Otto Schily

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Schily
Németország belügyminisztere
Hivatali idő
1998. október 27. – 2005. október 18.
ElnökGerhard Schröder
ElődManfred Kanther
UtódWolfgang Schäuble

Született1932. július 20. (91 éves)
Németország Bochum,
PártZöldek (1980-1989)
SPD (1989- )

SzüleiFranz Schily
GyermekeiJenny Schily
Foglalkozásügyvéd
Iskolái

Díjak
  • Leo-Baeck-Medal (2005)
  • BigBrotherAwards (2005)
  • Bajor Érdemrend (2001)
  • 'Verschlossene Auster' award (2002)
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje (2004)
  • Grand Cross of the Order of the Oak Crown (2006)
  • BigBrotherAwards (2001)
  • Ehrenplakette des Bundes der Vertriebenen (2009)

Otto Schily aláírása
Otto Schily aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Schily témájú médiaállományokat.

Otto Georg Schily (Bochum, Észak-Rajna-Vesztfália, 1932. július 20. –) ügyvéd, először a Zöldek, majd az SPD politikusa, szövetségi belügyminiszter.

Életpályája[szerkesztés]

Münchenben, Hamburgban és Berlinben tanult jogot.[1] A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tagjainak egyik védőjeként elhíresült Schily az egyetem után öt évig ügyvédként dolgozott.[2] 1980-ban alapító tagja a Zöld Pártnak, 1983-ig a Parlament tagja,[1] ahol a parlamenti frakción belül a reálpolitikai szárnyhoz tartozott, vagyis azokhoz, akik már akkor lehetőséget láttak az SPD-vel való együttműködésben.[2] 1984 és 1986 között a pártadományokat vizsgáló bizottság tagja.[1]

1989-ben kilépett a pártból, és visszaadta képviselői megbízását. Csatlakozott az SPD-hez,[2] 1990 és 1994 között tagja a gazdasági kapcsolatokkal, valamint a környezettel és a nukleáris biztonsággal foglalkozó bizottságnak, és a Treuhand privatizációs irodát átvizsgáló bizottságnak is. Ugyanebben az időszakban teljes jogú tagja volt annak a bírói bizottságnak, akiket a Bundestag a Szövetségi Alkotmány Bíróságba választ, továbbá számos bizottság mellett póttagja volt a Jogi, illetve a Belügyi Bizottságnak is.[1] A szociáldemokrata-zöld koalíció idején, 1998-tól 2005-ig szövetségi belügyminiszter volt, s rendpárti politikus lett. 2005 óta nyugdíjas.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Sajtószoba. A dimenziók éve – 1968 című konferencia előadóinak életrajza Archiválva 2008. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2012. január 21.
  2. a b c d Weyer Béla: Vesztes győztesek. Előretörő németországi Zöldek. In.: HVG. 2011. november 5., 44. sz., 28. p.