Osztrigás Mici (tévéjáték)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Osztrigás Mici
1983-as magyar televíziós film
RendezőHorváth Ádám
AlapműGeorges Feydeau: La Dame de chez Maxim (francia: 'A hölgy a Maximból', 1899)
Műfajbohózat
ForgatókönyvíróSzenes Iván
DramaturgBánki László
Főszerepben
ZeneFényes Szabolcs
OperatőrNagy József
VágóBüki Gyula
Hangmérnök
JelmeztervezőSzekulesz Judit
DíszlettervezőKézdy Lóránt
Gyártásvezetődr. Wolf Antalné
Gyártás
GyártóMafilm
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Játékidő94 perc
Forgalmazás
ForgalmazóMagyar Televízió
Bemutató1983. június 5., 20:05, vasárnap
Eredeti magyar adó
  • M1
  • M2 (1984. június 28., 19:15, csütörtök; 1988. április 6., 19:25, szerda; 2011. december 4., 21:30, vasárnap; 2013. január 27., 21:25, vasárnap)
Díj(ak)Tévékritikusi díj (1984)
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
ElőzőFéltékenység – Balgaság
KövetkezőA cornevillei harangok
Kapcsolódó műsorZenés TV színház
További információk
SablonWikidataSegítség

Az Osztrigás Mici egy 1983. június 5-én, vasárnap 20:05-ös kezdettel az MTV1-en a Zenés TV Színház sorozatban bemutatott színes magyar zenés komédia, tévéjáték Feydeau színdarabja alapján Heltai Jenő fordításában, Fényes Szabolcs zenéjével, Galambos Erzsi címszereplésével Horváth Ádám rendezésében. 1984-ben Galambos Erzsi megkapta a Tévékritikusok díját az Osztrigás Mici és a Lola Blau című tévéjátékokban nyújtott alakításaiért.[1]

Készítették[szerkesztés]

Szereplők[szerkesztés]

A szereplők nevének helyesírása a tévéfilm szereplőlistáján feltüntetett írásmódot követi, és a szerepek oszlopban csak a listán megjelenített név szerepel, minden egyéb megjelölés a megjegyzések oszlopban található.

Szerep Megjegyzés Színész
Osztrigás Mici a Maxim táncosnője Galambos Erzsi
Tábornok Petypon du Grêlé Mensáros László
Dr. Petypon Lucien, orvos, a tábornok unokaöccse Bárdy György
Petyponné Gabrielle, dr. Petypon felesége Tábori Nóra
Dr. Montgicourt orvos, dr. Petypon kollégája Szilágyi Tibor
Hercegnő Valmonté hercegnője Örkényi Éva
Clémentine Petypon tábornok unokahúga Málnay Zsuzsa
Corignon hadnagy, Osztrigás Mici szeretője és Clémentine vőlegénye Gáti Oszkár
Abbé Szatmári István
Vidaubantné Csűrös Karola
Clauxné Farkas Zsuzsa
Ponantné Gyimesi Pálma
Virettenné Bakó Márta
Kisherceg a hercegnő fia Gyabronka József
I. úr Latabár Kálmán
II. úr Benkóczy Zoltán
Étienne a Petypon házaspár inasa Kéry Gyula
A Maxim tulajdonosa Sugár István
Ceremóniamester Sárosi Gábor
Émile Petypon tábornok inasa Victor Gedeon

Közreműködik a Magyar Állami Operaház balettkara.

Fogadtatása[szerkesztés]

„Manapság már nincsenek suszterinasok, akik már másnap reggel telefütyülték volna a várost – a városokat! – Fényes Szabolcs legújabb dallamaival. Manapság azonban van televízió, amely betöltheti a hajdan volt suszterinas szerepét, ha nem is azzal, hogy önmaga fütyül, de azzal igen, hogy a minden magyar otthonban megtartott premier után megdúdoltatja másnap is a televízió nézőit. Egyébként kedves meghívót kaptam a MTV zenei osztályától, amelyben szeretettel invitáltak engem és kedves családomat a „saját televíziós készüléke elé” a Zenés Tv-színház bemutatójára. Előadásra került – mint ez már köztudott – Freydeau–Fényes Szabolcs: Osztrigás Mici című zenés komédiája. Ha emlékezetem nem csal, az Osztrigás Mici eredetileg mint Tisztességtudó utcalány lépett az egykori színpadra, hogy a Magyar Televízió képernyőjén váljék most belőle „per” Osztrigás Mici, alias Galambos Erzsi.

A meghívásnak, mint e sorok is tanúsítják, eleget tettem, és nem is bántam meg. Ez az országos premier, amelyet minden bizonnyal annyi millióan láttak, mint talán színházi zenés komédiát mióta a világ világ hazánkban összesen sem, egyszóval ez a „házhoz” vitt ősbemutató minden bizonnyal sikert aratott. A siker garanciája a Fényes Szabolcs-i muzsika, amely ugyan most nem hozott suszterinas-fütyülnivaló slágert – bár mit lehet tudni? – , de amely behízelgő volt és kedélyes, kedves és karakterteremtő is. És a siker garanciája az a „merész” rendezői elképzelés, hogy e zenés komédiához olyan színészeket sorakoztatott fel, akiket prózainak szoktunk mondani és tartani, ám, akik igen kellemesen és szellemesen énekeltek is most ím a kamerák előtt. Mensáros László, Bárdi György, Szilágyi Tibor, Tábori Nóra és társai vidám derűvel fürödtek a muzsikában és a bohókás bohózatban. Nem utolsósorban, hanem talán elsősorban siker garanciája a prózai-drámai színésznőnek is magával ragadó Galambos Erzsi, akinek ez a jutalomjátéka – nem azért jutalom, hogy búcsúzzék, de ellenkezőleg inkább, hogy a jutalom további lendületet és kedvet adjon – pezsgő frisseségről, franciás pikantériáról, izgatóan vonzó pillanatokról és felszabadult kedélyről tanúskodott.

A Heltai Jenő fordítására támaszkodó Szenes Iván forgatókönyve és versei könnyed, ám mégis biztos oszlopokként tartották a komédia ívét. Horváth Adám rendezése mértéktartó, de mindvégig lendületes volt. Pontosan érezve azt a színházmértani középpontot – ahol a zenés komédia még biztos talapzaton állhat egy operettes hangvétel és egy bohóckodó zenei lehetőség között: a kamerák előtt.

A televízió igencsak furcsa műfaj – a kamerák előtt, nem lehet hosszú életet jósolni egyetlen produkción sem. A színházi premier, ha sikeres, még sok-sok, néha több száz előadást is feltételezhet. A képernyőn talán még egyszer, s majdan ismét még egyszer találkozhatunk – vagy sem …? – Osztrigás Micivel, e tisztességtudó utcalánnyal. Csakhogy ezeken a ritka találkozókon milliókkal számolják a randevú résztvevőit. Itt az egyszeri, az első bemutató a döntő, ez kerül a mérlegre. Azt hiszem, Fényes Szabolcs zenés komédiája megméretett és – könnyűnek találtatott. S ebben az esetben a „könnyű” egy nehéz műfaj sikerét jelenti.”[2]

Díjak[szerkesztés]

  • Tévékritikusi díj (1984) – Galambos Erzsi részére az Osztrigás Mici és a Lola Blau című tévéjátékokban nyújtott alakításaiért

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Átadták a film- és tévékritikusok díjait, 1984. január 28., szombat” (magyar nyelven). Szolnok Megyei Népújság 35 (23), 7. o. (Hozzáférés: 2017. május 30.)  
  2. Lásd Gyurkó (1983: 4).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]