Oláh Miklós (érsek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oláh Miklós
Eger, majd Esztergom püspöke
Oláh Miklós esztergomi érsek.jpg

Született 1493. január 10.
Nagyszeben
Elhunyt 1568. január 15. (75 évesen)
Pozsony
Nemzetiség román
Munkássága
Felekezet katolikus egyház
Pappá szentelés
Püspökké szentelés
Püspökségi ideje
1548 – 1553
(Eger)
Püspökségi ideje
1553. március 20. – 1568. január 15.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
Fráter György
Verancsics Antal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláh Miklós témájú médiaállományokat.
Szobra az esztergomi Nagyszeminárium épületén
Nicolaus Olahus/Oláh Miklós
Az ELTE Egyetemi Könyvtár mai épülete

Oláh Miklós (latinul Nicolaus Olahus, Nagyszeben, 1493. január 10.Pozsony, 1568. január 15.) anyai ágról magyar, apai ágról román származású humanista és történész aki a Magyar Királyság területén tevékenykedett, esztergomi érsek, Hont vármegye főispánja, királyi helytartó, Németalföld régense .

Élete és munkássága[szerkesztés]

Oláh Miklós 1493-ban született Oláh István fiaként, aki Hunyadi János leánytestvérének,[1] Hunyadi Máriának volt a fia. Ugyanakkor, apja a havaselvi vajdával állt rokonságban és Szászváros királybírája volt, az erdélyi sóbányák, a sókamara egyik vezető tisztviselője, testvére, Máté szintén szászvárosi királybíró volt, a szebeni polgárcsaládból származó édesanyja Huszár Borbála pedig, a Hunyadiakkal rokon famíliákkal, a Bogáthiakkal és Gerendiekkel volt családi kapcsolatban. Neve, Oláh, etnikai származását jelzi (az oláh szó a vláh szóból származik, ami „románt” jelent).

Olahus II. Ulászló udvarában nevelkedett, majd körülbelül 1535-1537 között, Habsburg Mária magántitkára volt, ugyanakkor Németalföld régense is. Nicolaus Olahus politikai pályáját 1542-ben kezdte. Húsz évvel később, 1562-ben, először pécsi, majd esztergomi kanonok később, 1553-tól haláláig, a magyar katolikus egyház legmagasabb méltósága: esztergomi érsek. Mint I. Ferdinánd kedvelt embere, 1543-tól kancellár, 1560-tól Hont vármegye főispánja, 1562-1568 között pedig királyi helytartó volt. Várday Pál esztergomi érsek munkáját folytatva, a kor kiemelkedő magyar politikusaival együttműködve, nagy szerepet játszott az uralkodói hatalom és a rendek közötti stabil, kölcsönösen előnyös viszonyokat biztosító kormányzati formák megteremtésében, melyek lehetővé tették az oszmán terjeszkedés feltartóztatása érdekében az erőforrások optimális kihasználását.[2]

1559-1562 között kánoni vizitációt rendelt el az egész esztergomi érsekség területén. 1562-ben kiadatta magyarul Canisius Szent Péter kis katekizmusát.[3] Oláh Miklós nevéhez fűződik a magyarországi első egyetemként számon tartott nagyszombati Jezsuita Akadémia alapítása (1554), s ennek bibliotékájaként az első egyetemi könyvtár, a mai ELTE Egyetemi Könyvtár elődjének 1561-es alapítása is.[4]

Mint humanista és írnok, Olahus a kor számos felvilágosult elméjével levelezett: Rotterdami Erasmus elismerését és szimpátiáját is magának tudhatta. Legismertebb művei, melyeket Németalföldi tartózkodása alatt, humanista szellemben, latin nyelven írt: Hungária és Attila, melyeket Zsámboki János (Johannes Sambucus) adott ki először Antonio Bonfini Rerum Hungaricarum decades című nagy történeti munkájának 1568 évi bázeli kiadásába fűzve. A művek gazdag leírást tartalmaznak a magyar történelemről, földrajzról és gazdaságról, főként Erdélyről. Munkáit már a 16. században több nyelvre lefordították, egyes részek bekerültek Maciej Stryjkowski krónikájába is (1582).

Művei[szerkesztés]

  • Catholicae, ac Christianae Religionis praecipua quaedam capita, de Sacramentis, Fide & operibus, de Ecclesia, Iustificatione. [... ] Ex purissimis Sacrae scripturae, traditionum Apostolicarum, Canonum, ac Sanctorum Patrum. Raphael Hoffhalter, Bécs 1560.
  • Hungaria et Athila, első kiadás Zsámboky János (Johannes Sambucus) Antonio Bonfini Rerum Ungaricarum Decades művéhez csatolva, 1568, Bázel;[5] modern kiad. Oláh Miklós, Hungária - Athila. Szerk. Kulcsár Péter. Budapest 2000
  • Genesis filiorum Regis Ferdinandi
  • Ephemerides
  • Brevis descriptio vitae Benedicti Zerchsky

Emlékezete[szerkesztés]

Az Oláh Miklósra vonatkozó kutatások, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítása körül fáradozó Kemény József úttörését (1858) követően, hosszú időn keresztül a család, illetve a humanista tudós román vagy magyar voltának bizonygatására szorítkoztak: Nicolae Iorga még mint renegátot emlegette, és csak a két háború között Ştefan Bezdechi és Ioan Lupaş reá vonatkozó tanulmányaiban fogalmazódott meg, hogy személyében a szerzők egy román humanista tudóst látnak.

A magyar történetírás viszont elsősorban az esztergomi érseket és a magyarországi első egyetemként számon tartott nagyszombati jezsuita akadémia alapítóját (1554) értékelte. Az erdélyi magyar történetírás ez ideig igen keveset foglalkozott vele. 1968-ban, halálának 400. évfordulója adott alkalmat néhány olyan tanulmány megírására, melyek előbbre vitték a reá vonatkozó kutatások ügyét. Ekkor bukkant rá Jakó Zsigmond az Esterházy családnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltárában Oláh Miklós 1548-ban, illetve 1558-ban keltezett két címeres nemeslevelére, melyeknek művészettörténeti elemzését Kovács András végezte el, Tonk Sándor pedig a két oklevél szövege alapján tett kísérletet az Oláh család származásrendjének, genealógiájának tisztázására, kimutatva, hogy a kérdés körüli zűrzavart maga a humanista tudós keltette, amikor családja előkelő voltát bizonyítandó, megszépítette családfáját. Ugyancsak az évforduló kapcsán Jakó Zsigmond a tudós iskolaalapító katolikus főpap munkásságáról közölt korszerű értékelést a Korunk hasábjain. Oláh Miklós Hungariájának magyar vonatkozású nyelvi adatait Fodor István vizsgálta, és eredményeit 1990-ben megjelent tanulmányában tette közzé.

Végezetül, 1993-ban születésének ötszázadik évfordulóján a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom tanszéke nemzetközi tudományos konferenciát rendezett tiszteletére, melynek anyagát külön kötetben jelentette meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hóman–Szekfű (1928)Magyar Történelem. Királyi Magyar egyetemi nyomda. Budapest
  2. Rubicon. Történelmi magazin 2013/2-3.
  3. A Magyar Katolikus Egyház évszázadai, uj.katolikus.hu
  4. ELTE Egyetemi Könyvtár (A honlapról letöltve: 2014. április 6.)
  5. Zoltán András: A krakkói nyomdászat és a magyar művelõdés, Kisebbségkutatás-Szemle a hazai és külföldi irodalomból, 12. évf. 2003. 1. szám

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Zoltán András: A krakkói nyomdászat és a magyar művelődés
  • Oláh Miklós
  • Hungária
  • Noszkay Ödön: Oláh Miklós levelezésének művelődéstörténeti vonatkozásai. Századok, 39 k. 4. sz. (1903) 366–373. o.
  • Kemény József: Oláh Miklós emlékezete. Új Magyar Múzeum 1858. I. 227-233. – *Balogh Margit: Oláh Miklós Hungáriája, mint művelődéstörténeti kútfő. Budapest, 1903.
  • Iorga, N.: Renegaţii în trecutul ţărilor noastre şi al neamului românesc [Renegátok országaink és a román nép múltjában]. Analele Academiei Române. Memoriile Secţiei de Istorie. Ser. II. Tom. XXXIV. 1913-1914.
  • Lupaş, I.: Doi umanişti români în secolul al XVI-lea [Két román humanista a XVI. században]. Anuarul Inst. de Istorie Naţională a Universităţii din Cluj. Vol. IV. 1926-1927. 337-363.
  • Bezdechi, Ştefan: Familia lui Nicolaus Olahus [Oláh Miklós családja]. Anuarul Inst. de Istorie Naţională a Universităţii din Cluj. Vol. V. 1928-30. 63-85. – Albu Corneliu: O neobişnuită prietenie epistolară Olahus şi Erasmus [Egy szokatlan levelezésbeli barátság: Olahus és Erasmus]. Magazin Istoric, 1967/4.
  • Firu, I. S.-Albu, Corneliu: Umanistul Nicolae Olahus (Nicolaie Românul) [Nicolae Olahus (Román Miklós), a humanista]. Válogatott írások, bevezető és jegyzetek. 1968.
  • Sacerdoţeanu, A.: Stema lui Dan al II-lea şi legăturile cu familiile Huniade şi Olah [II. Dan címere és kapcsolatai a Hunyadi és Oláh családokkal]. Revista Muzeelor V (1968). 5-16. – Jakó Zsigmond-Kovács András: Diplomele de înnobilare şi iconografia lui Nicolaus Olahus [Nicolaus Olahus nemeslevelei és képmásai]. Revista Muzeelor VI (1969), 101-110.
  • Tonk, Al.: Diplomele de înnobilare ale lui Nicolaus Olahus. Unele probleme privind genealogia familiei Olahus [Nicolaus Olahus nemeslevelei. Az Oláh család genealógiájának néhány kérdése]. Revista Arhivelor XII (1969), 1. sz. 13-31.
  • Fodor István: Oláh Miklós Hungáriája. Egy eddig ismeretlen kézirat és a magyar nyelvi adatok tanulságai. Budapest, 1990 (In: Humanizmus és reformáció. 17). *Tonk, Alexandru: Cariera unui intelectual în secolul al XVI-lea (Drumul lui Nicolaus Olahus spre scaunul episcopal) [Egy értelmiségi pálya a XVI. században. Nicolaus Olahus útja a püspöki székbe]. In: De la umanism la iluminism [A humanizmustól a felvilágosodásig. A Kolozsvárt 1993-ban rendezett tudományos ülésszakon elhangzott előadások]. Marosvásárhely, 1994. 7-13.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előde:
Frangepán Ferenc
Egri püspök
1548–1553
Utóda:
Újlaki Ferenc
Elődje:
Fráter György
Esztergomi érsek
1553–1568
Utódja:
Verancsics Antal