Oregoni boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Oregoni boróka
Colorado, Istenek kertje
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
Fajcsoport: Sabina
Faj: J. scopulorum
Tudományos név
Juniperus scopulorum
Sarg., 1902
Elterjedés
Juniperus scopulorum range map.jpg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Oregoni boróka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Oregoni boróka témájú médiaállományokat és Oregoni boróka témájú kategóriát.

Pikkelyleveles hajtása rovarrágta tobozbogyókkal (Új-Mexikó, Santa Fe
Porzós virágai (Új-Mexikó, Santa Fe

Az oregoni boróka (Juniperus scopulorum) a ciprusfélék családjába tartozó növényfaj. Kertekben szerte a világon gyakran ültetik.

Előfordulása[szerkesztés]

Észak-Amerika nyugati felén (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen), 1500–2500 m magasság között honos. A tengerparti esős régióban (Nagymedve esőerdő) egészen a tengerszintig lehúzódik. Brit Columbia és Washington államok partmenti vidékein (és partközeli szigetein) Juniperus maritima (R.P. Adams) néven ismert.

Megjelenése[szerkesztés]

Örökzöld bokor vagy kisebb fa (legfeljebb 20 m magas). Az alapváltozat koronája szabálytalan kerekded; a kertészeti változatok között rendkívül karcsúak is akadnak.

Ágai lapos síkokban állnak, finom hajtásait szürkéskék, 1–3 mm hosszú, átellenesen álló, tompa végű pikkelylevelek borítják.

Érett bogyója gömbös vagy karéjos, élénkkék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Kétlaki növény. Kék tobozbogyói egy év alatt beérnek, és ez a termős példányokat igen látványossá teszi.

Szinte bármilyen talajon megél; a telet és a szárazságot egyaránt jól tűri, de igazán szépre csak szélvédett, napos, de párás helyen fejlődik.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

  • J. scopulorum 'Skyrocket' — valószínűleg a legkarcsúbb fenyőféle: 6–8 méter magasra nő, de átmérője még ekkor sem több fél méternél, mert fölfelé törő ágai a törzshöz simulnak.

Felhasználása[szerkesztés]

Főleg oszlopos termetű változatait ültetik dísznövénynek — az alapfajt gyakorlatilag nem.

Források[szerkesztés]