Pálfalvi Pál
| Pálfalvi Pál | |
| Született | 1947. március 4. (77 éves) Tekerőpatak |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | botanikus, növénytani szakíró |
| Iskolái | Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1971) |
| Kitüntetései | Ezüstgyopár díj (2009)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pálfalvi Pál (Tekerőpatak, 1947. március 4. –) erdélyi magyar növénytani szakíró.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolát Csíkszeredában végzett, a Babeș-Bolyai Egyetem biológia-növénytan szakán szerzett oklevelet (1971). 1971-81 között tanár Csíkszentdomokoson, majd 1981-től Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Tanítóképzőben. Ugyanitt a környezetismeret és a tantárgypedagógia szakirányítója. Első írása a Művelődésben jelent meg (1977). Növénytani közléseit az átültetésről, védett növényekről, bazsarózsáról, harangvirágról, sárga tárnicsról a Hargita, Informația Harghitei, Jóbarát hozta nyilvánosságra.
Művei[szerkesztés]
- A Csíki havasok néhány növénytársulásának ökológiai jellemzése (Csűrös István, Csűrös Margit társszerzőkkel, Acta Hargitensia, Csíkszereda 1980)
- Hargita megye védett és ritka növényei, állatai (Borsodi Lászlóval, Fülöp Zoltánnal, Izsák Zoltánnal társszerzésben, Csíkszereda 1981)
- Vicia faba germoplasm collection in Eastern Transylvania (Notulae Botanicae Horti Agrobotanicii, Kolozsvár 1987).
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}