Orosz ortodox egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Ortodox Egyház
(Русская православная церковь)
Valláskereszténység
Felekezetortodox
Eredetkonstantinápolyi ortodox egyház
Lelkészi vezetőKirill
Tisztségepátriárka
Szertartásbizánci
Tagság150 millió (2011)[1]
Nyelvorosz, óegyházi szláv nyelv
Alapítva988
Alapítókonstantinápolyi pátriárka
Státuszautokefál
Státusz kezdete1448
Ország Oroszország
SzékhelyMoszkva, Oroszország
Naptárjuliánus

Az Orosz Ortodox Egyház weboldala

Az Orosz Ortodox Egyház (oroszul: Русская православная церковь) jelenleg a legnagyobb ortodox egyház. Vezetőjének címe: Moszkva és egész Oroszország pátriárkája.

Üldözés a kommunizmus évei alatt[szerkesztés]

Az orosz ortodox egyház már az 1917-es októberi orosz forradalom utáni első napokban a hatalom egyik célpontjává vált, mivel a vallás súlyos ellenforradalmi tényezőnek számított az ateizmust propagáló kommunisták szemében. Az ellentétet erősítette, hogy az Egyház a kommunistaellenes erőket támogatta a polgárháború idején.

A hatalom az Egyház teljes vagyonát államosította, sok templomot és kolostort leromboltak vagy világi célra alakítottak át, a közel 30 ezer templomból és kolostorból összesen 500 maradt az Egyház használatában. A személyes bosszú sem maradt el: Lenin utasítására 28 püspököt és közel 1200 papot legyilkoltak.[forrás?]

Sztálin alatt az elnyomás fokozódott: összesen 130 ezer papot vittek koncentrációs táborba, kétharmaduk meghalt.

A harcosan antikommunista álláspontú Tyihon pátriárka 1925-ös halála után a hatóságok megtiltották új pátriárka választását.

Miután Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin enyhített az egyházellenes politikán, mivel a hatalomnak szüksége volt minden támogatásra a külső ellenség ellen: sok templomot visszaadtak az Egyháznak, újraengedélyezték a papképzést, korlátozott autonómiát kapott az Egyház. Új pátriárka választottak Szergij személyében, aki a kommunista hatóságokkal való együttműködés elvét hirdette.

A viszonylagos engedékenység 1959-ig tartott, amikor Hruscsov újra beindította az „nép ópiuma” elleni harcot: a hatóságok több ezer templomot ismét bezártak, a papokat titkosszolgálati megfigyelés alá helyezték, a vallási szertartásokon részt vevő világiak ellen súlyos munkahelyi és egyéb megtorlásokat alkalmaztak. Ez a politika egészen Gorbacsov idejéig folytatódott, 1988-tól a hatalom de facto visszaadta az Egyház teljes autonómiáját.

ROCOR[szerkesztés]

1917-ben Tyihon pátriárka felszólította az Oroszország területén kívüli orosz ortodox egyházközségeket, hogy szakadjanak el az Egyháztól az oroszországi kommunista hatalom miatt. Így került megalakításra az Oroszországon kívüli orosz ortodox egyház (közismert neve ROCOR, angol nevének – Russian Orthodox Church Outside of Russia – rövidítéséből), mely USA-központtal működött. 2007. május 17-én a ROCOR egy része közösségre lépett a Moszkvai Patriarchátussal, viszont voltak akik ezt a szövetséget nem támogatták, ők Agafangel (Pashkovsky) Metropolita vezetésével továbbra is önálló felekezetet alkotnak, mint ROCOR.

Magyarországon[szerkesztés]

Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye
Valláskereszténység
Felekezetortodox
EredetMoszkvai Patriarchátus
Lelkészi vezetőMark (Golovkov)
Tisztségejegorjevszki érsek, kormányzó főpap
Tagság3 502[2][forrás?]
Nyelvegyházi szláv
Alapítva1924
Alapító
Ország Oroszország
Székhely1052 Budapest, Petőfi tér 2.
Technikai szám0365

A Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye weboldala

Magyarországi része a Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye nevű egyházmegye, székhelye Budapesten van.

Szakadások[szerkesztés]

A 17. században belőle vált le az óhitűek csoportja.

Néhány ezer hívő csatlakozott Rómához. Ez az orosz bizánci katolikus egyház néven ismert uniátus keleti katolikus egyház.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]