Opatovac (Csernek)
| Opatovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Csernek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35404 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 282 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 210 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 41″, k. h. 17° 25′ 59″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 41″, k. h. 17° 25′ 59″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Opatovac falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Bródtól légvonalban 49, közúton 64 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 19, közúton 23 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re északkeletre, a Psunj-hegység lejtőin, a Medvedji-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A mai Opatovacot több történész [2] is a középkori forrásokban „Lyphyne, Lipina, Ljupina” néven említett birtokkal azonosítja. Lipinét 1279-ben említik először abban az oklevélben, melyben Zavid fia Gergely elcseréli Vučjak birtokát a rudinai apátság „Lyphyne” nevű birtokával. Az oklevélből az is kiderül, hogy a birtokot részben egy út, részben pedig az azonos nevű patak határolta. Ljupina első említése 1261-ben „Zelnatech” földje határának leírásánál történt. Az 1335 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék kétszer is említ egy Pál nevű ljupinei papot. Az okiratból kiderül, hogy az itteni plébániatemplom Keresztelő Szent János tiszteletére volt szentelve. A templomot az Szentszék egy 1429. február 14-én kelt oklevele is megemlíti.[3] 1446-ban és 1500-ban a birtok már Podversia várához tartozott. [4] A török a környező településekkel együtt 1536 körül foglalta el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Oppatovacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Opatovacz” néven szerepel. [5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Opatovacz” néven 59 házzal, 458 katolikus vallású lakossal találjuk. [6]
1857-ben 314, 1910-ben 510 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 332 lakosa volt. Már 1939 óta működik a település iskolája és vízvezetéke. Egyetlen vegyesáru boltja van. A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás. A gazdaság fejlesztése érdekében kiemelt állami támogatást élvez. A falu búcsúünnepe a Szent Rókus ünnepét, augusztus 16-át követő vasárnap.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 314 | 344 | 378 | 428 | 459 | 510 | 498 | 559 | 547 | 539 | 507 | 424 | 394 | 385 | 373 | 332 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Opatovac és Podversia közös temetőjében már a középkorban állt egy Szent István templom.[9] 1758-ban egy járvány után az egyházi vizitátor ezen a helyen már egy Szent Rókus kápolnát említ. A mai Szent Rókus kápolna 1897-ben épült, 1998-ban teljesen megújították.
A faluban fennmaradt néhány szép, népi építésű (kőből és fából épített) lakóház.
Környéke kedvelt kirándulóhely, a hegyi túrázók és a vadászok paradicsoma.
Kultúra[szerkesztés]
A KUD „Hrvatska seljačka sloga” egyesület a falu kulturális és művészeti egyesülete. Folklórcsoportja és tamburazenekara van. Az egyesület folklórcsoportja már részt vett a Zágrábi Folklór Szemlén is. A falu idősebb asszonyai kézimunka csoportot alapítottak, ahol szövéssel, foltvarrással foglalkoznak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Engel, Csánki, Heller, Karbić.
- ↑ Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 478. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 26. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6229.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
