Pálfi Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pálfi Zsigmond
Az erdélyi unitáriusok püspöke
Született 1672
Várfalva
Elhunyt 1737. április 30.
Nemzetiség magyar
Püspökségi ideje
1724. június 17. – 1737. április 30.
Előző püspök
Következő püspök
Almási Gergely Mihály
Szentábrahámi Lombard Mihály

Várfalvi Pálfi Zsigmond (Várfalva, 1672 – ?, 1737. április 30.) unitárius lelkész, erdélyi magyar unitárius püspök 1724-től haláláig.

Élete[szerkesztés]

Előbb köztanító volt a kolozsvári óvári iskolában, azután pap lett Kolozsvárt a magyar unitárius eklesiában; 1720 után igazgató volt a III. vagy belső magyar-utcai főoskolában, honnét 1724-ben püspökké választatott, mely hivatalát 1737-ben történt haláláig viselte. A tanári széket, az iskolafőnök egykori füljegyzései szerint (Fasc. rer. Scholast. III. 92), külföldi akadémiákról hazaérkezve, 1702. január 14-én foglalta el De regimine vitae hominis című értekezéssel. Hat diák, mint Graecia, Germania, Latium, Gallia, Polonia és Siculia küldöttje jelent meg, s mindenik diák az illető nemzet nyelvén és nemzeti viseletébe öltözve köszöntötte a tanárt. Siculia humoros fölköszöntőjét is lejegyezte a senior. (Keresztény Magvető 1897. 26. l.).

Művei[szerkesztés]

  • Concio in Exequiis ill. dni Ladislai Kun de Kál, sub hoc titulo: Jobb a hosszú tűrő az erőssnél, és a ki uralkodik ő indulattyán, annál, a ki várost veszen meg. Péld. 16. 32. Kolozsvár, 1733.

Kézirati munkái a kolozsvári unitárius könyvtárban:

  • Oratio Funebris habita in Funere spect. dni Ladislai Pekri. Declamata est oratio in Kutyfalva. 1697. Julii;
  • Conciones plurimae latinae 8. Centruriae;
  • Formulae administrandi coenam dominicam et formulae copulationis matrimonialis;
  • Theologiai kézikönyvet is írt (Némelyek szerint Petrichevich Horváth Ferencz 1701-ben névtelenül kiadta);
  • Apologiája, magyarból latinra fordította.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999. 191 o.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav. bőv. kiad. [Bp.], Magyar Református Egyház Zsinati Irodája, 1977.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]