Onmjódó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Abe no Szeimei, híres onmjódzsi

Az Onmjódó (陰陽道?) egy japán hagyományos kozmológiai irányzat, ezoterikus csillagászat. A természettudomány és az okkultizmus keveréke. Kínai filozófiákon alapul (Wu Xing, Yin és Yang) és elsősorban jövendölésre használták.

Történelme[szerkesztés]

A taoizmus tanításai az 5-6. században kerültek be Japánba a buddhizmussal és a konfucianizmussal együtt, Koreán keresztül. A taoizmus ugyan nagy hatással volt a Japán vallásra és filozófiára, nem szerzett jelentős követői tábort. Viszont a természetfeletti nézeteit és gyógyászati technikáit átvette a köznép. Ezután jelent meg egy Jugondo nevű iskola, ami a gyógyászati technikák, taoista bűbájok és talizmánok, illetve hipnózis segítségével képessé tette tanítványait a szellemek, szörnyek és betegségek elleni harcra. Erre hatással volt a buddhizmus és sintoizmus is, és a 7. századra létrejött az onmjódó. Tanításai és a természet elemzése a jóslás tudományba olvadt és úgy vált közismerté hogy jelek alapján képes megmondani jó vagy rossz dolgok történését. Eszt a feladatkört a kontinensen buddhista szerzetesek végezték. Később már a császári udvar is támaszkodni kezdett az onmjódó jövendölésire. A 7-8. században létrejött az onmjó hivatal (onmjó-rjó). A hivatal feladata volt a jövendölések és csillagászati megfigyelések felügyelete, illetve a naptárkészítés. Mivel Japánban tilos volt a buddhista szerzeteseknek jövendölni és csillagászatot művelni, ezek az onmjó hivatal monopóliumává váltak. A hivatal kezdetben a császári kormány később pedig a kormány udvaroncai, a Cucsimikadó család irányítása alatt állt. A Heian kortól az onmjódzsik nagy befolyással bírtak mivel úgy gondolták, hogy ők képességeikkel képesek katasztrófákat megakadályozni. A 19. század közepén babonának jelentették ki és betiltották a gyakorlását és tanulását.

Onmjódzsi[szerkesztés]

Az Abe no Szeimei féle pentagram

Azokat a hivatalnokokat akik az onmjó-rjó-hoz tartoztak onmjódzsi-nak nevezték és hivatásos onmjódó gyakorlók voltak. A jövendölés és mágia szakértői voltak, az udvari feladataik pedig a naptárkészítéstől egészen a főváros védéséig a gonosz szellemektől álltak. Elmondások szerint képesek voltak szellemeket (sikigami, siki-no-kami) idézni parancsaik teljesítésére. Híres onmjódzsik Abe no Szeimei és Kamu no Yaszunori. Az előbbinek egy szentélyt is szenteltek.

Lejegyzések[szerkesztés]

Az onmjódó leghíresebb könyve a Kinugjokutoshú (Az arany varjú és a jáde nyúl könyve). Az onmjódó tanításait és filozófiáját írja le. A cím egy rejtett utalást takar: az arany varjú a napot jelképezi, a jáde nyúl pedig a holdat. Ezek pedig a fény és sötétség jelei, vagyis a yin és yang. Egy másik híresebb könyv az Abe no Szeimei által írt Szendzsi Rjakkecu. A könyv 36 fejezetben ír le 36 jósló technikát.

Talizmánok[szerkesztés]

Omamorik

Az onmjódó legismertebb termékei a talizmánok. Az Ofuda a házakban elhelyezett talizmán ami megvédi azt a szerencsétlenségektől. Általánosságban védi a házat, de vannak külön speciális esetekre is (pl.: konyhába tűz ellen). Az omamorik a hordozható Ofudák. Általában egy díszes szövetből készült kis zsákban kaphatók, de eredetileg egyszerű papír vagy fa darabok voltak mágikus írással. A legismertebb a 72 darabból álló Táidzsó Sinszen Csintaku Reifu (Numinous Talismans of the Highest Spirit Immortal for Tranquilizing the Household) talizmánok. Megvédik viselőjük és annak házát minden fajta ártalmas befolyástól és szerencsétlenségtől.

Manapság[szerkesztés]

Az onmjódó mára teljesen beleolvadt a sintóba és a buddhizmusba, és önmagában már nem létezik. A Japán irodalmi és kulturális művekben (novella, anime, manga) viszont előfordul és így mind japánban, mind nyugaton ismert még ma is.

Források[szerkesztés]

http://taoist-sorcery.blogspot.hu/2013/06/onmyodo-taoist-sorcery-in-ancient-japan.html

Masuo Shin’ichirō: Chinese Religion and the Formation of Onmyōdō (Nanzan Institute for Religion and Culture, 2013. május 23.)