Ugrás a tartalomhoz

Otto Carius

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Carius
Carius 1944. július 27-én, főhadnagyi egyenruhában
Carius 1944. július 27-én, főhadnagyi egyenruhában
Született1922. május 27.
Zweibrücken,  Német Birodalom
Meghalt2015. január 24. (92 évesen)
Herschweiler-Pettersheim  Németország
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Fegyvernem harckocsizó
Szolgálati ideje1940. május – 1945. április 18.
RendfokozataWehrmacht Oberlautenant
Egysége104. gyalogos tartalékzászlóalj
7. tartalék páncéloshadosztály
20. páncéloshadosztály
21. páncélosezred
502. nehézpáncélos osztály
512. páncélvadász osztály
CsatáiNarva, Dünaburg, Ruhr-katlan
Kitüntetései Panzerkampfabzeichen mit Einsatzzahl 100
Ostmedaille
vaskereszt II. o.
vaskereszt I. o.
vaskereszt lovagkeresztje
vaskereszt lovagkeresztje tölgyfalombokkal
arany sebesülési emlékérem
IskoláiHeidelbergi Egyetem
Civilbengyógyszerész
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Carius témájú médiaállományokat.

Otto Carius (Zweibrücken, 1922. május 27.Herschweiler-Pettersheim, 2015. január 24.)[1] a második világháború német páncélos ászainak, a legsikeresebb harckocsizóknak egyike. 150-nél több igazolt kilövésével a második legeredményesebb páncélos, a Panzerkampfabzeichen – páncélos harcjelvény – kitüntetés legmagasabb fokozatának, az 5. szintű Panzerkampfabzeichen mit Einsatzzahl 100-nak tulajdonosa, amelyet összesen hárman kaptak meg.

Katonai pályája

[szerkesztés]

Az általános iskolát és a gimnáziumot Zweibrückenben – Herzog-Wolfgang-Gymnasium – végezte, de 1940-es érettségijét már Neustadtban szerezte meg, ahová Zweibrücken evakuálását követően költözött. Még ugyanebben az évben a Wehrmacht önkéntese, első szolgálati helye Posen, alakulata a 104. gyalogos tartalékzászlóalj.

1941. június 22-én került harcoló alakulathoz, a 20. páncélos hadosztály egyik Panzer 38(t) típusú harckocsijában töltőként szolgált. 1942-ben tisztképzőbe küldték, amelynek elvégzése után szakaszvezetői rangban a 21. páncélosezred 1. osztályának vezetője lett. 1943 júniusában a 217-es toronyszámú Tigris harckocsit kapta, egyben áthelyezték az 502. nehézpáncélos osztályba, ahol a második század parancsnoka a leningrádi fronton. 1944 júliusában súlyosan megsérült, combtörése mellett egy szovjet katona pisztollyal hátulról átlőtte a nyakát, amely toroksérülést eredményezett. 1945 tavaszán a nyugati fronton harcolt, ahol a Ruhr-katlan védelmében vett részt az 512. páncélvadász osztály kötelékében egy Jagdtigerrel. Az általa vezetett második század 1945. április 15-én harc nélkül szüntette be az ellenállást, április 18-án ismét megsebesült és az amerikai hadsereg fogságába esett. 1945 decemberében szabadult a hadifogságból.

A második világháború után

[szerkesztés]

Szabadulása után Herschweiler-Pettersheimben telepedett le, ahol patikát nyitott. A patika neve „Tiger Apotheke” lett. 1960-ban önéletrajzi könyvet írt Tiger im Schlamm (Tigrisek a sárban) címmel. A könyv 2015-ben magyarul is megjelent a Kard és Penna Kiadó gondozásában.[2] 2015 januárjában rövid lefolyású súlyos betegség után hunyt el.

Visszaemlékezései magyarul

[szerkesztés]
  • Tigrisek a sárban. Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál; ford. Kőrös László; B.H.N. Kft., Sopron, 2015

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Meghalt Otto Carius”, 1939-1945.blog.hu, 2015. január 28. (Hozzáférés: 2016. április 11.) (magyar nyelvű) [halott link]
  2. Kard és Penna. www.kardespenna.hu. [2019. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)

Források

[szerkesztés]