland partjai mentén és a Szent Lőrinc-öbölben,
- A törvényesen létrehozott és létező adósságok elismerése és kifizetése a hitelezőknek mindkét oldalon,
- A Konföderáció Kongresszusa „komolyan fogja javasolni” állami törvényhozásoknak, hogy elismerjék az elkobzott földek jogos tulajdonosait és „biztosítsák az összes vagyon és birtok kártérítését, jogok visszaállítását, amiket a brit állampolgároktól (lojalisták) elkoboztak,”
- Az Egyesült Államok megakadályozza a lojalisták vagyonának jövőbeli elkobzását,
- Mindkét oldal elengedi hadifoglyait. Minden brit vagyon, ami az Egyesült Államokban van, ott is marad,
- Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is kap állandó hozzáférést a Mississippi folyóhoz,
- Területek, amiket bármely fél a békeszerződés után szerez meg, vissza lesz juttatva ellensúlyozás nélkül,
- A békeszerződés ratifikációja az aláírást követően hat hónapon belül megtörténik.
Záró rendelkezés: „Elkészülve Párizsban, ezen harmadik napján szeptembernek, az Úr ezerhétszáznyolcvanharmadik évében.”
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ American foreign relations: A history, to 1920. Cengage Learning, 20. o. (2014. január 1.). ISBN 978-1305172104
- ↑ Richard B. Morris. The Peacemakers: the Great Powers and American Independence (angol nyelven). Harper and Row (1965)
- ↑ Jeremy Black. British foreign policy in an age of revolutions, 1783–1793 (angol nyelven). Cambridge University Press, 11–20. o. (1994. április 13.). ISBN 978-0521466844
- ↑ Treaties in Force A List of Treaties and Other International Agreements of the United States in Force on January 1, 2016 (angol nyelven) (PDF). United States Department of State. (Hozzáférés: 2023. március 14.)
|
