Ovális Iroda
Az Ovális Iroda az Amerikai Egyesült Államok elnökének munkahelye, amelyet 1902-ben építettek a Fehér Ház nyugati szárnyában. A barokkos (majd később a klasszicizmusban is népszerű) ovális belső nem illik a Fehér Ház eredeti stílusába.
Adatok[szerkesztés]
- nagytengely: 10,9 m (35' 10'')
- kistengely: 8,8 m (29')
- legnagyobb belmagasság: 5,6 m (18' 6'') (a terem közepén)
- legkisebb belmagasság: 5 m (16' 7'') (a pont, ahol a függőleges oldalfalak átfordulnak a mennyezetet alkotó boltívbe)
Az irodában az elnök háta mögött három nagy, délre néző ablak található, míg az északi falon egy kandalló helyezkedik el. Az Ovális Irodának négy ajtaja van: a keleti a Fehér Ház rózsakertjébe, a nyugati az elnök dolgozószobájába, az északnyugati a nyugati szárnyba, az északkeleti pedig egy személyi titkár irodájába nyílik.
Története[szerkesztés]
1909 októberének egy reggelén William Howard Taft elnök volt az első, aki besétálhatott az Ovális Irodába. Tiszteletére az ablakokon selyem és bársonyfüggönyök lógtak, a padlót pedig a Fülöp-szigetekről származó mahajua fából készített mozaik burkolat díszítette. A szoba székeit bronzszegecsekkel rögzített rénszarvasbőr borította. Taft elnök olívazöld színösszeállítást választott a helyiségnek. Ovális Irodája nagyban különbözött a korábbi téglalap alakútól, amit elődje, Theodore Roosevelt használt, aki 1902-ben a nyugati szárnyat megépíttette. Taft áthelyezte az irodát, és az alakját pedig oválisra változtatta, mint a Blue Room (Kék Szoba) a Fehér Házban.
A hagyományos amerikai építészet ritkán alkalmazta az ovális klasszicista szobákat. Az „ellipszis szalon” a James Hoban által készített eredeti terveknek volt egy kiváló jellegzetessége. Washington elnök ideiglenes philadelphiai lakásában volt két szoba, amelyek végeit lekerekítették, és a korabeli fogadásokat tartották bennük. Így a középen álló elnököt a vendégek körül tudták állni, és Washington mindenkitől azonos távolságban volt. A szoba íves vége a vendéglátó méltóságának a jelképe volt.
Taft elnök az Ovális Irodát adminisztrációjának központjává kívánta tenni, ezért választotta számára a nyugati szárny központi helyét – így minden elődjénél jobban bele tudott folyni a mindennapi feladatokba. Franklin D. Roosevelt 1933-as kormányra kerülésekor egy új Ovális Irodát építtetett, mivel a központi hely miatt az irodának nem voltak ablakai, és a világítást tetőablakok biztosították. Az új hely a délnyugati sarokban nagyobb elvonultságot biztosított az elnöknek, és lehetővé tette azt is, hogy bármikor visszavonulhasson a Fehér Házba anélkül, hogy a nyugati szárnyban dolgozókkal találkoznia kéne.
Az évek során az Ovális Iroda az elnökség szimbólumává vált. Az amerikaiak számára sok emlékezetes kép kapcsolódik az Ovális Irodához, mint például amint ifj. John F. Kennedy kikukucskál apja íróasztala mögül, vagy Richard Nixon egy sikeres küldetés után az űrhajósokkal beszélget. Televíziós adások, amint Ronald Reagan beszédet mond a Challenger katasztrófája után, ezek komoly nyomokat hagytak az amerikaiak emlékezetében az irodáról és annak lakójáról egyaránt.
Az elnökök által használt asztal neve Resolute Desk, mert az angol HMS Resolute nevű hajó maradványaiból építették. Az asztalt Viktória királynő ajándékozta Rutherford B. Hayes elnöknek 1880-ban. Azóta Johnson, Nixon és Ford elnök kivételével mindenki használta az asztalt. Az Ovális Irodába John F. Kennedy helyezte el 1961-ben.
Minden új elnök egy kissé átalakítja az Ovális Irodát a saját ízlésének megfelelően, kicserélve a szőnyeget, a függönyöket, a festményeket a falakon, és néhány bútort is.
Irodalom[szerkesztés]
- Andor László: Amerikai politika a 20. században (Változó Világ 21., Budapest, 1999)
- Portions of this article are based on public domain text from the White House.
- The White House: An Historic Guide. White House Historical Association and the National Geographic Society: 2001. ISBN 0-912308-79-6.
- Abbott James A., and Elaine M. Rice. Designing Camelot: The Kennedy White House Restoration. Van Nostrand Reinhold: 1998. ISBN 0-442-02532-7.
- Clinton, Hillary Rodham. An Invitation to the White House: At Home with History. Simon & Schuster: 2000. ISBN 0-684-85799-5.
- Monkman, Betty C. The White House: The Historic Furnishing & First Families. Abbeville Press: 2000. ISBN 0-7892-0624-2.
- Ryan, William and Desmond Guinness. The White House: An Architectural History. McGraw Hill Book Company: 1980. ISBN 0-07-054352-6.
- Seale, William. The President's House. White House Historical Association and the National Geographic Society: 1986. ISBN 0-912308-28-1.
- Seale, William, The White House: The History of an American Idea. White House Historical Association: 1992, 2001. ISBN 0-912308-85-0.
- West, J.B. with Mary Lynn Kotz. Upstairs at the White House: My Life with the First Ladies. Coward, McCann & Geoghegan: 1973. SBN 698-10546-X.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A cikk részletei a White House-ból származó public domain szövegeken alapulnak.
- The Oval Office on Whitehouse.gov
- Oval Office historical photo essay
- Pictures of the Oval Office during different presidencies (1909–2005)
- White House Museum online tour: the Oval Office
