Oregon Route 58

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oregon Route 58
Úttípusút
Része ennekOregon állami országúthálózata
ÚtfenntartóOregon Department of Transportation
TulajdonosOregon Department of Transportation
Építkezés1922
Hossza
elkészült139,61 km
OrszágAmerikai Egyesült Államok
TartományokOregon
Az út elejeGoshen
Az út vége
Időzóna
A Wikimédia Commons tartalmaz Oregon Route 58 témájú médiaállományokat.

Az Oregon Route 58 (OR-58) Oregon leghosszabb országútja, amely kelet–nyugati irányban az Interstate 5, valamint az Oregon Route 99 gosheni csomópontja és a U.S. Route 97 Chemult közelében fekvő elágazása között halad.

A szakasz Willamette Highway No. 18 néven is ismert.

Leírás[szerkesztés]

A szakasz az Interstate 5 és az Oregon Route 99 Goshenben fekvő csomópontjánál kezdődik délkeleti irányban. Pleasant Hill érintése után a nyomvonal elhalad a trenti és dexteri kereszteződések mellett, mígnem a Dexter-víztározó déli partjáig és a lowelli elágazáshoz érkezik. Innen a pálya hosszasan a környező vizek partjai mentén kanyarog, majd keletre fordulva a Westfirbe és az oakridge-i repülőtérhez vezető utak kereszteződése után Oakridge területére ér. Innen a Willamette Nemzeti Erdőben tovább közlekedve végül a US 97 Crescent és Chemult közti elágazásában végződik.

Az OR 58 tranzitútvonalként van nyilvántartva; telente a tehergépjárműveknek alternatívát nyújt az Interstate 5 Siskiyou-hágónál található nagyobb emelkedői és az időszakos lezárások kikerülésére. Az országút ezenfelül szerepel a szövetségi országutak nyilvántartásában is.

Történet és nyomvonal-korrekciók[szerkesztés]

A Willamette Nemzeti Erdőben futó szakasz
  • Az 1850-es években az első telepesek a mai szakasztól délre elhelyezkedő Willamette-hágón keresztezték a Cascade-hegységet. 1853 októberében 1500 fő a hágóban rekedt, de a Willamette-folyó középső ágán dolgozó, a Boise és a Willamette-völgy közötti kapcsolatot megteremteni kívánó telepesek megmentették őket.[1]
  • 1865 júliusában az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa engedélyezte az idahói Boise-erődhöz vezető katonai szállításra kijelölt út megépültét, melyhez földbirtokokat biztosítottak a szakasz mentén. A kivitelezésre megalakított Oregon Central Military Wagon Road Company 680 km hosszú nyomvonalat jelölt ki és 3263 négyzetméternyi területhez jutott volna hozzá. A munkálatok minőségét és az útvonalat érő kritikák és jogi ügyek miatt mindössze 958,31 km² terület került a vállalathoz. A mai OR 58 a Eugene–Cascade-hegység–Közép-Oregon útvonalon az egykori szakasz vonalát követi.[2][3][4][5]
  • A Willamette Highway No. 18 1922. november 24-én került fel az állami országutak listájára; az akkoriban elhanyagolt szakaszt a gosheni végtől indulva kezdték fejleszteni.[6] A számozási rendszert 1932-ben vezették be, az 58-ast is ekkor osztották ki.[7][8] 1933-ban egy nagyobb módosítást hajtottak végre: az Emigráns-hágótól a Willamette Nemzeti Erdőbe, a Willamette-hágóhoz helyezték át a nyomvonalat, ehhez több félviaduktot és egy alagutat (Sós-pataki-alagút) alakítottak ki, hogy „ne károsítsák a hegyoldalt a szükségesnél nagyobb mértékben”. Az átadóünnepséget 1940. július 30-án tartották, ekkor még úgy gondolták, ez lesz az utolsó, az állam által kialakított országút.[9] A szakasz csak az 1960-as években kapott teljes hosszán szilárd burkolatot.

Nyomvonal[szerkesztés]

Csomópontok, pihenőhelyek és hidak
0 Goshen
Folyóhíd 4 Willamette-folyó parti ág
Lakott terület kezdete 7 Pleasant Hill
Útkereszteződés illetve útelágazás 9 Springfield
Útkereszteződés illetve útelágazás 13 Trent
Útkereszteződés illetve útelágazás 18 Dexter
Útkereszteződés illetve útelágazás 21 Lowell
Útkereszteződés illetve útelágazás 54 Westfir
Útkereszteződés illetve útelágazás 54 Oakridge-i állami repülőtér
Lakott terület kezdete 55 Oakridge
Útkereszteződés illetve útelágazás 75 McCredie Springs
Útkereszteződés illetve útelágazás 112 Crescent Lake
Útkereszteződés illetve útelágazás 118 Crescent
139 Bend, Chiloquin

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oregon Route 58 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Oregon: End of the Trail. (angolul) Portland (Oregon): Binfords & Mort. 1940. 411. o. = American Guide Series, Hozzáférés: 2018. szeptember 24. OCLC  
  2. Oregon Central Military Road (angol nyelven). United States Department of the Interior – Bureau of Land Management. [2008. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  3. Oregon History: Uncle Sam's Handiwork (angol nyelven). State of Oregon – Oregon Secreaty of State. [2012. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  4. Unblushing land frauds; the president sends information to Congress. How big chunks of the public domain have been stolen by Wagon Road companies in Oregon. (angolul) The New York Times, (1888. március 21.) 1. o. Hozzáférés: 2018. szeptember 24.
  5. Oregon. (angolul) Skokie: Rand McNally and Company. 1879. Hozzáférés: 2018. szeptember 24.  
  6. History of State Highways in Oregon (angol nyelven). Oregon Department of Transportation – Salem Headquarters, Right of Way Engineering, 2017. augusztus 4. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  7. ODOT Approved Terms & Definitions (angol nyelven). State of Oregon – Oregon Department of Transportation. [2007. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  8. Western States road map. (angol nyelven). David Rumsey Map Collections. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  9. Salt Creek Half Viaducts (angol nyelven). State of Oregon – Oregon Department of Transportation. [2011. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)

További információk[szerkesztés]