Ugrás a tartalomhoz

Pápaszemes lombjáró

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pápaszemes lombjáró
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Csirögefélék (Icteridae)
Alcsalád: Icteriinae
Nem: Icteria
Vieillot, 1808
Faj: I. virens
Tudományos név
Icteria virens
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pápaszemes lombjáró témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Pápaszemes lombjáró témájú médiaállományokat és Pápaszemes lombjáró témájú kategóriát.

A pápaszemes lombjáró (Icteria virens) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az Icteriidae családjába tartozó Icteria nem egyetlen faja.[1][2]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1808-ban, a Turdus nembe Turdus virens néven.[3]

  • Icteria virens auricollis (Deppe, 1830)
  • Icteria virens virens (Linnaeus, 1758)[2]

Kanada déli részén és az Amerikai Egyesült Államokban költ, telelni Mexikó, Antigua és Barbuda, a Bahama-szigetek, Barbados, a Dominikai Közösség, Kuba, Guadeloupe, Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, a Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, a Turks- és Caicos-szigetek, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Salvador, területére vonul. Kóborlóként eljut a Kajmán-szigetekre, a Dominikai Köztársaságba, Grönlandra, Saint-Pierre és Miquelonra is.

Természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők és cserjések, valamint másodlagos erdők.[4]

Testhossza 19 centiméter, szárnyfesztávolsága 25 centiméter, testtömege 23–31 gramm.[5] Nevét fehér pápaszeméről kapta.

Rovarokkal és más gerinctelenekkel, bogyókkal, vadszőlővel és egyéb gyümölcsökkel táplálkozik.

Bokrok alá rakja csésze alakú fészkét.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

  1. "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. március 4.
  2. 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. március 4.
  3. "Avibase". Hozzáférés: 2026. március 4.
  4. 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. március 4.
  5. "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. március 4.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]