Pálmay Ilka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pálmay Ilka
Pálmay Ilka 1900 körül
Pálmay Ilka 1900 körül
Életrajzi adatok
Születési név Petráss Ilona
Született 1859. szeptember 21.
Ungvár
Elhunyt 1945. február 12. (85 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmay Ilka témájú médiaállományokat.
Pálmay Ilka Julia Jellicoe szerepében, 1896-ban

Pálmay Ilka (született: Petráss Ilona, Ungvár, 1859. szeptember 21.Budapest, 1945. február 12.)[1] magyar színésznő.

Életútja[szerkesztés]

Nemesi családból származott, apja Petráss Gusztáv mérnök volt, anyja Gyöngyössy Ilona, akit két éves korában vesztett el. Tíz éves koráig nagyanyja nevelte, majd négy évet töltött a kassai zárdában. 15 éves korában apjának azon óhaját adta elő, hogy a színházhoz akar menni, különben megszökik otthonról. A rokonok tilalma ellenére apja elvitte Ilkát a kassai színházhoz. Pályafutása így Kassán indult 1875–76-ban, ahol Lászy Vilmos nyomban szerződtette. Játszott 1876–77-ben Eperjesen és Szatmáron, 1877–78-ban Kecskeméten, 1878–79-ben a Népszínházban, 1879–80-ban Kolozsvárott, 1880-ban Bécsben, 1881-től 1889-ig pedig újfent Népszínházban. Vendégszereplőként gyakorta járt külföldön is, 1890–91-ben, 1893-ban és 1895-ben Bécsben, 1891-ben Prágában, 1892–93-ban Berlinben, 1896–97-ben Londonban, 1905–06-ban New Yorkban. A Savoyban Sullivan The Grand Duke c. darabjában lépett fel, Amerikában pedig három nyelven adta elő szerepeit. Rómában X. Piusz pápa sajátkezű dedikálással ellátott arcképével ajádékozta meg. 1900 és 1905 között a Nép-, 1901-ben a Víg-, 1902–03-ban és 1908-ban a Magyar, 1906-ban, 1908–09-ben és 1924-ben a Király, 1919–20-ban a Városi, 1925-ben a Belvárosi, 1928-ban pedig a Nemzeti Színházban szerepelt. 1928-ban vonult vissza a színjátszástól. 1910-ben Kolozsvárott örökös, 1911-ben a Nemzeti Színházban tiszteletbeli taggá választották meg. Ünnepelt primadonna volt, művészetének akkor élte fénykorát, amikor a klasszikus operett. Magyarországon neki köszönhető a műfaj sikere. A nézőket magával ragadta szépsége, tiszta hangja, bájos megjelenése és finom ízlésű játéka. Sikereket aratott drámákban és népszínművekben egyaránt. Írt verseket is, emlékiratai is megjelentek. Német, francia, angol, olasz, orosz, tót és cseh nyelven beszélt.[2]

Első férje Szigligeti József volt, akitől elvált. Második férje Kinsky Jenő birodalmi gróf (1859–1939), akivel Bécsben kötött házasságot 1891. augusztus 31-én és 1905-ben váltak el. Halálát vélhetően az ostrom alatt elszenvedett, tűzvész következtében történt fulladás okozta.

Fontosabb szerepei[szerkesztés]

Pálmay Ilka sírja a Kerepesi úti temetőben
  • Erzsike (Csepreghy F.: Sárga csikó)
  • Serpolette (Planquette: A corneville-i harangok)
  • Magdolna (Rákosi J.)
  • Szép Heléna (Offenbach)
  • Pillangókisasszony (Belasco)
  • Boccaccio (Suppé)
  • Nebáncsvirág (Hervé)
  • Yvonne (Planquette: A kalózkirály)
  • Yum-Yum (Sullivan: A mikádó)
  • A gerolsteini nagyhercegnő (Offenbach)
  • Lisbeth (Planquette: Rip van Winkle)
  • Bronislawa (Millöcker: A koldusdiák)

Könyvei[szerkesztés]

  • Fájó szívből (versek, 1884)
  • Emlékirataim (1912)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halotti anyakönyvi bejegyzése, Bp. V. ker. 495/1952.
  2. Színházi Élet - 1923/43. szám, 44. old.

Források[szerkesztés]