Orhán oszmán szultán
| Orhán | |
 | |
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje | |
| 1326 – 1362 tavasza | |
| Elődje | I. Oszmán |
| Utódja | I. Murád |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1281/1284 Söğüt |
| Elhunyt | 1362 márciusa/áprilisa (81 évesen) Bursa |
| Nyughelye | Bursa |
| Édesapja | I. Oszmán |
| Édesanyja | Malhun Hatun |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| Orhán aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Orhán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orhán, régies írásmóddal Urchán[1] (Söğüt, 1281/1284 – Bursa, 1362 márciusa/április vége) volt az újonnan megalakult Oszmán Birodalom beje 1326 és 1362 között.
Élete[szerkesztés]
Bursa elfoglalása[szerkesztés]
I. Oszmán fiaként született 1281 körül. Édesapja halála után, 1326-ban lépett a trónra.[1] Uralkodása kezdetén elfoglalta a megerősített Bursát, ahol magának díszes palotát épített.[1] A palota kapuja fölé a "magas porta" feliratot vésette.[1] Ezzel a névvel azontúl országuk fővárosát jelölték a törökök.[1]
Eljutás a Fekete-tengerig[szerkesztés]
Orhán kiterjesztette birodalmának határait a Propontiszig és a Hellészpontosz szorosáig.[1]
Európa kapuja[szerkesztés]
Orhán fia, Szulejmán 1356-ban – Gallipoli erősségét elfoglalva – Európa földjére lépett[1] Így az Oszmán Birodalom egy nagyon fontos hídfőhöz jutott, amelynek segítségével átjárhattak Európába.[forrás?] Orhán – miután tanácskozott öccsével Alaeddinnal az elfoglalt területek polgári kormányzása felől – megvetette alapját az oszmán államjognak.[1] Ezek után az országot 3 katonai kerületre (szandzsák) osztotta, öccsét pedig kinevezte a birodalom első nagyvezírivé.[1] Orhán egyik legnevezetesebb alkotása az állandó hadsereg megalapítása volt, amely katonáit a keresztény fiúgyermekek szolgáltatták.[1] E hadtestet alapítója "jenicseri" ("janicsár") azaz "új csapatnak" nevezte el.[1] A janicsárság volt a szigorúan fegyelmezett, jól begyakorolt gyalogság magva.[1] A hadsereg másik részét a szpáhik, a rendes lovasok alkották, amelynek legénységét – öröklött hadkötelezettsége fejében – a meghódított területeken jobbágyi javadalmak élvezetével jutalmazták.[1] Az Európában ekkoriban még ismeretlen katonailag és polgárilag szervezett állandó hadseregben gyökerezett az oszmánok hatalmának túlsúlya ellenségeik fölött.[1]
Házasság[szerkesztés]
Anatólia legnagyobb részének meghódítása után Orhán feleségül vette Helént, VI. (Kantakuzénosz) János (V. (Palailogosz) János bizánci császár ellenfele) leányát, és segítette ennek trónra jutását.[forrás?]
Utódlás[szerkesztés]
Orhán 36 évnyi uralom után mintegy 81 évesen hunyt el 1362 tavaszán, birodalmát pedig fia, I. Murád örökölte.
Gyermekei[szerkesztés]
- ismeretlen asszonytól:
- 1299-ben Orhán feleségül vette Nilüfer Hatun (? – 1359). 2 gyermekük született:
- Orhán 1316-ban feleségül vette a bizánci Aszporsát. 2 gyermekük született:
- Orhán 1345-ben feleségül vette Theodórát, IV. István Uroš szerb cár leányát. Gyermekük nem ismert.
- Orhán 1346-ban feleségül vette Theodóra Mária Kantakuzéné (1332 – ?) bizánci hercegnőt, VI. János bizánci császár leányát. Két gyermekük született:
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
| Elődje: I. Oszmán |
|
Utódja: I. Murád |
| A birodalom születése (1281–1389) |  | |
|---|---|---|
| A birodalom megszilárdítása (1389–1520) | ||
| A birodalom fénykora (1520–1687) | I. Szulejmán · II. Szelim · III. Murád · III. Mehmed · I. Ahmed · I. Musztafa · II. Oszmán · IV. Murád · Ibrahim · IV. Mehmed | |
| A birodalom hanyatlása (1687–1924) | ||
