Ornamentika
Az ornamentika (a latin ornare „díszíteni” szóból) egy épületnél vagy tárgynál alkalmazott díszítmény vagy díszítőrendszer.[1] Elsősorban az iparművészetekben, az építőművészetben és könyvnyomdászatban [2] használt kifejezés és fogalom.[3]
Az építészeti díszítmények kialakíthatók kőből, fából vagy fémből, formázhatók gipszből vagy agyaggal, vagy a felületre festhetők; más iparművészetekben például tűzzománc használható. A díszítő stílusok és motívumok széles skáláját fejlesztették ki az építészet és az iparművészet számára, beleértve a fazekasságot, bútoripart, a fémmegmunkálást. A díszítésben használt motívumok széles skálája gyakran geometriai formákból és mintákból, növényekből, ember- és állatfigurákból merít.
A díszítés a feljegyzett történelem kezdete óta nyilvánvaló a civilizációkban, kezdve az ókori egyiptomi művészettől. Eurázsiában és a mediterrán világban a növényi alapú díszítésnek több mint háromezer éves gazdag és összefüggő hagyománya van; míg a világ más részein a hagyományos díszek jellemzően inkább geometriai és állati motívumokra támaszkodnak. A minták ihletője általában a régióban jelenlévő természeti világban rejlik. Közép-Ázsiában korábban sok nomád törzsnek állati mintájú motívuma volt, mielőtt az iszlám elterjedt a régióban.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ornament (art) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.