Olga Valerianovna Palej

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olga Valerianovna Palej
Pascal-Adolphe-Jean Dagnan-Bouveret La Princesa Olga Paley 1904.jpg
Született
1865. december 14.
Szentpétervár
Elhunyt
1929. november 2. (63 évesen)
Párizs
Állampolgársága Orosz Birodalom
Házastársa Pavel Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg
Gyermekei Irina Pavlovna Palej
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Olga Valerianovna Palej témájú médiaállományokat.
Olga Valerianovna Palej hercegné és Hohenfelsen grófnő

Olga Valerianovna Palej hercegné és von Hohenfelsen grófnő, született Olga Valerianovna Karnova (oroszul: Ольга Валериановна Карнова, Княгиня Палей, németül: Gräfin Olga Valerianowna von Hohenfelsen; Szentpétervár, 1866. december 2.Párizs, 1929. november 2.) orosz és német nemes, morganatikus házassága révén Palej hercegné és Hohenfelsen grófnő, Pavel Alekszandrovics orosz nagyherceggel kötött rangon aluli házassága miatt száműzték Oroszországból.

Élete[szerkesztés]

Olga Valerianovna Karnova 1866-ban született Szentpétervárott a polgári származású Valerian Valerianovics Karnov és a magyar felmenőkkel is rendelkező Olga Vasziljevna Meszaros leányaként. 1884. május 30-án, huszonkét évesen feleségül ment egy német kisnemesi család sarjához, az orosz cári haderőknél szolgáló Erik Gerhard Augusztyinovics von Pistohlkors ezredeshez (1853–1935). A párnak három gyermeke született:

  • Alekszandr Erikovics von Pistohlkors (1885–1944), Alekszandra Alekszandrovna Tanyejeva orosz nemest vette feleségül
  • Olga Erikovna von Pistohlkors (1888–1963), előbb nőül ment Alexander von Kreutz grófoz, majd Sergius von Kudaschew herceghez
  • Marianna Erikovna von Pistohlkors (1890–1976), nőül ment Nicholas von Zarnekau grófoz.

Von Pistohlkorsszal kötött házassága hamar zátonyra futott, Olga Valerianovna 1893-ban már válni készült férjétől, mikor megismerkedett férje felettesének öccsével, a négy évvel azelőtt megözvegyült Pavel Alekszandrovics orosz nagyherceggel, II. Sándor cár legifjabb fiával. Olga Valerianovna viszonyt kezdett a nagyherceggel, aki közbenjárt II. Miklós cárnál a von Pistohlkorstól való válás engedélyezéséért. A cár, aki gyanította nagybátyja szándékát, csak azzal a feltétellel egyezett bele a válásba, hogy Pavel nagyherceg a szavát adja arra, hogy nem veszi el Olga Valerianovnát.[1]

1894-ben Olga Karnova elvált von Pistohlkorstól, továbbra is fenntartva kapcsolatát a nagyherceggel. Első gyermekük 1897-ben jött világra. 1902-ben, második gyermekük érkezése előtt Pavel Alekszandrovics magukra hagyta első házasságából származó törvényes utódjait, és szeretőjével elmenekült Oroszországból. 1902. október 10-én egy livornói ortodox templomban elvette feleségül Olga Valerianovnát. Mikor ennek híre ment, nagy botrányt kavart a cári udvarban. II. Miklós cár megfosztotta katonai rangjától a nagyherceget, és száműzte Oroszországból. A cári família Családi Szabályzata szerint ugyanis a családtagok csak cári engedéllyel köthettek házasságot egy uralkodóházból származó személlyel. Mivel e feltételek egyike sem teljesült Pavel nagyherceg esetében, frigye Olga Valerianovnával morganatikusnak és Oroszországban törvénytelennek számított.

Pavel Alekszandrovics és Olga Valerianovna Franciaországban telepedtek le. 1904-ben Luitpold bajor királyi régensherceg a „Hohenfelsen” grófi címet adományozta Olga Valerianovna és törvénytelen gyermekei számára, ugyanakkor ez nem jelentette a házasság elfogadását. A nagyherceg és Olga Valerianovna boldog házasságából három gyermek származott

Olga Valerianovna második családja körében (1911)
  • Vlagyimir Pavlovics (1897–1918), tehetséges költő, kivégezték a bolsevikok
  • Irina Pavlovna (1903–1990), első házassága révén Romanovszkaja hercegné, második házassága révén de Monbrison grófné
  • Natalja Pavlovna (1905–1981), híres modell és filmszínésznő, előbb Lucien Lelong, majd John Chapman Wilson felesége.

1914-ben Pavel nagyherceg kibékült orosz rokonaival, és második családjával visszatért Oroszországba, ahol Carszkoje Szelóban telepedtek le. 1915. augusztus 28-án megbocsátásának jeleként II. Miklós cár elismerte Olga Valerianovnát nagybátyja feleségeként, a „Palej” hercegi címet adományozva neki és gyermekeinek.

1917-ben, a cári rendszer megdöntése, majd a bolsevikok hatalomátvétele után a családot házi őrizetbe vették. Az ekkor már nagybeteg Pavel nagyherceget elszakították feleségétől és gyermekeitől, és több rokonával együtt börtönbe vetették. Szintén a bolsevikok fogságába került Vlagyimir Pavlovics herceg is, őt Jelizaveta Fjodorovna nagyhercegné, Szergej Mihajlovics nagyherceg és Konsztantyin Konsztantyinovics nagyherceg fiainak társaságában börtönözték be Alapajevszkben. 1918. július 18-án Vlagyimir Pavlovicsot, 1919. január 29-én Pavel Alekszandrovicsot végezték ki. Olga Valerianovna mindent elkövetett annak érdekében, hogy férjét és fiát kiszabadítsa; de a bolsevikok még férje eltemetését sem engedték meg neki. Pavel nagyherceg és Vlagyimir Pavlovics halálhíre mélyen megrendítette a hercegnőt: „miközben úgy éreztem, mintha Krisztus súlyos keresztje dőlt volna a vállamra, megértettem, hogy nem maradt más számomra ebben az életben, csak a kötelesség. Kötelességem élni a két lányomért, egészen addig, amíg szükségük lehet rám…”.[2]

Olga Valerianovna és leányai nem forogtak veszélyben, a bolsevik vezetés szemet hunyt Finnországba történő 1920-as menekülésük felett. A hercegné és leányai Franciaországban telepedtek le, a cári család legtöbb megmenekült tagjához hasonlóan. Otthonukat Biarritz-ban építették fel, abban a városban, ahol házasságuk elején Olga Valerianovna és Pavel nagyherceg élt. Ezzel egyben a hercegné a hitelezők elől is menekült, mivel a forradalom miatt nem tudta kifizetni nekik Carszkoje Szeló-i palotájuk építésének költségeit.[2] A hercegné minden megmaradt vagyonát leányaira és az orosz emigránsok megsegítésére költötte; számtalan jótékonysági estélyt, bált és rendezvényt szervezett honfitársait támogatandó.

Olga Valerianovna Palej hercegné rákos megbetegedés következtében, „teljesen elcsigázva és elszegényedve”[3] hunyt el 1929. november 2-án a francia fővárosban. Memoárjait Oroszországi emlékek címmel adták ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zeepvat; 149. oldal
  2. ^ a b Boulay; 42. oldal
  3. Boulay; 43. oldal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Olga Valerianovna Palej témájú médiaállományokat.