Orbán Ernő
| Orbán Ernő | |
| Született | 1936. szeptember 7. (87 éves) Csapod |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gyógyszerész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orbán Ernő (Csapod, 1936. szeptember 7. –) magyar gyógyszerész.
Élete[szerkesztés]
Középiskoláit a Budapesti Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolában (1951-55) végezte.
1960-ban a Budapesti Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerész diplomát szerzett. 1960-65 között előbbi egyetem Gyógyszerészeti Intézetében tanársegédként dolgozott.
1965-től 1970-ig a Gyógyszerkutató Intézet (Budapest) tudományos munkatársa, tudományos főmunkatársa (1970-74), majd 1974 és 1996 között tudományos osztályvezető.
1967-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen az „Amidazofén-barbiturát molekulavegyületek kialakulásának vizsgálata” c. disszertációja alapján PharmDr címet szerzett.
1975-78 között az MTA aspiránsa volt. 1978-ban a „Nyújtott hatású koagulumok előállítása poli(metakrilsav-metakrilsavmetilészter) latex felhasználásával” c. disszertációját megvédve nyerte el a „kémiai tudomány kandidátusa” tudományos fokozatot. A Gyógyszerkutató Intézetben fenntartott állása mellett – 1970-től 1974-ig a Havannai Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán vendégprofesszorként dolgozott.[1]
Hazai és külföldi szakfolyóiratokban számos tudományos közleményt publikált. Munkatársaival közösen szakterületével kapcsolatos 33 szabadalom szerzője. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság (1970) tagja. A Kubai Gyógyszerészeti Társaság (1973) és a Spanyol Gyógyszerészeti Társaság (1987) tiszteletbeli tagja.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Biográf ki kicsoda 2004. II. kötet (L–Z). Főszerk. Hermann Péter. Poligráf Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963-863-451-0
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.