Opalińska Katalin lengyel királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Opalińska Katalin
Jean-Baptiste van Loo - Portrait de Catherine Opalińska, Reine de Pologne.jpg

Lengyelország királynéja és
Litvánia nagyfejedelemnéje (másodszor)
Uralkodási ideje
1733. szeptember 12.1736. január 27.
Elődje Hohenzollern Krisztina
Utódja Habsburg Mária Jozefa
Lengyelország királynéja és
Litvánia nagyfejedelemnéje (először)
Uralkodási ideje
1705. október 4.1709. augusztus 8.
Koronázása 1705. október 4.
Elődje Hohenzollern Krisztina
Utódja Hohenzollern Krisztina
Életrajzi adatok
Uralkodóház Opaliński
Született 1680. október 13.
Poznań
Elhunyt 1747. március 19. (55 évesen)
Lunéville
Édesapja Opaliński János Károly
Édesanyja Czarnkowska Zsófia
Házastársa Leszczyński Szaniszló
Gyermekei Anna (1699–1717)
Mária (1703–1768)
Vallás római katolikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Opalińska Katalin témájú médiaállományokat.

Opalińska Katalin (lengyelül: Katarzyna Opalińska; Poznań, 1680. október 13. – Lunéville, 1747. március 19.) az Opaliński-házból származó lengyel nemes hölgy, aki I. Leszczyński Szaniszlóval kötött házassága révén 1704 és 1709, majd 1733 és 1736 között Lengyelország királynéja és Litvánia nagyfejedelemnéje, majd 1738–tól haláláig Lotaringia és Bar hercegnéje.

Élete[szerkesztés]

Opaliński János Károly lengyel gróf (1642–1695) és Czarnkowska Zsófia (1660–1701) leányaként született 1680-ban. Krakkóban 1698 májusában feleségül ment Leszczyński Szaniszló lengyel herceghez, aki később, 17041709, majd 17331736 között Lengyelország és Litvánia államfője lett. Házasságukból két leánygyermek született:

Férjét 1704. július 12-én a lengyel királyválasztó gyűlés (szejm) Erős Ágost ellenében királlyá választotta, s az új királyt és feleségét október 4-én Varsóban királlyá és királynévá koronázták. Négy évvel később, 1709-ben azonban II. Ágost orosz katonai támogatással visszaszerezte trónját, és Leszczyński Szaniszló egész családjával együtt menekülni kényszerült Lengyelországból.

1709-től 1711-ig Szczecinben, majd 1711-től 1714-ig a svédországi Kristianstadban éltek. 1714-ben visszatérhettek Németországba, s XII. Károly svéd király átmeneti megoldásként átadta nekik egyik saját hűbéri birtokát, a saar-vidéki Pfalz–Zweibrücken (francia neve: Palatinat–Deux-Ponts) hercegséget, amely Lotaringia és Bar Hercegségeinek határán feküdt. Itt a család rangjához méltó, de szerény költségvetésű udvart tarthatott fenn. 1717-ben idősebbik leánya, Anna hercegnő 18 éves korában tüdőgyulladást kapott és a gräfinthali kolostorban meghalt. 1718-ban, XII. Károly halála után Leszczyński Szaniszlónak és családjának el kellett hagynia a pfalz–zweibrückeni hercegséget. Lipót Józseftől (1679–1729), Lotaringia és Bar uralkodó hercegétől, a későbbi I. Ferenc német-római császár apjától kértek menedéket. A francia király engedélyével a biztonságos elzászi francia katonavárosokba, Petit-Landauba és Wissembourgba költözhettek. Lakóhelyüket II. Fülöp orléans-i herceg (1674–1723), az elhunyt XIV. Lajos unokaöccse, a Francia Királyság régense jelölte ki, aki kegydíjat folyósított és testőrséget is biztosított a család tagjainak.

A lengyel örökösödési háború során Leszczyński Szaniszló 1733-ban visszatért Lengyelországba, és francia segítséggel átmenetileg visszaszerezte trónját, de az orosz és szász invázió elől már 1734-ben menekülni kényszerült. A háború eredményeként Franciaország 1735-ben megszerezte Lotaringia és Bar hercegségeit. 1736-ban XV. Lajos még nem tudta annektálni ezeket a hercegségeket, ezért életfogytig tartó birtokba adta őket a vesztett Leszczyński Szaniszlónak. A volt lengyel királya halála esetén a két hercegséget – Leszczyński leányának révén – veje, a francia király örökli. Leszczyński 1736-ban lemondott lengyel és litván trónigényéről, és 1737-ben hivatalosan is Bar, majd Lotaringia hercegévé nyilvánították. Április elején Lotaringiába utazott. Katalin április 13-án követte férjét, s a lunéville-i hercegi kastélyba költöztek be. Évente 2 millió livre nyugdíjat kaptak XV. Lajostól.

Katalin 1747. március 19-én halt meg Lunéville-ben. A nancyi Notre-Dame-de-Bonsecours templomban helyezték örök nyugalomra. Férje tizenkilenc évvel élte őt túl; őt is ugyanitt temették el 1766-ban. 1768-ban elhunyt leányának, Leszczyńska Mária francia királynénak szívét, meghagyása szerint ugyancsak Nancyba hozták, és szülei mellé helyezték. A francia forradalom alatt a sírkápolnát meggyalázták. A síremlékek – művészi értékük miatt – megmenekültek a szétrombolástól, de a koporsókat eltávolították, közös sírba vetették, a templomot múzeummá alakították. 1807-ben, a Bourbon-restauráció után a templomot és a sírhelyeket helyreállították, ezek ma is láthatók.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Előző
Brandenburgi Krisztina Eberhardina
Lengyelország királynéja POL Przemysł II 1295 COA.svg
1704 – 1709
Következő
Habsburg Mária Jozefa
Előző
Brandenburgi Krisztina Eberhardina
Litvánia nagyhercegnéje Coat of arms of Lithuania.svg
1704 – 1709
Következő
Habsburg Mária Jozefa