Orfizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az orfizmus egy művészeti fogalom. Eredetileg ókori irodalmi műveket, a 20. század elején pedig a kubizmushoz vezető művészeti irányzatot jelölték meg ezzel a névvel.

Az ókorban[szerkesztés]

Eredetileg görög vallási mozgalom volt. Az irodalomban a mitikus megalapítója a Kr. e. 7 - Kr. e. 6. század folyamán Orpheusz volt, mágikus erejű dalnok, akit a bakkhánsnők széttéptek. A valóságban az orfeuszi ("orfikus") himnuszok sokkal később keletkeztek. Ellentétben a homéroszi, olümposzi vallásossággal — az orfikus közösség tagjai az emberi létet bűnösnek tartották és hittek a túlvilági létben. Misztériumaik középpontjában ezért a túlvilági életre való előkészítés, azaz a bűntől való megtisztulás és a beavatás rítusa állt. [1]

Orfizmus vagy orfikus kubizmus[szerkesztés]

Az orfizmus a szín, a fény elsődlegességét hirdető irányza volt. Az orfizmus vagy az 'orfikus kubizmus nevét Guillaume Apollinaire francia költő alkotta meg 1912-ben. Mint a kubizmus egyik ágazata, a tiszta absztrakcióra és az élénk színekre összpontosított. Apollinaire-t a fauvista Paul Signac, Charles Henry és a festékvegyész Michel-Eugène Chevreul elméleti írásai inspirálták. Az orfizmust kulcsfontosságúnak tartják a kubizmusból az absztrakt művészetbe való átalakulásában, úttörőjeként František Kupka-t, fő képviselőinek Robert Delaunay-t, feleségét, Sonia Delaunay-t, valamint H.P. Bruce-t tartják, akik a kubizmus monokróm (egyszínű) szakaszában újraindították a színhasználatot.

Rokon irányzat volt a Goncsarova és Larionov nevével fémjelzett rayonizmus.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világirodalmi lexikon 9. N–O (1984) 694. old.

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon 9. N–O (1984) 694. old.
  • ectopolis.hu