Otłoczyni vonatkatasztrófa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otłoczyni vonatkatasztrófa
Dátum1980. augusztus 19.
OrszágLengyel Népköztársaság
VasútvonalKutno–Piła Główna railway
Adatok
Áldozatok67
Sérültek62
Otłoczyni vonatkatasztrófa (Lengyelország)
Otłoczyni vonatkatasztrófa
Otłoczyni vonatkatasztrófa
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 52° 56′ 45″, k. h. 18° 41′ 42″Koordináták: é. sz. 52° 56′ 45″, k. h. 18° 41′ 42″
Térkép

Az otłoczyni vonatkatasztrófa egy vonatbaleset volt, amely 1980. augusztus 19-én történt Otłoczyn városa mellett, a Kujávia-pomerániai vajdaságban, Lengyelország északi részén. Reggel 4:30 perckor egy tehervonat összeütközött egy személyszállító vonattal, amely a Toruń főpályaudvar felől Łódź Kaliska pályaudvar felé tartott. A baleset következtében 65 ember életét vesztette, 64 ember megsérült, akik közül további kettő áldozat később halt bele sérüléseibe (ezért összesen 67 halálos áldozatot követelt a tragédia). A második világháborút követően ez volt a legsúlyosabb vonatszerencsétlenség Lengyelország történetében.[1][2]

A baleset háttere[szerkesztés]

A tehervonat[szerkesztés]

1980. augusztus 19-én kora reggel az akkor 43 éves Mieczyslaw Roschek mozdonyvezető utasítást kapott, hogy a 11599-es számú tehervonattal hajtson ki a Otłoczyn állomásról, a közeli Wrocki felé. Roscheket a későbbiekben bűnösnek találták a baleset okozásában, mivel a vasúti munkaügyi előírásokat figyelmen kívül hagyva már 25 órája dolgozott a baleset idején.[3] A toruńi pályaudvar vezetése szerint a mérnök feltehetően hazudott a munkaidő kezdetéről, hogy több túlórapótlékot kaphasson. Emiatt feltehetően 8 óránál többet valószínűleg nem dolgozott egyhuzamban a balesetet megelőzően.[4]

Augusztus 18-19-én éjjel Roschek és egy másik mozdonyvezető, Andrzej Bogusz megérkeztek az otłoczyni állomásra és az ST44 típusú, 607 pályaszámú mozdonyt hozzákapcsolták néhány szénszállító vagonhoz az állomáson hajnali két óra magasságában. A vonat ezután mintegy két órát várakozott egy mellékvágányon a fenyőerdőben Toruń és Włocławek közt, mielőtt elindult volna.[4] Roschek vonatát nem tartalmazták a vasút menetrendjei. Akárcsak más hasonló szerelvények esetében, ez a vonat is csak azután indulhatott útnak, miután a vasúti jelzőlámpa szabad utat mutatott neki.[3]

A vasúti katasztrófa emlékműve Otłoczyn közelében

A személyvonat[szerkesztés]

Még ugyanezen az éjszakán a menetrend szerint 3:37-kor induló 5130-as számú helyi vonat Torun főpályaudvar felől Łódź Kaliska pályaudvar felé indult volna a menetrend szerint. A személyszállító vonatot Gerard Przyjemski mozdonyvezető vezette. A vonatot az SP45-160-as jelzésű mozdony húzta és öt személykocsi volt rákapcsolva. A vonat néhány perces késéssel indult csak el, mivel meg kellett várnia a tengerpart irányából, Kołobrzeg felől érkező vonatot. A kołobrzegi vonat két kocsija tele volt a vakációjukról hazatérő gyermekekkel. Ezeket a kocsikat még rákapcsolták a Łódź Kaliska pályaudvar felé induló vonatra. Az 5130-as számú mozdony 4:19 perckor indult el Torun pályaudvarról, közel egyórás késéssel az eredeti menetrendhez képest.[3] A vonat gyorsan elérte az óránkénti 88 kilométer per órás sebességet.

A baleset[szerkesztés]

Bár a vasúti jelzőberendezés nem mutatott szabad jelzést, a Roschek által vezetett tehervonat elindult 4:20 körül Torun irányában. A későbbi vizsgálatok nem derítettek fényt arra, hogy a mozdonyvezető a tilos jelzés ellenére miért döntött úgy, hogy mégis elindul szállítmányával. Roschek szerelvénye rossz vágányon haladt, pontosan azon, amelyen a Torun pályaudvarról Łódź Kaliska pályaudvar felé útnak indult vonat éppen felvette az utazósebességet. A vizsgálat megállapította, hogy a toruni vasútállomás központjában senki sem tudott a pályán haladó 11599-es számú tehervonatról. Néhány perccel később mind Otłoczyn, mind pedig Brzoza Toruńska vasúti személyzete rájött, hogy a tehervonat rossz helyen van, de ekkorra már túl késő volt. Mindkét vonatot dízelmozdonyok húzták, ám egyik vonaton sem volt rádiós összeköttetés a vasúti irányítókkal. Brzoza Toruńska közelében a két mozdonyvezető észrevette a másikat. A reggeli köd rontotta a belátható pályatest hosszát és emiatt csak mintegy 150 méteres távolságból váltak egymásnak láthatóvá a vonatok.[5] Feltehetően Roschek reagált először és meghúzta a vészféket. Ekkor valószínűleg már tudta, hogy rossz vágányon halad, de a várható ütközés ellenére nem ugrott ki a vonatból. Testét később megtalálták a mozdonyban. A személyvonat vezetője, Przyjemski kicsit később fékezett és azonnal megpróbált kiugrani a mozdonyból. A vonatok egymásnak ütköztek és a személyvonat vezetője azáltal élte túl a balesetet, hogy az ütközéskor épp a mozdony egyik szűk folyosóján járt.[3] A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy nem lett volna lehetséges a vonatok megállítása és az ütközés elkerülése ilyen kis távolságon az adott körülmények mellett. A vonatok 4:30 perckor ütköztek össze. A tehervonat 33 km/h, míg a személyszállító vonat 85 km/h sebességgel haladt az ütközéskor.

Az áldozatok[szerkesztés]

A helyszínre érő első újságírók között volt Zbigniew Juchniewicz is, aki a toruńi Nowosci helyi lapnak dolgozott. Ő így írt a baleset helyszínéről. "A helyszín, ahol a vonatok egymásba rohantak olyan, mint egy rémálom. Holttestek fekszenek mindenütt- a mozdonyok tetején, a kocsikban és a homokon. Mindenfelé segélykérések, kiáltozások és sírás hallatszik. A helyszínen vannak orvosok, mentőápolók, rendőrök és katonák. A helyszínt vékony üzemanyagréteg borítja, amely a mozdonyokból ömlött ki. Akár a legkisebb szikra is robbanást okozhat, amely súlyosbíthatja a helyzetet. Ezen körülmények között puszta kézzel és kéziszerszámokkal dolgoznak a mentőalakulatok. A sérülteket elszállítják távolabbra a mentőautókhoz, melyek a közeli úton parkolnak. A személyszállító vonatnak hét kocsija volt, melyek közül egy teljesen összeroncsolódott. Reggel nyolc óra előtt már egy halom holttest van a fenyves mellett. A katonák és a rendőrök megpróbálnak még több holttestet összegyűjteni, melyek közül sok súlyosan roncsolódott, ezért még a legkeményebbek sem tudnak sokáig a helyszínen maradni. Ők hánynak és megpróbálnak nem odanézni."[5]

Az áldozatok névsora[szerkesztés]

A nevek mögött az életkoruk, utána a pedig a lakhelyük áll.

  • Alicja Bekier, 18 – Łódź
  • Lucyna Bętkowska, 25 – Ustronie Morskie
  • Anna Białas, 17 – Sobota
  • Marek Białas, 20 – Sobota
  • Cecylia Chełkowska, 72 – Toruń
  • Ryszard Durys, 28 – Międzyborze
  • Marek Frąckiewicz, 28 – Włocławek
  • Barbara Gasis, 33 – Włocławek
  • Agnieszka Gasis, 7 – Włocławek
  • Adam Gniterak, 33 – Biskupiec Pomorski
  • Marzenna Golis, 17 – Antoniew
  • Anna Gluba – Łódź
  • Irena Gluba – Łódź
  • Tomasz Gluba – Łódź
  • Marianna Głowacka, 68 – Szczecinek
  • Józef Głowiński – Toruń
  • Barbara Grad, 22 – Jędrzejów
  • Danuta Grochocka, 17 – Wałcz
  • Wiesław Hajdukiewicz, 19 – Jędrzejewo
  • Ludmiła Janiak, 40 – Kępice
  • Andrzej Klisiewicz, 22 – Chrostowa
  • Tadeusz Kociak, 15 – Aleksandrów Łódzki
  • Anastazja Kowalska, 63 – Sitno
  • Jadwiga Kowalska, 55 – Grabie
  • Wojciech Kula, 33 – Piła
  • Czesław Maciejewski, 54 – Bełchatów
  • Iwona Mańkowska, 16 – Łódź
  • Janina Markiel, 56 – Włocławek
  • Marian Markiel, 55 – Włocławek
  • Józef Matusiak, 45 – Topólka
  • Barbara Matusiak, 42 – Topólka
  • Jadwiga Matuszewska, 41 – Łódź
  • Wanda Murawska, 39 – Toruń
  • Sławomira Mysłowska, 21 – Rakowo-Łobez
  • Bożena Niewinna, 17 – Rzeczyca
  • Elżbieta Postek, 80 – Wrocław
  • Henryk Pisalski, 67 – Łódź
  • Anna Przybylak, 25 – Częstochowa
  • Paweł Pułko, 23 – Łódź
  • Elżbieta Raniszewska, 18 – Grabie
  • Halina Reszka, 39 – Łódź
  • Jadwiga Rożniatowska, 21 – Zachełmże
  • Bogumiła Sikorska, 42 – Toruń
  • Jerzy Sikorski, 43 – Toruń
  • Leszek Sikorski, 17 – Toruń
  • Ireneusz Sikorski, 13 – Toruń
  • Janusz Starościak, 23 – Wałcz
  • Stanisława Stola, 36 – Łódź
  • Wacława Święciak, lat 48 – Bełchatów
  • Danuta Święciak, 12 – Bełchatów
  • Violetta Świętlicka, 15 – Włocławek
  • Wiesław Świętlicki, 18 – Czarnowęsy
  • Maria Tybura, 17 – Rzeczyca
  • Janusz Wagner, 24 – Bydgoszcz
  • Janina Worach, 43 – Łódź
  • Józef Worach, 44 – Łódź
  • Bogdan Worach, 12 – Łódź
  • Marianna Woźniak, 60 – Karlino
  • Cecylia Wrzesińska, 50 – Łódź
  • Czesław Zadroga, 19 – Wykrot
  • Józef Zieliński, 54 – Łódź
  • Grzegorz Zieliński, 29 – Bydgoszcz
  • Wiesław Żbikowski, 24 – Osiek
  • Andrzej Bogusz, 23 – Chojnice
  • Józef Głowiński, 28 – Toruń
  • Mieczysław Roschek, 43 – Chojnice
  • Henryk Różański, 54 – Sierpc

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Otłoczyn railway accident című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  1. Radio RMF FM. The biggest catastrophes of Poland, 2006-01-29. [2006. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  2. Money.pl, The most tragic train wreck in Poland Archiválva 2015. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben(Polish language)
  3. a b c d Gazeta Wyborcza, Catastrophies of the Communist Poland. Crash of trains on August 19, 1980, by Bogus∏aw Kunach and Marcin Kowalski Hozzáférés ideje: April 17, 2009 (lengyelül)
  4. a b Jaroslaw Reszka, Pod prad po smierc (Wrong way for death). Article published in Express Bydgoski daily on 30.08.2002 Archiválva 2009. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: April 17, 2009 (Polish language)
  5. a b Jaroslaw Reszka, Pod prad po smierc (Wrong way for death). Article published in Express Bydgoski daily on 30.08.2002 Archiválva 2009. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: April 17, 2009 (lengyelül)