Otto Moll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Otto Moll
Született 1915. március 4.
Hohen Schönberg (Mecklenburg)
Elhunyt 1946. május 28.
Landsberg am Lech (Bajorország)
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Foglalkozása
Halál okaakasztás

Otto Moll (Hohen Schönberg, 1915. március 4. – Landsberg am Lech, 1946. május 28.) SS-főtörzsőrmester, aki az auschwitz-birkenaui krematóriumok főparancsnokaként több százezer magyar zsidó elgázosítását irányította. Saját kezűleg több száz embert lőtt főbe, vagy lökött élve a hullaégető gödrökbe.

Büszkén hirdette, ha a Führer kérné, akár saját családját is elégetné.

Élete[szerkesztés]

Az auschwitzi tábor bejárata
Otto Moll
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Otto Moll

1935 május első napján lépett be az SS-be. 1941 májusában a sachsenhauseni koncentrációs táborból Birkenauba került, ahol több magasabb pozíciót töltött be. 1941 májusától ő volt a mezőgazdasági munkára kirendelt foglyok felügyelője, ám kegyetlen viselkedésének köszönhetően hamar a büntetőszázad élére került. Ebbe a századba a kisebb vétkeket (élelem lopása, cigarettázás munka közben) elkövető foglyok kerültek, s feladatuk nem volt könnyű; a tábori csatornarendszert kellett kiépíteniük. Ezt még tetézte, hogy Moll irányításával folyton-folyvást verték őket.

1942-ben, miután megkezdődött Birkenauban az új krematóriumok építése, a Sonderkommando az ő irányítása alatt ásta ki az ideiglenes gázkamrákban meggyilkolt több mint százezer zsidó holttestét, majd nyílt színi máglyákon elégettette azokat. A hullákat cipelő sondereseket Moll és beosztottjai rendszeresen verték.

A Sonderkommando egy korábbi tagja, Henryk Tauber a következőket írta róla:

SS-Hauptscharführer Moll volt a legelfajzottabb az összes közül. [...] A magyar konvojok átvételének előkészítésekor, 1944-ben az összes krematórium irányítójává tették. Ő volt aki a szervezte [...] [a] magyarok megsemmisítést. A magyar transzportok megérkezése előtt, hullaégető gödrök ásását rendelte el az 5. Krematórium mellett, s reaktiválta az addig "tétlen" 2-es bunkert, s gödreit. A krematórium udvarában értesítő plakátok voltak, amelyek feliratai az újonnan érkezetteket tájékoztatta, hogy egy táborba fognak kerülni, ahol dolgozni fognak, de először le kell mosdaniuk, s fertőtlenítésen kell átesniük. Moll megismételte ugyanezeket az újak számára tartott beszédében. Annyi konvoj volt, hogy a gázkamrák képtelenek voltak mindenkit "befogadni". A kimaradtakat általában főbe lőtték, egyszerre egyet, s ezt gyakran Moll végezte saját kezűleg. [...] Az elgázosítottak által hátrahagyott tárgyakból elvitt szőrmét, különböző ételeket, főleg zsírt. Amikor ételt vitt, mosolyogva mondta a többi SS-nek körülötte, hogy valakinek hasznot kell húzni, még mielőtt a szűkös idők eljönnek.
– Pressac, Jean-Claude, (1989) AUSCHWITZ: Technique and Operation of the Gas Chambers, Beate Klarsfeld Foundation (p.496)

1943-ban tevékenységének "elismerése" végett háborús érdemkereszttel tüntették ki. Ugyanebben az évben az Auschwitzhoz tartozó fürstengrubei szénbánya parancsnokának tették meg. A következő évben a gleiwitzi tábor irányítását bízták rá; itt már minden ok nélkül lőtte főbe az embereket.

1944-ben Rudolf Höß őt tette meg a birkenaui krematórium főparancsnokának, mivel Moll a "hullaégetés specialistája" volt. Munkájának eredményeképp az elhanyagolt krematóriumok gyorsan működőképessé lettek. Ám a magyar transzportok érkezése után nyilvánvalóvá vált, hogy a krematóriumok kemencéi nem tudják elég gyorsan elégetni az áldozatokat. Ekkor Moll halottégető gödrök ásását rendelte el, s azok alján csatornákat alakíttatott ki, amelyek elvezették a gödrök széléhez az emberi zsírt, ahol a Sonderkommando tagjainak vödrökkel ki kellett mérni azt, s visszalocsolni a gödörbe, hogy gyorsítsák az elégetési folyamatot. A magyar zsidók elgázosításakor Moll magához képest is szadisztikusabb volt, emberek százait gyilkolta meg saját kezűleg. A Sonderkommando egyik tagja Mollról így írt:

Ha sok volt a munka maga is segített a holttesteket a gödrökbe dobálni: feltűrte ingujját és kettő helyett is dolgozott. Ez a fanatikus és őrült náci, aki nem ivott és nem dohányzott, többször kijelentette, hogy a parancs az parancs, s ha a Führer megparancsolná, saját feleségét és gyermekét is elégetné. Egyetlen szenvedélye az emberi vér látványa és a lövöldözés, kedvenc szórakozása pedig a halálra várakozó anyák gyermekeivel való enyelgés volt. Mosolyogva odalépett egy-egy anyához, megcsókolta a gyermekét, egy darab csokoládét adott neki, s elvitte a gyereket azzal az ígérettel, hogy mindjárt visszahozza. Ehelyett azonban elevenen forró emberi zsírba dobta. Ezt napjában többször megismételte, azután kijelentette: Ma már eleget tettem a hazáért! S mint aki jól végezte dolgát szolgájától, egy francia fogolytól uzsonnát kért. Szabad óráiban a Visztulára járt halászni.
Auschwitzban halottakat égetnek

Egyéb kedvtelései közé tartozott, hogy meztelen nőket vitt az égetőgödrökhöz, és a kivégzésük előtt a fülükbe ordított:

Csak nézzétek, nézzétek meg jól! Egy percen belül ti is éppen így fogtok égni ott lent.
A Sonderkommando tagjai hullát égetnek

A Sonderkommando tagjait is előszeretettel kínozta. Aki el merte árulni a deportáltaknak, hogy a halálba mennek, azt élve a krematórium kemencéjébe vetette. Annak ellenére, hogy a táborban mindenki - beleértve Mollt is - lopott, akit tetten ért, leöntött benzinnel és felgyújtott, másokat a víztározóba vitt, s arra kényszerítette őket, hogy brekegjenek, majd belefullasztotta őket a vízbe.

Moll Rudolf Höß jelenlétében fegyelmezett volt, visszafogta magát, ám az ellenőrzéseket leszámítva a megsemmisítő zóna ura volt. 1944 végén kidolgozott egy tervet a krematóriumok lebontásáról, minden nyom eltüntetéséről, a tábor foglyainak lemészárlásáról. Ezután ismét a gleiwitzi tábor parancsnoka lett, amelynek evakuálását 1945 elején ő szervezte meg. Ezt követően a kauferingi kényszermunkatábor élére helyezték át. Vérengző mivoltából itt sem vesztett, tovább gyilkolta az embereket.

A világháború után az amerikaiak elfogták, Dachauban bíróság elé állították, elítélték, majd kivégezték.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Otto Moll című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.