Oláh Béla (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oláh Béla
Élete
Született 1886. április 14.
Nádudvar
Elhunyt 1937. április 26. (51 évesen)
Nagyvárad
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers,
próza,
szakirodalom

Tokaji Oláh Béla (Nádudvar, 1886. április 14.Nagyvárad, 1937. április 26.) költő, elbeszélő, közgazdasági szakíró.

Életútja[szerkesztés]

Tanulmányait Debrecenben a Református Főgimnáziumban és a Jogakadémián végezte, Berlinben, Lipcsében és Párizsban közgazdasági és kereskedelmi ismereteit egészítette ki. Jogi doktorátust a kolozsvári egyetemen szerzett (1909). Tisztviselő Kassán, majd Nagyváradon (1917-25), a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, az Iparosok Lapja és Új Termelés című szaklapok szerkesztője, a Nagyváradi Napló politikai munkatársa (1922-26). Közben egy ideig Budapesten és Debrecenben is él, majd újra Nagyváradon, az Erdélyi Lapok közgazdasági rovatának szerkesztője, A Hét társadalmi hetilap főszerkesztője (1934). A Szigligeti Társaság tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Versekkel, elbeszélésekkel már a debreceni Ellenőrben jelentkezett. Mint közgazdasági író az ipari és kereskedelmi jogintézmények népszerű magyarázatával, a reklám technikájával és jogi összefüggéseivel, a vásárügy történelmi fejlődésével kapcsolatos, a közügyeket előtérbe helyező gazdasági tájékoztató jellegű cikkeket közölt.

Megjelent munkái: Én már megállok (versek, Debrecen 1910); Hajdúföldön – puszták szerén (elbeszélések, Nagyvárad 1935).

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.