Ottokar Wanecek
| Ottokar Wanecek | |
| Született | 1881. szeptember 29. Bécs |
| Elhunyt | 1978. december 1. (97 évesen) Bécs |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ottokar Wanecek (Bécs, 1881. szeptember 29. — Bécs, 1978. december 1.) osztrák gyógypedagógus, a látássérültek gyógypedagógiájának jeles művelője.
Életpályája[szerkesztés]
Pályáját tanítóként kezdte, 1912-től tanított vakokat, előbb Purkersdorfban, majd Bécsben. Tanulmányait a bécsi egyetemen folytatta, pedagógiát, filozófiát, őstörténetet tanult, 1935-ben doktorált, disszertációjának témája a gyengénlátás mint pedagógiai probléma. Ezután egy ideig a gyógypedagógiai iskolai adminisztráció vezető tisztviselője volt.
Részt vett a tanítóképzés alakításában is. Javaslatára fogadta el 1920-ban egy vakok ügyeit tárgyaló konferencia az eszperantó nyelv bevezetését a vakok iskoláiban. Ennek következménye, hogy a vakokat tanító tanároknak a francia és angol nyelv helyett eszperantóból kellett vizsgázniuk. 1951 és 1957 között a vakok bécsi intézetének igazgatója. Elméleti munkásságot is folytatott. Theodor Heller gyógypedagógiai eszmeiségének követője. Különösen értékes a látássérültek gyógypedagógiájának történetét feldolgozó műve.
Főbb munkái[szerkesztés]
- Die Sehschwäche als Blindenpädagogisches Problem. Wien, 1935
- Geschichte der blindenpädagogik. Berlin, 1969
Források[szerkesztés]
- Gordosné Szabó Anna: Wanecek, Ottokar. In: Pedagógiai Lexikon. 3. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 663. p.
- Wanecek, Ottokar[halott link]
További információk[szerkesztés]
- Heese, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1969. 3761.