Pápay József (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pápay József
Született 1873. július 1.
Nagyigmánd
Elhunyt 1931. június 9. (57 évesen)
Debrecen
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
finnugrista,
egyetemi oktató

Pápay József (Nagyigmánd, 1873. július 1.Debrecen, 1931. június 9.) nyelvész, a magyar finnugrisztika jelentős képviselője, a debreceni egyetem első magyar és finnugor nyelvészet professzora; Zichy Jenő harmadik expedíciójának tagja, az obi-ugor népek és nyelvek kutatója volt.

Életpályája[szerkesztés]

Kisbirtokos szülők fia, középiskolai tanulmányait 1885-1892 között Pápán végezte; már ekkor franciául, olaszul, sőt törökül is tanult. A pesti egyetemen a bölcsészettudományi karra iratkozott be, ahol többek között a franciával és a magyar-ugor összehasonlító nyelvészettel foglalkozott, ifj. Szinnyei József finnugor és Simonyi Zsigmond magyar előadásait hallgatta. Még egyetemi hallgató korában Szarvas Gáborhoz került adlátusnak, aki szintén nagy befolyást gyakorolt szellemi életére.

Simonyi Zsigmond és Gyulai Pál ajánlására 1897-ben Zichy Jenő gróf felkérte, hogy harmadik ázsiai expedíciójában mint nyelvész vegyen részt. Decemberben érkezett utazásának első állomására, Szentpétervárra. Itt a következő év március végéig előtanulmányokat folytatott, közben néhány hétre ellátogatott Helsingforsba (Helsinki) is, ahol megismerkedett a finnugor nyelvészet több ismert képviselőjével. Szentpétervárról Moszkván és Kijeven át Odesszába ment, hogy ott társaihoz, Jankó Jánoshoz és Pósta Bélához csatlakozzon, akikkel együtt azután Tifliszbe (Tbiliszi), az expedíció találkozóhelyére utazott.

Az osztjákoknál[szerkesztés]

Kétheti tifliszi tartózkodás után elvált az expediciótól és Novorosszijszkon át Kazán felé vette útját. Itt az egyetemi könyvtárban és az egyetem néprajzi múzeumában dolgozott, csuvas, tatár, baskir, mordvin, mari (cseremisz) és udmurt (votják) nyelvű vallásos szövegeket vizsgált át. Ezután a Kazáni kormányzóság Csebokszári kerületében egy hónapig a csuvas nyelvet tanulmányozta, Zolotnyickij csuvas szótárát is átírta. Permen, Jekatyerinburgon és Tyumenyen keresztül Tobolszkba, az expedíció második találkozóhelyére érkezett, onnan indult 1898. július 1-jén az osztjákok (hantik) közé. Az Irtis partján fekvő Szamarovóba (ma: Hanti-Manszijszk) utazott, majd az északi osztjákokat kereste fel. Reguly Antal útvonalát követve Berjozovba (ma: Berjozovo) ment, onnan ő is eljutott az Északi Sarkkörön, az Ob torkolatánál fekvő Obdorszkba (ma: Szalehard).

Eközben itthon egykori tanára, Simonyi Zsigmond Reguly osztják gyűjtéséből négy hőséneket lemásoltatott és postára adott, hogy Pápay az obdorszki vásárra érkező osztjákok segítségével próbálja megfejteni őket. Végül sikerült is megfejtenie a Reguly által egykor lejegyzett szövegeket, melyek nagy elődje korai halála után minden magyarázó jegyzet nélkül maradtak hátra. Ezután tovább indult északra, felkereste az osztjákok környékbeli településeit, feljegyezte énekeiket, szokásaikat, nyelvészeti, néprajzi adatgyűjtést végzett. Útja során, Regulyhoz hasonlóan, térképvázlatokat is készített az általa bejárt vidékről. Az osztjákok után Pápay a baskírokhoz készült, hogy Zichy Jenő kívánságára bizonyítékokat keressen a baskír és a magyar nyelv esetleges hasonlóságára. Betegsége miatt végül lemondott a baskír útról. Az expedíció tagjai közül utolsóként, 1899 júliusában érkezett vissza Budapestre.

Újra itthon[szerkesztés]

Egy évig pihent, rendezgette gyűjteményét. 1901. január 1-jétől a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott, 1903-ban kinevezték könyvtártisztté. 1905-ben megjelentette „Osztják népköltési gyűjtemény” című művét (Budapest–Leipzig), melyért akadémiai kitüntetésben részesült. 1907-től 1908-ig Szily Kálmánnal, Gombocz Zoltánnal szerkesztette a Magyar Nyelv c. nyelvtudományi szakfolyóiratot. 1908-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

1908-1914 között a debreceni Református Kollégium bölcsészeti szakán tanított, majd 1914. augusztus 26-án az akkor alakult debreceni egyetem Magyar és Finnugor Nyelvészeti Tanszékének professzorává nevezték ki (1914–1931). Csaknem haláláig egyedül látta el a tanszéki feladatokat, 1929-ben az egyetem első díszdoktorává avatták. Egyetemi munkája mellett osztják gyűjteményeinek feldolgozását tekintette fő feladatának. Kb. 155 ív terjedelmű osztják népköltészeti és néprajzi szövegének többsége azonban kéziratban, részben publikálásra alkalmas állapotban maradt hátra. Északi-osztják szótárának közel 20 000 cédulából álló anyaga az MTA Kézirattárában található.

Fontosabb munkáiból[szerkesztés]

  • Reguly Antal emlékezete. Bp., 1905.
  • Nyelvészeti tanulmányutam az éjszaki osztjákok földjén. (Osztják népköltészet) Budapesti Szemle, 1905.
  • Osztják népköltési gyűjtemény. Az osztják népi hitvilágra vonatkozó hősi énekek, istenidéző igék és medveénekek. Reguly Antal hagyatéka és saját gyűjtése alapján közzéteszi: Pápay József. Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása. V. Bp. 1905.
  • Nyelvünk finnugor eredetének kérdése Sajnovics és Gyarmathy felléptéig. Debrecen, 1909.
  • Északi-osztják nyelvtanulmányok I. Bp., 1910.
  • A magyar nyelvhasonlítás története. Bp., 1922.
  • Északi osztják medveénekek. Adalékok az obi-ugor népek medvekultuszához. Saját gyűjtése és Reguly Antal hagyományai alapján feldolg.: Pápay József. Sajtó alá rendezte: Fazekas Jenő. Bp. 1934.

Hagyatékának kiadásai[szerkesztés]

  • A Pápay által gyűjtött szövegek egy részét Fazekas Jenő (1934-ben), Zsirai Miklós (1944-ben és 1951-ben), Fokos Dávid (1963-ban) és Erdélyi István (1972-ben) jelentette meg.
  • Északi osztják szójegyzék. Összeáll. Beke Ödön. Budapest: ELTE. 1959.  
  • Vértes Edit az általa alapított debreceni Bibliotheca Pápayensis című sorozat I–VI. és VIII. köteteiben 1988-tól kezdődően, fotoprint eljárással közzétette az eredeti, kézírással lejegyzett nyelvtani, néprajzi, mitológiai szövegek hasonmását. A sorozat VII. kötete Agyagási Klára feldolgozásával és bevezetőjével Pápay csuvas hagyatékát tartalmazza.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]