Orosz Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Iván
Orosz Iván családja körében
Orosz Iván családja körében
Élete
Született 1902. augusztus 16.
Szarvas
Elhunyt 1974. november 14. (72 évesen)
Miskolc
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, novella

Orosz Iván (Szarvas, 1902. augusztus 16.Miskolc, 1974. november 14.) magyar lapszerkesztő, költő, novellista.

Élete[szerkesztés]

1902. augusztus 16-án született tősgyökeres szarvasi családban (Oravecz Istvánként). Szülei: Oravecz István szabómester és Kóczi Judit, testvérei: Ilona és János. Elemi- és középiskoláit Szarvason végezte, a szarvasi Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Meghatározó ifjúkori élménye volt Szarvas 1919. április 28-ától 1920. március 2-áig tartó román megszállása. A végzős diák ellen a megszállás idején Mardarescu tábornok elfogató parancsot adott ki hazafias magatartása miatt. A letartóztatása elől a Nyúlzugi szőlőkben bujdosott a nemzeti hadsereg bejöveteléig, itt vészelte át a Tanácsköztársaság hadserege és a román megszálló csapatok közt lefolyt halásztelki csatát. Érettségi után a Szarvasi Hírlap segédszerkesztője, majd - 19 évesen - két hónapig, 1921. július 9-étől szeptember 10-éig főszerkesztője lett.

Ezután Budapestre ment, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetemen orvostan- majd joghallgató lett, illetőleg a Sajtóakadémián újságírást tanult. Dolgozott a budapesti Virradat című lapnál és tisztviselőként egy hirdetési irodában. 1924-27 között szerkesztője és kiadóhivatali igazgatója volt a Zalamegyei Újságnak. Itt kötött házasságot Pável Irénnel. Gyermekeik: György és Katalin. 1927 októberében családos emberként tért vissza Szarvasra. November 4-étől főmunkatársa, majd 1928. november 30-ától főszerkesztője lett a dr. Robitsek Jenő által kiadott Szarvasi Hírlapnak, majd 1935-től fő- illetve felelős szerkesztője a Szarvasi Közlönynek.

1945. október 6-án a szovjet csapatok átvonultak a városon. Az új közigazgatás mellett szovjet katonai parancsnokság is működött a községben. Orosz Ivánt újságírói munkássága miatt 1944 végén a szovjet katonai szervek letartóztatták, majd a Népbíróság négy évi börtönbüntetésre ítélte. Büntetését Gyulán, Szegeden és Baracskán töltötte le. Képzettsége révén börtönirodai szolgálatra is beosztották, ekkor lehetősége volt a versírásra is. Szabadulása után Diósgyőrben, Perecesen - a mélyépítőknél és kőbányában - fizikai munkásként dolgozott.

1953-ban Bükkszentkeresztre költözött, s itt élt erdészként, majd nyugdíjasként, 1974. november 14-én bekövetkezett haláláig.

Művei[szerkesztés]

Irodalmi munkásságát mértékadó irodalmi körökben is számontartják és értékelik. Több novellás- és verseskötete jelent meg, balatoni dalait, cserkész- és leventenótáit Révfy Géza országos hírű zeneköltő zenésítette meg. Az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható művei:

  • Fekete tulipán (versek), Zalaegerszeg, 1925;
  • Szeretni kell… (versek), Zalaegerszeg, 1926.;
  • Boldogok szigete (versek), Nagykanizsa, 1927.;
  • Mária asszony piros fejkendője és egyéb szomorú történetek. Zalaegerszeg, 1926.
  • Pán hétágú sípján (versek), Szarvas, 1935.
  • Műkedvelő-előadás vidéken (tanulmány), Szarvas, 1936.
  • A Pannon tenger mesemondója. Tanulmány Váth Jánosról, Magyar Vidék Könyvei, II. a Szarvasi Közlöny Könyvnyomdája
  • A költő szót kér (versek), Budapest, 1944.
  • Kis történetek egy nagy faluból - A magyar vidék könyvei kiadása

Tóvábbi munkái:

  • Oravecz István és Illésy Alajos: Az élet előtt, versek, Szarvas, 1920.
  • Balatoni nóták, négy dal Ének-zongorára, szerzé: Révfy Géza, Budapest é.n.
  • Cserkész-dalok, nyolc dal (hét Orosz Ivántól), szerzé: Révfy Géza, Budapest, é.n.
  • Bús tárogató, két dal. Ének-zongorára szerzé: Révfy Géza, Budapest é.n.
  • Kis történetek egy nagy faluból (novellák, Szarvas, 1938.
  • Balatoni szerenád (versek), Budapest, 1944.
  • Közhírré tétetik (Szarvasi történetek) 10 novella, a szerző összeállítása, 1942, kiadatlan
  • Minden hiába, 36 vers, Orosz György válogatása a költő hátrahagyott verseiből, kiadatlan

Részletek a verseiből: [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés]