Olajos kajeputfa
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A kajeputfa virágai
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Melaleuca leucadendra (L.) L. | ||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Olajos kajeputfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Olajos kajeputfa témájú médiaállományokat és Olajos kajeputfa témájú kategóriát. |
Az olajos kajeputfa (Melaleuca leucadendra) a mirtuszfélék családjába tartozó, Észak-Ausztráliában, Kelet-Indonéziában és Új-Guineában honos fafaj.
Megjelenése
[szerkesztés]Az olajos kajeputfa közepes méretű fa, 20 méter magasra is megnőhet. Vastag, papírszerűen hámló kérge többnyire fehér, de lehet krémszínű vagy rózsaszínes is. Vékony gallyai lecsüngőek. Váltakozó állású levelei 7,5-20 cm hosszúak, 0,6-4 cm szélesek, alakjuk lándzsás vagy megnyúlt tojásdad, végük kihegyesedő. A leveleket és fiatal gallyakat finom fehér szőrök borítják, de idővel lekopaszodnak. A levelek általában 5 (de néha akár 9) hosszanti érrel rendelkeznek, alakjuk gyakran ívelő, vagy akár sarlószerű.[1][2][3]
Virágai fehér, krémszínű vagy zöldesfehér fürtökbe rendeződnek az ágak végén. A fürtök max 8 cm hosszúak, kb, 3,5 cm szélesek és 7-22 hármas virágból állnak. A szirmok 3-4 mm szélesek és a virágnyílás után hamarosan lehullanak. A porzók 5 csoportba tömörülnek, mindegyik 5-12 porzót tartalmaz. A fa az év bármely szakában virágozhat. Termése fás, 4-5 mm hosszú toktermés, amelyek a fürtök szárán laza csoportokban helyezkednek el.[1][2][3]
Elterjedése és élőhelye
[szerkesztés]Ausztrália északi államaiban (Nyugat-Ausztrália, az Északi terület és Queensland északi részein, valamint Új-Guineán és Kelet-Indonéziában őshonos.[1] Délkelet-Ázsia, Afrika, Dél- és Észak-Amerika trópusi, szubtrópusi régióiba betelepítették.[4] Általában folyóparti galériaerdőkben, átmeneti mocsarakban nő, különféle talajtípusokon. Közepesen gyorsan nő, az erdőtüzeket is képes átvészelni.
Taxonómia
[szerkesztés]Az olajos kajeputfa első tudományos leírását Carl von Linné adta meg 1762-ben kiadott Species Plantarum-ában; ekkor a Myrtus leucadendra nevet adta neki.[5][6] Linné leírása a német Georg Eberhard Rumphius 1741-es közleményén alapult, aki a Holland Kelet-indiai Társaság alkalmazottjaként Indonéziában találkozott a fajjal. Linné később rájött a kajeputfa kilóg a többi Myrtus-faj közül és 1767-ben kiadott Mantissa plantarum-ában már külön nemzetséget hozott létre a számára, a Melaleucá-t; ennek első faja az Indonéziában talált M. laucadendra volt,[7][8][9] bár mint később kiderült, a genus legtöbb tagja csak Ausztráliában honos.
Tudományos fajneve a leucodendra a fehér jelentésű leukosz (λευκός) és a fát jelentő dendron (δένδρον) görög szavakból tevődik össze.[1] Közeli rokonai (pl. M. cajuputi, M. quinquenervia, M. linariifolia, M. viridiflora) külsőre igen hasonlítanak hozzá. Magyar neve a fa indonéziai nevéből (kayu putih) származik.[10]
Felhasználása
[szerkesztés]Az ausztrál őslakosok a fa kérgének csíkjait felhasználták a kunyhóépítéshez, ebbe csomagolták az ételt mielőtt földbe vájt kemencében megsötütteék, illetve ezekkel pólyálták be halottaikat is. A nagy fák kérgéből csónakot készítettek.[11] A szétnyomott leveleket köhögés ellen használták, a virágokból édes italt készítettek.[3]
A kajeputfa kedvelt díszfa Ausztrália, illetve a világ trópusi, szubtrópusi régióinak parkjaiban, kertjeiben.[2][12] Napos helyet igényel, de jól bírja a vizenyős, tápanyagszegény talajt.[13] Kemény, nehéz fáját építési célokra, karóknak, oszlopoknak, faforgácsként használják fel.[1]
Leveleiből és friss gallyaiból illóolajok vonhatók ki, amelyek többek között metil-eugenolt és E-metil-isoeugenolt tartalmaznak.[1] Az olajat ételek ízesítésére használják, de gyógyhatással is rendelkezik: görcsoldó és féregűző, emellett enyhítheti a hörghurut, köhögés, megfázás, gyomorfertőzés, köszvény, fogfájás, bőrbetegségek tüneteit. Szappanok, parfümök, rovarriasztók összetevője is lehet. A termésből és a levelekből teát készítenek.[14]
-
A fa habitusa -
Levelei -
Virágai -
Termése -
Botanikai illusztráció
_(4591131747).jpg)
_(4591129593).jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Melaleucas : their botany, essential oils and uses. Canberra: Australian Centre for International Agricultural Research, 224–225. o. (2013. március 19.). ISBN 978-1-922137-51-7
- ↑ a b c Melaleucas : a field and garden guide, 2nd, Frenchs Forest, N.S.W.: Reed New Holland Publishers, 170–171. o. (2004. március 19.). ISBN 1-876334-98-3
- ↑ a b c 'Melaleuca leucadendra'. James Cook University. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
- ↑ Melaleuca leucadendra (L.) L. GBIF
- ↑ Species Plantarum, 2, 676. o. (1762. március 19.). Hozzáférés ideje: 2015. május 13.
- ↑ 'Myrtus leucadendra'. APNI. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ Melaleucas : their botany, essential oils and uses. Canberra: Australian Centre for International Agricultural Research, 15. o. (2013. március 19.). ISBN 978-1-922137-52-4. Hozzáférés ideje: 2015. május 13.
- ↑ Mantissa plantarum, 105. o. (1767. március 19.). Hozzáférés ideje: 2015. május 13.
- ↑ 'Melaleuca leucadendra'. APNI. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ Melaleucas : their botany, essential oils and uses. Canberra: Australian Centre for International Agricultural Research, 104. o. (2013. március 19.). ISBN 978-1-922137-52-4. Hozzáférés ideje: 2015. május 13.
- ↑ Bush tucker: White paperbark (Melaleuca leucadendra). Society for growing Australian plants, Queensland. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
- ↑ Australian native plants : a manual for their propagation, cultivation and use in landscaping, 2nd, Sydney: Collins, 351–352. o. (1983. március 19.). ISBN 0-00-216575-9
- ↑ 'Melaleuca leucadendra'. Waverley Council. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ Melaleuca leucadendra - (L.) L. Plants for a Future
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Melaleuca leucadendra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
