Otto Carius
| Otto Carius | |
 | |
| Carius 1944. július 27-én, főhadnagyi egyenruhában | |
| Született |
1922. május 27. Zweibrücken,  Német Birodalom |
| Meghalt |
2015. január 24. (92 évesen) Herschweiler-Pettersheim  Németország |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | német |
| Fegyvernem |
 harckocsizó |
| Szolgálati ideje | 1940. május – 1945. április 18. |
| Rendfokozata | Wehrmacht Oberlautenant |
| Egysége |
104. gyalogos tartalékzászlóalj 7. tartalék páncéloshadosztály 20. páncéloshadosztály 21. páncélosezred 502. nehézpáncélos osztály 512. páncélvadász osztály |
| Csatái | Narva, Dünaburg, Ruhr-katlan |
| Kitüntetései |
 Panzerkampfabzeichen mit Einsatzzahl 100 Ostmedaillevaskereszt II. o. vaskereszt I. o. vaskereszt lovagkeresztje vaskereszt lovagkeresztje tölgyfalombokkal arany sebesülési emlékérem |
| Iskolái | Heidelbergi Egyetem |
| Civilben | gyógyszerész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Carius témájú médiaállományokat. | |
Otto Carius (Zweibrücken, 1922. május 27. – Herschweiler-Pettersheim, 2015. január 24.)[1] a második világháború német páncélos ászainak, a legsikeresebb harckocsizóknak egyike. 150-nél több igazolt kilövésével a második legeredményesebb páncélos, a Panzerkampfabzeichen – páncélos harcjelvény – kitüntetés legmagasabb fokozatának, az 5. szintű Panzerkampfabzeichen mit Einsatzzahl 100-nak tulajdonosa, amelyet összesen hárman kaptak meg.
Katonai pályája[szerkesztés]
Az általános iskolát és a gimnáziumot Zweibrückenben – Herzog-Wolfgang-Gymnasium – végezte, de 1940-es érettségijét már Neustadtban szerezte meg, ahová Zweibrücken evakuálását követően költözött. Még ugyanebben az évben a Wehrmacht önkéntese, első szolgálati helye Posen, alakulata a 104. gyalogos tartalékzászlóalj.
1941. június 22-én került harcoló alakulathoz, a 20. páncélos hadosztály egyik Panzer 38(t) típusú harckocsijában töltőként szolgált. 1942-ben tisztképzőbe küldték, amelynek elvégzése után szakaszvezetői rangban a 21. páncélosezred 1. osztályának vezetője lett. 1943 júniusában a 217-es toronyszámú Tigris harckocsit kapta, egyben áthelyezték az 502. nehézpáncélos osztályba, ahol a második század parancsnoka a leningrádi fronton. 1944 júliusában súlyosan megsérült, combtörése mellett egy szovjet katona pisztollyal hátulról átlőtte a nyakát, amely toroksérülést eredményezett. 1945 tavaszán a nyugati fronton harcolt, ahol a Ruhr-katlan védelmében vett részt az 512. páncélvadász osztály kötelékében egy Jagdtigerrel. Az általa vezetett második század 1945. április 15-én harc nélkül szüntette be az ellenállást, április 18-án ismét megsebesült és az amerikai hadsereg fogságába esett. 1945 decemberében szabadult a hadifogságból.
A második világháború után[szerkesztés]
Szabadulása után Herschweiler-Pettersheimben telepedett le, ahol patikát nyitott. A patika neve „Tiger Apotheke” lett. 1960-ban önéletrajzi könyvet írt Tiger im Schlamm (Tigrisek a sárban) címmel. A könyv 2015-ben magyarul is megjelent a Kard és Penna Kiadó gondozásában.[2] 2015 januárjában rövid lefolyású súlyos betegség után hunyt el.
Visszaemlékezései magyarul[szerkesztés]
- Tigrisek a sárban. Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál; ford. Kőrös László; B.H.N. Kft., Sopron, 2015
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Meghalt Otto Carius”, 1939-1945.blog.hu, 2015. január 28. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.) (magyar nyelvű)
- ↑ Kard és Penna. www.kardespenna.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
Források[szerkesztés]
- Achtung Panzer! – Otto Carius
- Tiger I Information Center – páncélos ászok
- Wehrmacht–awards Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Páncélvadász: Az egyetlen élő ász
- Vacsora Otto Cariusszal
|
